2013. május 16., csütörtök

Utazunk, megint

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Mint jól sejtet a cím, holnap ismét utazik az osztály, meglepő mód, a régi Magyarország területére, Kárpátaljára. Azt kell mondanom, hogy ambivalens érzésekkel várom ezt az utat: izgatott vagyok és félek. Tartok azt ott történő dolgok egy részétől, és várom a másik felét. Ilyenkor szívem szerint hátba veregetném magam, hogy "Igen Viki, megint csodálatosan határozott vagy!"- és ezek után adnék magamnak egy orbitális méretű tockost.  Na mindegy is, ez igazán lényegtelen bizonyos szempontból.
 Jelenlegi tényállás pedig a következő: megírtam a föci érettségi írásbeli részét, felemelően pocsékul sikerült, holnap indulunk, jövőhét szombat nyelvvizsga, utána június szóbeli érettségi. Ezek a fantasztikus TÉNYEK.
 Tudjátok vannak emberek, akik minden látszat ellenére visszaélnek a bizalmunkkal, játszanak velünk mint egy sakk figurával, okosnak hiszik magukat, miközben leplezetlenül buták. Ez a bűvös párosítás kegyetlen. Ha hibázol is, ők visszaélnek ezzel, orvul megtámadnak, kihasználva a gyengeséged. Na, és itt jön a csavar. Az ilyen emberek, soha a büdös életbe nem fognak megismerni, és bár tisztában vannak a hibáiddal, az erősségeiddel nem. Nem tudják, hogy még ilyenkor is az arcukba vigyorogsz, hogy ilyenkor is boldog vagy, és arra gondolsz: "Szabad vagyok!" Van hátránya a dolognak, nem is egy, de több leszel, ha tanulsz. Ez a kulcs.
 Kedves Olvasóim, nem mondom hogy életem nagy mottójával búcsúzom öt napra tőletek, de egy tuti, szívből szól, és ez a két szó minden bajt megold! ♥
Kiállts

Hallgass el te is, halkan zúg a dal,
ami egyre gyorsabban suttogja:
Harcolj, s fel ne add!

A véredet akarja, ütőeret markol,
emiatt lelkedben harag tombol:
Szabadság, harcolni akarok!

Míg csontom bírja, szívem verdes,
hisz  nem mély-e verem:
Én kiutat keresek!


2013. május 8., szerda

Kereső

Kereső, kattogó, örökké dobogó
és szűnni nem akaró,
Harcos a lélek, mi monoton dúdoló
dallamot játszik a Éjféli-tón.

Kereső keservben megszakadt a fonál,
a remény elszabadult, s felfalta a falkát!
A remény volt mindig a gyilkos árny,
becserkészte, és levadászta áldozatát.

Kereső, kutató hősi halott,
kiről mindenki hallott,
s hamvaiból támadt fel, nem egyszer;
legalább ezerszer!

Kereső, kattogó, örökké dobogó
gyenge szív, mely aludni tér
kis csónakjában, az Éj tavának közepén
de végül őt is megöli a remény.

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Nos, több okból nem írtam nektek, és ezek közül is a legjelentősebb a mához egy hétre megírandó földrajz érettségim. Nagyon parázok tőle, de egyben már nem megy több információ a fejemben ezzel kapcsolatban. A másik pedig az ötlet hiány. A történettel kapcsolatban perpillanat nincsenek jó ötleteim, de egyszer becsszavam adom, hogy folytatom. Remélem, hogy kárpótlásnak ennyi megteszi. Szeretlek titeket ♥