Koncert utáni sokk-hatás!

 Sziasztok Kedves Olvasóim! 

 Ahogy a cím is utal, koncerten voltam a barátaimmal, méghozzá egy dobhártyaszaggató Depresszión, Pesten a Zp-ben. Mivel hat előtt ingyenes a belépés, mi már jóval azelőtt elindultunk a célhoz, vettünk itókát, ételt, mindent ami szem, s szájnak ingere. Ahogy illet, összetoltunk két asztalt és a koncert kezdetéig ültünk, beszélgettünk, oldódtunk és iszogattunk. Voltak kellemes meglepetések, és ideget őrlő orbitális hülyeségek is, mindegyikből szépen tudnék szemezgetni. Üzenem pár embernek, hogy legalább bámulni tanuljon meg szolidabban! Nem csak engem, mást is zavart, olyat, akire inkább kellett volna figyelnie.

 Ennek ellenére minden nagyon klassz volt, ahogy sötétedett egyre többen jöttek, a fények villództak és megszólaltak az első ütemek, riffek. Mondanom se kell, hogy én, és a másik lány, aki velünk volt tüdőrekesztő csatakiáltással ünnepeltük a Depi kezdetét. Onnantól kezdve elszabadult MINDEN!! Ugráltunk, énekeltünk -vagy inkább üvöltöttünk :D-. Túl jó volt, és túlságosan rövidnek éreztem. Sugárzott az energia, a jókedv, és uuuh visszamennék. 

 Aztán mikor már csak a két ráadás szám maradt, visszaültünk pihenni, körülbelül egy korty víz erejéig, mert a Te vagy a szerem volt az egyik plusz szám, amit játszottak, és hát na, az egy kegyetlen jó szám, és előre futottunk. 

 Végeredményben én azt hiszem, hogy egy remek estét zártunk, a kellemetlen momentumok leszámítva, amiket csak én, és még maximum két ember vett észre.

 Sajnos képet nem csináltam, mert féltem, hogy a telefonom a földön fog landolni, és egy acélbetétes bakanccsal kap majd a kijelzőjére, szóval bocsánat.! Ellenben egy jó kis Depresszió számmal búcsúzom, hátha ti is kedvet kaptok egy hatalmas bulihoz! :D

Depresszió: Álom az álomban

 "Érzem végre hol van a helyem,

Nem nyomják le a vízbe a fejem,

Annyit kérek, amennyit adok,

Ha békén hagysz, én nem támadok."

Késve, de boldogan

Sziasztok Kedves Olvasóim!
 Azt hiszem, igazi lincselésnek vethetnétek alá, mivel ilyen pofátlanul hosszú idő után sikerült írnom nekem. Bumm: egy pofon a blogvezetőnek.Mentségemre szóljon, élményeket gyűjtöttem, és képeket csináltam, amiket az utolsó nyári blogbejegyzésben fogok közzé tenni. Addig is belefogok a lecsóba, és elmesélem mit történt azóta, mióta utoljára hallottatok rólam.
 Elsősorban, volt Pilisen a legeslegkedvesebbb Cicafiú, aki végre megízlelhette a pilisi rock'n'roll-t, na meg a csodás természet védelmi területünket a Gerje-forrást.Számomra már bevett szokás, hogy a szívemnek kedves embereket, akik nem helyiek, elviszem a Gerjére, hogy kis településünkről ne csak rosszalló véleménnyel legyenek.
 Aztán volt egy jó kis party, méghozzá majdnem a szomszédba, ugyanis Drága Zoli szülinapját ünnepelte a nép.Volt dráma, sírás, öröm, tánc, tűz és zene. Megismerkedtem pár igen értékes emberrel, akinek üzenem -hiába tudom, hogy a blogom létezéséről sem tudnak-, hogy fel a fejjel, a világon minden okkal történik, és a mű végén össze áll a kép, hogy ez nem tragédia, hanem igazi boldog befejezés. Köszönöm Zoli, hogy így összehoztad az embereket, nem is tudod milyen fontos vagy!!
 Ja, és szeretlek Szívemcsücske, nyugi! :)
 Hm, volt egy random mozizás is Pesten, ahol megnéztük a legújabb Farkas filmet a Társasággal. Azt kell mondanom, hogy nem olyan eget rengető az új szerzemény, de határozottan csattanós volt a vége, és csak tátottam a számat a hátsó tartalomra. Majd erről is osztok meg képeket.
 A bejegyzés címében szereplő harmadik szót is kifejteném, ugyanis rájöttem mi is a boldogság. Nem abban merül ki, hogy mid van, hanem abban, hogy azzal amid van mennyire tudsz azonosulni, mennyire érzed magad otthon. Nem attól függ mennyi barátod van, hanem attól, hogy teljesen meg tudod-e mutatni magad nekik, anélkül, hogy fújognának rád. Remélem ezt a "tudást", megtudom tartani innentől kezdve az életembe.
 Most hirtelen nem jut eszembe más, maximum annyi, hogy kiélem az olvasás mániám és falom a könyveket.
 Na mára ennyi, még egyszer bocsánat, hogy ilyen későn jelentkeztem. Kárpótlásul egy jó kis muzsikával búcsúzom, ami Lana del Rey-től szól.

Lana del Rey-Summertime Sadness remix