2013. június 27., csütörtök

Pötyögés

Szívemben gyűlt már harag, bánat
nem éreztem magam igazán annak,
amilyen voltam.

Aztán vihar felleg kerekedett,
kicsi szívem megremegett,
s meglelt engem.

Egyedül bandukolt a messziben,
farkas falka követte, 
egyszer, kétszer mögette.

Végül valahogy újra útra kélt,
hiányzott karja, megtépázta szél,
de már nem félt.

Nem nevezném hősiesnek,
hogy önmagát elfedte,
de védekezett.

"Én vagyok én!"-suttogta bőszen,
"S, te nem kérdeztél,
Ítéltél."

Végül aztán tovább állt,
büszkén, és nem tétován.
Ez ő, senki más.

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Huu, már javában tart a nyár, kisebb-nagyobb hőmérsékleti ingadozásokkal. Például, most takaróban pötyögöm nektek ezeket a sorokat. Ideje lenne már legalább a hőmérő higanyszálának elérnie, a 30°C-t. Kész kínszenvedés itthon ülni, és vacogni. Na jó, ez enyhe költői túlzás volt. Mindemellett szeretném, már majdnem hogy ünnepélyesen bejelenteni azt, hogy eggyel közelebb kerültem az érettségem megszerzéséhez. Ugyanis meg van a földrajz érettségim, ami minimális tanulásomat megkoronázva, erős négyes lett! 
 Amióta beköszöntött becses kis országunkba nyár, nem csináltam túl sok dolgot. Edzettem, pár barátomhoz járkáltam, vagy éppen Szívemcsücske ténfergett nálunk. Természetesen olvasásra is fordítok időt, hiszen a szellemet is őrizni kell, és azt kell mondanom, hogy a legnagyobb szeretettel tudom nektek ajánlani egy magyar írónő könyveit, mégpedig Vavyan Fable regényeit. Személy szerint, én egyszerűen csüngök az írónő frappáns megfogalmazásán, humoros szófordulatain, és remek ábrázolás módján. Pont olyan, mint ahogy szeretem. Igazi felüdülés hideg vagy akár forró nyári napokon. Kicsit krimi illatú ugyan, de annyira van benne akció, mint romantika, remek elegyben. 

2013. június 18., kedd

Szabadság

 Felültem Ash mellé a motorra. Igaz, mindezt hevesen verdeső szívvel, remegő lábakkal tettem, ugyanis féltem az ilyen típusú új dolgoktól, különösen azért mert anyukám nem tudhatott arról, hogy kicsi lánya ilyen vad szerkezetre mert merészkedni. Körülöttünk a srácok már mind türelmetlenül izzították a saját csodájukat, szemükben éhes vágy csillant az iránt, hogy a sebesség imádatuknak hódoljanak. Nagyot nyeltem, miközben az oldalamról lelógó láncot a zsebembe tömködtem, hogy ne legyen útban. Mikor úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem pánikolhatok átkaroltam Ash törzsét, és mély levegőt vettem.A következő pillanatban pedig felbőgött a motor, és csak porfelhőt hagytunk magunk után.
 Nos, bejelenthetem, hogy az elkövetkezendő egy percről nem maradtak maradandó élményeim, ellenben a szemhéjam belső felét tökéletesen megismertem. Elszámoltam magamban háromig, majd szép lassan megpillantottam a gyorsan rohanó világot, először egy résen keresztül, utána teljesen. Eleinte marta a szemem a menetszél, na meg a fiúk által kavart porfergeteg. Semmi sem hallatszott a három motoron kívül, ami egy pillanaton belül elvarázsolt. A serkenő búzán a napfény aranysárga színben pompázott, a szellő lassan játszott a hatalmas növénytakaróval, míg végül hullámzó aranytengerré változtatta. Nem volt itt semmi, nem volt itt a jelenvilág gondja, baja. Furcsa érzés tört utat a szívembe, izgalommal telt gyönyör. 
 Ash-hez simultam, ahogy beértünk a fák alá, amelyek kis lugasként záródtak össze felettünk, nem számított, hogy az aljnövényzet pirosra csípte a lábszáram. Tökéletes volt így, itt voltam azokkal az emberekkel akikkel jól éreztem magam, akiket barátaimnak nevezhettem, nem éreztem úgy, hogy nekem ennél több kell. Visszaakartam tekinteni, egy pillanatra, de ráeszméltem, hogy felesleges, ezt az utat magunk mögött hagytuk, elmúlt. Lehet, hogy szép tájat láthattunk, jó pár bukkanóval és gödörrel, de biztos voltam abban, hogy az, ami még rejtélyes ösvény előttem, az még mesésebb lehet, mint amit elhagytunk.
 Ash motorja egyszer csak lassulni kezdett, míg gazdája vad káromkodásba kezdett előttem. Elvigyorodtam, és megértettem, mi is az, amit érzek: a Szabadság. 

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Elsősorban is: VAKÁCIÓ! Végre nyár van lóg a lábam! Na jó, annyira nem, ugyanis csütörtökön érettségizek föciből, amit nem túl nagy büszkeséggel el kell ismernem, hogy nem nagyon tanultam, ugyanis nem köt le.. meleg van, elvonja minden a figyelmem. Inkább lazítanék már, úgy de nagyon. Ellenben a fél nyelvvizsgám már megvan, mégpedig a szóbeli része, sajnos a levelen csúsztam el, ha az megvan, megvan az egész. De sebaj, van még esélyem nyelvvizsgázni.
 Aztán lássuk, ezzel a kis "egy perces novellával" szeretném megünnepelni, hogy túlléptem a 4000-es nézettséget, ami szinte hihetetlen, köszönöm nektek, csodálatosak vagytok!! 
 Nyáron igyekszem kicsit aktívabb lenni, és legalább heti egy bejegyzéssel megörvendeztetni titeket. Talán még könyvajánlást is írok, meg pár verset, talán egy új történetet is elkezdek.. de kitudja? Ez még mind a nyár zenéje!
 Kívánom nektek, hogy töltődjetek fel ez alatt az idő alatt,  vandálkodjatok ésszel, és vigyázzatok egymásra!♥ :D

2013. június 11., kedd

Utolsó

Utolsó csepp, volt egy utolsó
elmúlt minden mi múlandó.
Magány ölel körbe, úgy látom
nincs kiút. Az ár elmosott.

De nem érdekel.

Gyűlölnek: nem kérdeznek semmit,
minek is tennék, hisz a hamisban
könnyebb hinni,
az igazság titok marad.

De nem érdekel.

Küzdeni fogok,
magamban falat emelek.
Elveszek,
s nem látnak majd a "szemek".

De nem érdekel.

Tudom kivagyok, még ha félek is.
Tudom hol a helyem, még ha eltaszít is.
Tudom, hogy több lehetek mint aki vagyok,
s ezt a feladatot is megoldom.

És ez már érdekel.

Sziasztok Drága, gondolom én megfogyott, Olvasóim!
 Bocsánat, hogy ilyen későn jelentkezem, majdnem egy hónap elteltével, de tele van a f*szom. Az elkezdett  történetet befejezem: MOST. Nincs ötletem, sem életkedvem írni. Ezt most így ki is lövöm addig, amíg nem jön újult erőm. Egy számomra új gyöngyszemmel búcsúzom, hallgassátok szeretettel. Sziasztok!