Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Nos, felesleges kertelni, és mindenféle maszlagra fogni azt, hogy miért nem írtam, ugyanis az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen ideje.
Beszédes címet választottam, olyat amit minden emberben meg lehet találni. Hibák. Tehát, vágjunk is bele. Volt olyan, hogy észrevetted hogy megbántasz valakit? Elrontottál valamit? Akár füllentettél valamit miatt? Eltörtél egy tányért és nem merted bevallani, hogy te voltál? Hibák, és valószínűleg te is tapasztaltál már magadon, és máson is "fekete foltokat". Azt hiszem, ez természetes. Van, hogy megbántunk, figyelmen kívül hagyunk másokat, azt hisszük okosabbak vagyunk. De nem, ez nem így megy. Minden hibának van következménye. Ok és okozat, ez mindig szerepet játszik az életben. Minden cselekedetünknek megszívjuk a levét, és felelősséget kell vállalnunk értük. Vajon mi a nagyobb hiba: elkövetni egyet, vagy nem felvállalni azt? Személy szerint én úgy gondolom, hogy a második. Mi, emberek, azért élünk, hogy a másikat csiszoljuk, formáljuk, persze, ennek előnye és hátránya is van, de ha Mi, képesek vagyunk belátni azt, hogy vétettünk, akkor már a "jó"-felé fordulunk. Természetesen, ehhez szükséges az is, hogy a másik fél megtudjon bocsátani. Nem megbocsátani, az ugyanolyan hiba, mint bármi más. Ezt van, aki elismeri, van aki nem. Változni, csak ennek a két dolognak függvényében lehet. Mindig, minden két emberen múlik.
2013. április 22., hétfő
2013. április 15., hétfő
Sors kovácsa
Mi van veletek emberek? szürkék lettetek
akárcsak az cincogó egerek!
A lázadásnak hevesen, mégis csendesen vége
lett, miközben kígyó a farkát kergette.
Jól sejted: ez egy kelepce!
Beleesel, eltipornak, magukkal
hasonlóvá csinálnak: beolvasztanak!
Én mégis azt mondom, azt üvöltik
soraim, hogy sorsainknak mi lennénk kovácsai.
Nem lehetünk egyformák,
színesek vagyunk, hősök és nimfák,
melyek harcosok, és tiszták.
Ne tétovázz halhatatlan lélek:
küzdj! az esély a tied.
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Nagy hajtásban vagyok, készülök a föci előrehozott érettségimre, amitől hihetetlen módon félek, amúgy.
Szóval ne ijedjetek meg, létezem még, és a történetet is szeretném folytatni, azonban ma csak egy röp-poszttal készültem nektek. Szeretlek titeket!!♥
akárcsak az cincogó egerek!
A lázadásnak hevesen, mégis csendesen vége
lett, miközben kígyó a farkát kergette.
Jól sejted: ez egy kelepce!
Beleesel, eltipornak, magukkal
hasonlóvá csinálnak: beolvasztanak!
Én mégis azt mondom, azt üvöltik
soraim, hogy sorsainknak mi lennénk kovácsai.
Nem lehetünk egyformák,
színesek vagyunk, hősök és nimfák,
melyek harcosok, és tiszták.
Ne tétovázz halhatatlan lélek:
küzdj! az esély a tied.
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Nagy hajtásban vagyok, készülök a föci előrehozott érettségimre, amitől hihetetlen módon félek, amúgy.
Szóval ne ijedjetek meg, létezem még, és a történetet is szeretném folytatni, azonban ma csak egy röp-poszttal készültem nektek. Szeretlek titeket!!♥
2013. április 8., hétfő
Booom!
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Kétségtelenül kellemetlenül érzem magam, ugyanis a blog, mint ahogy tapasztaltátok, hanyagolva van. Ez többek közt, a kedden és szerdán -mindenkit kétségbeejtő- kis érettségi miatt, másrészt saját magam miatt történt. Az, hogy bennem mi okozott gátlásokat, igazából annyit sem ér, hogy kifejtsem, sőt annyit se, hogy valójában foglalkoztasson. Egy a lényeg, hogy amint lecseng ez a húzós, és eléggé szívet tépően nehéz időszak, minden erőmmel, és újult lelkesedésemmel szeretném folytatni a blogot! Szeretném megköszönni, hogy a nézettségem elérte a mesebeli 2500-as álomhatárt (higgyétek el, hogy én is csak pupillázó szemekkel tudom csodálni, ezt az ámulatba ejtő számot! :D )
(spoiler kezdete, ne olvasd tovább, ha nem vagy kíváncsi)
Nos, mivel mondtam hogy sok, már bocsánat, de sz*rság történt az utóbbi időben, szeretnék kiemelni egy-két embert, akik úgy érzem, minden hibám ellenére mellettem maradtak. Ilyen , Crystalbird, aki nem győzte végighallgatni azt, ami a szívem nyomta, aki nem győzött vigasztalni és oktatni, nem lehetek elég hálás neki (és el ne felejtsem: panda!). Ilyen, Szezámmag is, aki még birokra is szállt értem, és kikapcsolta a már szüntelenül kattogó agyamat, és akivel csodák csodájára túléltük a Kört. Természetesen megemlítem Gyöksit, akiről ez a becézés mindent elárul, mindig felvillanyozza a napjaimat a hiperaktívságával. Na meg, aki szintén mellettem állt: Robi. Van egy ember, akit nem fogok nevén nevezni, de Ő volt az, aki rövid ismertségünk ellenére is, tökéletesen mellettem állt, és ezt se tudom eléggé megköszönni. Nem feledkezhetek meg, a Legjobb Barátomról, akinek csak az volt a reakciója mindenre, hogy "Viki, én szeretlek", és higgyétek el, nekem ennyi mindig és örökké, bőven elég lesz.
