Téma, magvas, bosszantó, igazi.
Robban a bomba, szófosás következik.
Szuszá!
Csak relaxálj,
nincs vita, nincs hiba, nincs megállj
ha jön az orkán,
s majd felfal mint egy oroszlán
bozontos sörénnyel a nyakán,
te csak annyit mondhatsz: Viszlát.
Tehát ismét: sziasztok!
Jelentkezek, mert még élek, sőt még egy gondolat is hazajött velem a hosszú hétvégére. Na jó, nem egy, de talán ez a leghasznosabb, amit nyújtani lehet bárkinek is. Nos, kezdetnek ízlelgessük azt a szót, hogy HASZON. Kár, hogy nem egy interaktív játék ez, amit blognak hívunk, mert érdekelne, hogy nektek mi jut eszetekbe erről.
Nekem a haszon nem sugall sok pozitívat, ugyanis haszon mindig valaki más kárán van. Nincs órád? A tanárod beteg, később úgyis be kell pótolnotok. Egy pillanatnyi haszon a semmiért. Természetesen ennek vannak durvább megnyilatkoztatásai. Sokkal durvábbak. Az emberek többsége bizonytalan, lehet hogy te is, lehet hogy én is. Bizonytalan. Ilyenkor pedig néha tudatalatti praktikákhoz nyúlunk, bebolondítjuk egymást, bárhogy, bármilyen értelembe, akár órákra, napokra, hónapokra. Észre se vesszük sokszor, de megtörténik. Itt a haszon átcsap valami másba, nem kihasználásnak mondanám, mert érzelmi szinten ezt kicsit erős megfogalmazásnak találom.Talán félelem az egyedülléttől, önmagunktól. Mivel én úgy vettem észre, hogy az emberek két okból "használnak" ki másokat. Elsősorban mert élvezik, másodsorban mert szükségük van támaszra. Egy közös van ezekben, mégpedig az önös érdek.
Mivel őszinte ember vagyok, igyekszem a szavaimnak és szívemnek megfelelően élni, nem mondom hogy nem tettem már a fent említetteket, mert de. Ennek ellenére többször megbántam, és bocsánatot kértem. Így elég nehezen tudom elviselni, ha valaki nem látja a fától az erdőt, sőt gyakran a fát se és magának se ismer be semmit. Emberek ébresztő! A körülöttünk élők tükröt mutatnak nekünk, hol vagyunk jók, vagy rosszak. Legalább ennyit, két szót, mindenki megérdemel. Mindenki.
Nagyon sajnálom.
