Koncert hangulat

Tombolás, zene és rock'n'roll:

az erekben ez rombol.

Ez egy másik világ,

belecsöppent egy lány.

Táncol, ugrál, égben a metál villa,

most nem rebben a pilla,

hisz mindent magába szív

ez a szüntelen ütemet verő szív.

Csak hiányzik a Másik,

keresi, de most nincs itt.

Ám a buli még nem állt meg,

szól a következő sláger.

Elragadja, és elragad a varázs,

extázis és csoda-bazár.

Elkezd hullani az eső,

és a fény erős,

hiába tapad nyakamra

a hajam.

Én ma élek, 

csak itt lehetnél velem.

Ázott leszek minden perccel jobban,

de mellkasomban verdes a pillanat.

Ettől vagyok igaz, vad.

Road: Te vagy az egyetlen

Juj, de durva!

Hullanak a égről az éjféli csillagok,

leplet vonnak a Földre, 

s most betakar a murva:

Juj, ez de durva!

S lassacskán ráeszméltem,

hogy hiába beszéltem

én neked.

S, most hogy rájöttünk mind,

hogy előttünk a tajtékos víz

zátonyt takar el:

Jól esne egy Jack Daniel's!

Ámbár hiába, ez az egész,

semmi sem jó csak nehéz

kérdés.

Nincs megoldás, se felelet és válasz,

így te is csak találgatsz, 

mint a fecske:

Jön a cidri, elmenjek?

Hát legyen, ahogy gondolod

mást nem tudok.

A szokásost mondhatom.

Az ősz kezdete

Pilinszky János

Magamhoz

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

 Nos, most hogy vége a nyárnak és lábaink lucskos őszi földre léptek kijelenthetem megkezdődött utolsó gimnazista évem, és rendületlenül eláztam a mai "évnyitói" napon. Mondhatom fergeteges előjelzése ez az előttem/előttünk álló időnek. Na de ide nekem az oroszlánt! Teljes erőbedobással előre! :)

 Szeretném ezt a blogot újból felvirágoztatni, ami azért megy ilyen nehézkesen, mert a számítógépünk gagyi, és nagyon nehezen veszem rá magam arra, hogy csipogás közepette írjak nektek pár sort, vagyis inkább pár olyan sort ami ér is valamit. Ezért gondoltam arra, hogy most az őszt ezzel a Pilinszky verssel indítom, hiszen újra indul a rendszer, és mindent újra kell gondolni, értelmezni.