Szeretnék bocsánatot kérni azoktól a barátaimtól, akikkel nem úgy bántam, ahogy kellett volna, ilyen Edzsi, aki nélkül én már valahol nagyon mélyen lehetnék. Ilyen a fondorlatos körmondatokat szövő, meglepetésekben nem csekély lány: Nóri, és ha véletlen olvasod, ne aggódj egyszer rád is aggatok egy becenevet! Végül, de nem utolsó sorban drága Padtársam, akinél toleránsabb embert nem nagyon tudok elképzelni.
Köszönöm Nektek!♥
(és most kellene azt írnom, hogy spoiler vége).
Végső soron, egy Road számmal búcsúzom, amit imádok, amit nap mint nap meghallgatok. Remélem nektek is tetszeni fog, hallgassátok Őket sokat, hiszen Ők, sok más előadóhoz hasonlóan, még érnek valamit a magyar rock zenében.
Kétségtelenül kellemetlenül érzem magam, ugyanis a blog, mint ahogy tapasztaltátok, hanyagolva van. Ez többek közt, a kedden és szerdán -mindenkit kétségbeejtő- kis érettségi miatt, másrészt saját magam miatt történt. Az, hogy bennem mi okozott gátlásokat, igazából annyit sem ér, hogy kifejtsem, sőt annyit se, hogy valójában foglalkoztasson. Egy a lényeg, hogy amint lecseng ez a húzós, és eléggé szívet tépően nehéz időszak, minden erőmmel, és újult lelkesedésemmel szeretném folytatni a blogot! Szeretném megköszönni, hogy a nézettségem elérte a mesebeli 2500-as álomhatárt (higgyétek el, hogy én is csak pupillázó szemekkel tudom csodálni, ezt az ámulatba ejtő számot! :D )
(spoiler kezdete, ne olvasd tovább, ha nem vagy kíváncsi)
Nos, mivel mondtam hogy sok, már bocsánat, de sz*rság történt az utóbbi időben, szeretnék kiemelni egy-két embert, akik úgy érzem, minden hibám ellenére mellettem maradtak. Ilyen , Crystalbird, aki nem győzte végighallgatni azt, ami a szívem nyomta, aki nem győzött vigasztalni és oktatni, nem lehetek elég hálás neki (és el ne felejtsem: panda!). Ilyen, Szezámmag is, aki még birokra is szállt értem, és kikapcsolta a már szüntelenül kattogó agyamat, és akivel csodák csodájára túléltük a Kört. Természetesen megemlítem Gyöksit, akiről ez a becézés mindent elárul, mindig felvillanyozza a napjaimat a hiperaktívságával. Na meg, aki szintén mellettem állt: Robi. Van egy ember, akit nem fogok nevén nevezni, de Ő volt az, aki rövid ismertségünk ellenére is, tökéletesen mellettem állt, és ezt se tudom eléggé megköszönni. Nem feledkezhetek meg, a Legjobb Barátomról, akinek csak az volt a reakciója mindenre, hogy "Viki, én szeretlek", és higgyétek el, nekem ennyi mindig és örökké, bőven elég lesz.
Szeretnék bocsánatot kérni azoktól a barátaimtól, akikkel nem úgy bántam, ahogy kellett volna, ilyen Edzsi, aki nélkül én már valahol nagyon mélyen lehetnék. Ilyen a fondorlatos körmondatokat szövő, meglepetésekben nem csekély lány: Nóri, és ha véletlen olvasod, ne aggódj egyszer rád is aggatok egy becenevet! Végül, de nem utolsó sorban drága Padtársam, akinél toleránsabb embert nem nagyon tudok elképzelni.
Köszönöm Nektek!♥
(és most kellene azt írnom, hogy spoiler vége).
Végső soron, egy Road számmal búcsúzom, amit imádok, amit nap mint nap meghallgatok. Remélem nektek is tetszeni fog, hallgassátok Őket sokat, hiszen Ők, sok más előadóhoz hasonlóan, még érnek valamit a magyar rock zenében.
"Ahhoz, hogy pár igazi barátra lelj, először számos ismerőst kell magad köré gyűjtened. (...) Még barátaid közül is sokat el fog fújni a szél. Ez ellen felesleges küzdeni, egyszerűen fogadd el!"
Andrew Matthews
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)