2015. augusztus 30., vasárnap

Kezdődik

Sziasztok!
"Apu kezdődik, apu kezdődik!!!" Valóban kezdődik az új tanítási év, most már az egyetemen, koleszban, messze. Nos, még mindig nehezen hiszem el ezt az egészet, különösen úgy, hogy egy albérlet jobb lenne... minden szempontból. Ám a kényszer nagyúr, nagyobb mint az a bizonyos disznófejű (adys utalás :D).

Ígértem egy "kedvencek" bejegyzést zenei színtéren, most hogy van egy kis időm, és unatkozok a koliban, szerintem meg is ejtem. 

Tipikus bulizós:
Nos nem vagyok az a nagyon elektronikus zene hallgató, mert na nem! Nem szeretem, mert nem egy nagy dolog, és tucat számra készülnek a hasonlóbbnál hasonlóbb számok. Ellenben szeretek bulizni, és ha már buli akkor elsősorban tök mindegy mi, csak legyen ritmusa, a többség szeresse, és ha jó a hangulatuk akkor nekem is jó lesz. Tehát ez nem is az én "kedvencem" hanem a többségé, amit egyáltalán nem bánok!
 
Szerencsére rock számok feldolgozási is lehetnek egész nagy számmal a party playlisten, szóval azzal is tudok szolgálni nektek.

 
 Az igényes magyar rapzenénél is kevés jobb dolgot lehet mondani, és én nagy hódolója vagyok neki. Mivel számomra a dallam és a szöveg összefüggése sokat számít, és számomra ettől válik egy zene szuperré, és magával ragadóvá. Szerencsére sok külföldi társával ellentétben, a magyar rapkultúra sokszor magán viseli ezt a jegyet. Mi több, elindult egy mozgalom a Red Bull Pilvaker , amely ötvözi a magyar irodalom nagyjainak verseit, a modern felfogással és gyakorlatilag "költészettel". Én személy szerint ezt tök sikeresnek látom, hiszen a mai kor fiataljait annyi hatás éri nap, mint nap, hogy nem elég nekik elolvasni egy szöveget, mert nem értik, nem marad meg bennük, nem köti le a figyelmüket. Ellenben összekötve a zenével máris kap a jelentés egy újabb tónust, ami megszínesíti és talán érthetőbbé varázsolja a mondanivalót számukra. Nem utolsó sorban legalább megismernek egy, két nagyszerű magyar költeményt. 

 
Most pedig jöjjön egy kis hazai alternatív, amit legalábbis már ebbe a kategóriába sorolnék, ugyanis a szavak jönnek egymás után, tök érthetetlen, aztán mégis van benne valami globális üzenet. Szóval tök baró, tök érdekes, és bámulatosan magával ragadó. 

 
A másik oldal pedig a külföldi alternatív, amit számomra az Imagine Dragons testesít meg  a melankolikus hangulatával, a remek szövegeivel és a remek hanggal! Ezt csak élvezni lehet!
 
 
 És igen, ezek a  számok már valamikor valahogy, valamilyen formában már szerepeltek a blogon, de nagyon nagyon nagy kedvenceim! :)
A teríték hiányos  a kedvenc műfajom nélkül, amit a rock képvisel, és amit szintén hazaira és külföldire fogok bontani, mivel egyik nem jobb a másiknál, csak nagyon más. De nyugi, mindkét együttes élvezhető, szerethető, és egy buli közepén ugyanúgy lehet tombolni rájuk mint akármire. Tehát az első hazai következik, ami úgy kiüt, hogy kifekszel tőle! :D

 
A  külföldi pedig nem más, aki ismer az tudja, hogy CSAK A SKILLET!

 
 Én nem is szaporítanám tovább a szót, a legjobbal kell zárni, és számomra azt a Skillet képviseli. Javíthatatlan rajongójuk vagyok, a legjobbnak tartom őket, és a baráti társaságomba utat vett már  térhódításuk! Remélem, tetszett a bejegyzés, próbáltam okoskodni, és valami összeszedettséget mutatni, bár tudom alig lehettem sikeres. Igyekszem jelentkezni, ahogy tudok. 
Pá!

2015. augusztus 15., szombat

Maszlag

Csak kezdem a  sorokat írogatva
in medias res-szel biza'!
Nem költői, nem is bizarr 
akárcsak én:
el kell hozzám a falat kenyér.
Elkezdtem, mert éreztem
engem hajt a kraft:
de sajnos nem lett ars poetica...

