2015. december 26., szombat

Húsevő

Karcolja a hideg az arcom
én pedig hagyom, lassan, de hagyom
rezzenéstelenül
dacolva, dadogva, szavak nélkül,
éveket magam mögött hagyva
sebekkel borítva, ami hagyja
elfeledtetni azt, hogy vagyok akinek
kell lennem.

(Egy húsevő lélek.)

Vad vagyok, mégis védekezem
ártatlanul véres kézzel
lappangó szörnyként eszmélek fel,
amikor csókod ébreszt
széttépnélek
zajos csendben
oltanám ki életed
kedves ismerős ismeretlen.

(Egy szintén húsevő lélek.)

Nehezen, lépésről lépésre
élvezed, hogy megbabonázol és éltetsz,
látom rajtad te is éled
kétségek nélkül, egyszerűen
üzensz minden mozdulattal:
Lélek vagyok és te is az vagy.