 ... ma sem.
Habár próbálkoztam nem keveset
keservesen körmölve.
Olvastam mindent, mi szem-
szájnak ingere
a Nagyoktól,
de nem jön számra szó...

...ami jó.
Így marad csak helytálló
talány, akár
a magány,
mint jó barát
ihlet nyújtó társ.
Bár engem nem keres már...

...talán.
Pedig én akarom,
űzöm, hajtom, kaparom az arcom,
mert nincs a szónál nagyobb hatalom!
Hiszen a tett a fegyver,
míg a szó minden gyökere...

... és a mindenem.

Sziasztok!
 Itt az ideje a késő esti activity shownak. Én körülírok, mert bejön a dolog. Régebben volt egy bejegyzésem hasonló témával csak ott szövegbe, itt pedig versbe szedtem, mindent amit érzek akkor ha nagyon nincs ihletem, ha elkeseredett vagyok azért mert nem megy az írás. Pedig nem törvényszerű, hogy menjen,és én ezt tudom, csak na a makacsság nem a legjobb tulajdonság.
 Az ember azonban bizonytalan, elbotlik, és kétségbeesik ha nem látja az utat. Ilyenkor vannak lehetőségek 1. megembereled magad, fogat összeszorítasz és tökös mész egyenest, kizárva magad és a félelmeid 2. segítséget kérsz és úgy állsz fel, és haladsz tovább.

A kövi bejegyzésben viszont szeretném közzétenni pár számomra kedves számot, egy amolyan top10-es listát akarok létrehozni, kisebb-nagyobb kommentárokkal. hátha közelebb kerülök hozzátok, megértitek a sok hülyeséget, ami miatt írok, vagy éppen stagnálok.
Most jön a +1 szám, hallgassátok szeretettel!


2015. augusztus 2., vasárnap

Mind más

Hold-est

Éj-pillangó szárnyat bontva
holdfényben  rebben a távolba,
lebben át a sztratoszférán,
hogy teljessé váljon, akárcsak más.
Más. Mind más.
Egyik pillangó, oly illanó;
másik lepke, ki epedne jól
jóként Utánad, csak várj rá
álombéli, mesés Császár!
Éj-pillangó, te világot álmodó
kedves kedvetlen,
makacs és hajlandó,
szép hajadon, szenvedélyes szerető,
örök vesztes, mindig megnyerő.
Legyél te a vezetőnk!

Sziasztok !
Megígértem, és itt vagyok!  Igyekszem kötni magam a karóhoz, és megtenni mindent annak érdekében, hogy visszazökkenjek a kerékvágásba. Vágyok arra, hogy adhassak, és tegyek már valami hasznosabbat, mint a lélegzés. Múltkor elmerengtem. Mégpedig azon, hogy ahány embert ismerek, és minél többel közelebbi kapcsolatot létesítek, annál jobban fog fájni  ha elhagynak. Nem akkor, ha önként választják ezt, hanem akkor ha nem tehetnek mást csak ezt. És fájni fog, nagyon. Életem legtöbb részét ez az érzés tette ki. Én pedig nem akarok így járni. Igaz, nehezebben alakitok ki kapcsolatokat, magamnak valóbb lettem, de próbálok nyitott lenni afelé, hogy ha el kell engednem valakit, akkor sikerüljön. Persze ez nem mindig megy, és alapból azt vallom, hogy Küzdj ember és bízva bízzál! Szóval kicsit ambivalens, de véleményem szerint nehezen lehet az életet egy vonalat, ösvényt szorosan követve leélni. Minden helyzetre más és más megoldás létezik, amit nekünk kell kitapasztalni, és magunkénak tudni. Tehát az én életfilozófiám, személyiségem is egy összefércelt Frankestein utánzat. Ám nekem ez segít. Magamnak kell megfelelnem, mert saját, önálló értékrendet tudok magaménak, és ez jó. Piszkosul jó, hogy tudom, hogy a kis ovis dalolászó kislány, aki olykor kemény volt, máskor sírós, megért a feladatra, hogy elkezdhesse megismerni önmagát, és változhasson. Ma pedig egy számomra nagyon inspiráló számmal búcsúzom, érdemes a klipet a zenével együtt fogyasztani, ugyanis ez a művészet magas foka! Mármint a kortárs művészetéjé!