tag:blogger.com,1999:blog-29222121249376763292024-02-19T16:46:15.551+01:00Lost People in Futurehaylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.comBlogger158125tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-45861999618462276152016-07-27T02:42:00.000+02:002016-07-27T02:42:56.460+02:00ValakiElszaladt a világ,<br />
lelkem másik fele<br />
más tájon jár.<br />
<br />
Hibás Ő is, akár csak én,<br />
szívét szívemmel fonál köti össze<br />
tovább mint az örökre...<br />
<br />
s, csak tettem súlya szennyez be<br />
egész feketére.<br />
<br />
De ha ezek a sorok eskük,<br />
én véremet adom azért,<br />
hogy tudd te vagy a vég és a cél.<br />
<br />
Mert én már nem félek a haláltól,<br />
csak attól a hiánytól<br />
melyet bűnöm mért rám.<br />
<br />
(És az ölelésed,<br />
mit régen megérdemeltem)<br />
Ám te nem hiszel már bennem.<br />
<br />
Pedig pár év múltán a karjaimba simulva,<br />
két bűnösből egy gyermek lesz ártatlan.haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-49496484028019200172016-01-26T14:54:00.000+01:002016-01-26T14:54:00.905+01:00Új kezdet, nehéz vég<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Kedves Olvasóim! </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy naphoz érkeztem, ugyanis, elhatároztam, hogy bejezem ezt a blogot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy miért? Mert egy olyan pontra emlékeztet mindig az életemben, amit hiába dolgoztam fel, akkor is gátol és blokkol. Nem bírtam magam otthon érezni a saját kis váramban, mert folyton ugyan azok a képek susogtak a szemem előtt. Igy sok szép emlék, sok szép vers, sor és mondat után felhagyok ezzel a szívemnek kedves első blogommal. </div>
<div style="text-align: justify;">
http://spritisofthenight.blogspot.hu/ ez itt a mostani blogom címe, ha gondoljátok és van bennetek elég kedv, hogy még valamilyen szinten tanuljunk egymástól, akkor nézzetek rá. Ott fogok ügyködni, verselni, írni és ha úgy van kiönteni a szívem és megosztani a gondolataimat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sok szeretettel várlak Titeket is oda! Ölellek Titeket! <3 </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB-qlR3-a4I4nM8sEqnZH0OhC2ONYqVfc7MfhrMSmqKFtiXO0whasH5w2HLGbUFWsS7hNkDN4r1HAw0w2N7CYKEukR-ypnfCHmgog5lgPLinNJ9Gj0z3YmFHvLWE8spRgWvGABU_PYKnY/s1600/bye.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB-qlR3-a4I4nM8sEqnZH0OhC2ONYqVfc7MfhrMSmqKFtiXO0whasH5w2HLGbUFWsS7hNkDN4r1HAw0w2N7CYKEukR-ypnfCHmgog5lgPLinNJ9Gj0z3YmFHvLWE8spRgWvGABU_PYKnY/s320/bye.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-28320781889448967112015-12-26T18:26:00.001+01:002015-12-26T18:26:03.246+01:00HúsevőKarcolja a hideg az arcom<br />
én pedig hagyom, lassan, de hagyom<br />
rezzenéstelenül<br />
dacolva, dadogva, szavak nélkül,<br />
éveket magam mögött hagyva<br />
sebekkel borítva, ami hagyja<br />
elfeledtetni azt, hogy vagyok akinek<br />
kell lennem.<br />
<br />
(Egy húsevő lélek.)<br />
<br />
Vad vagyok, mégis védekezem<br />
ártatlanul véres kézzel<br />
lappangó szörnyként eszmélek fel,<br />
amikor csókod ébreszt<br />
széttépnélek<br />
zajos csendben<br />
oltanám ki életed<br />
kedves ismerős ismeretlen.<br />
<br />
(Egy szintén húsevő lélek.)<br />
<br />
Nehezen, lépésről lépésre<br />
élvezed, hogy megbabonázol és éltetsz,<br />
látom rajtad te is éled<br />
kétségek nélkül, egyszerűen<br />
üzensz minden mozdulattal:<br />
Lélek vagyok és te is az vagy.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxTLNHOEXXMoJX8fPUHAoKP-f68pkZQ64yj6TzAgWuoVedtcayRIhyrXagSE2X5j2gUeRYAFoiD56Mx2tqCbHHE-k9v3pyvn6clayW3ombABsEz__8u-1Iyv5HnIAbBIWkqLgdUygBUec/s1600/half+and+half.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxTLNHOEXXMoJX8fPUHAoKP-f68pkZQ64yj6TzAgWuoVedtcayRIhyrXagSE2X5j2gUeRYAFoiD56Mx2tqCbHHE-k9v3pyvn6clayW3ombABsEz__8u-1Iyv5HnIAbBIWkqLgdUygBUec/s400/half+and+half.jpg" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=xJtBYAKBByk">Starset: Let it die</a> </div>
<br />haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-26664624078162726162015-10-22T23:25:00.001+02:002015-10-22T23:25:14.450+02:00HaszonSziasztok!<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Téma, magvas, bosszantó, igazi. </div>
<div style="text-align: justify;">
Robban a bomba, szófosás következik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szuszá!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak relaxálj,</div>
<div style="text-align: justify;">
nincs vita, nincs hiba, nincs megállj</div>
<div style="text-align: justify;">
ha jön az orkán,</div>
<div style="text-align: justify;">
s majd felfal mint egy oroszlán </div>
<div style="text-align: justify;">
bozontos sörénnyel a nyakán,</div>
<div style="text-align: justify;">
te csak annyit mondhatsz: Viszlát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát ismét: sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Jelentkezek, mert még élek, sőt még egy gondolat is hazajött velem a hosszú hétvégére. Na jó, nem egy, de talán ez a leghasznosabb, amit nyújtani lehet bárkinek is. Nos, kezdetnek ízlelgessük azt a szót, hogy <i>HASZON.</i> Kár, hogy nem egy interaktív játék ez, amit blognak hívunk, mert érdekelne, hogy nektek mi jut eszetekbe erről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem a <i>haszon</i> nem sugall sok pozitívat, ugyanis haszon mindig valaki más kárán van. Nincs órád? A tanárod beteg, később úgyis be kell pótolnotok. Egy pillanatnyi haszon a semmiért. Természetesen ennek vannak durvább megnyilatkoztatásai. Sokkal durvábbak. Az emberek többsége bizonytalan, lehet hogy te is, lehet hogy én is. Bizonytalan. Ilyenkor pedig néha tudatalatti praktikákhoz nyúlunk, bebolondítjuk egymást, bárhogy, bármilyen értelembe, akár órákra, napokra, hónapokra. Észre se vesszük sokszor, de megtörténik. Itt a haszon átcsap valami másba, nem kihasználásnak mondanám, mert érzelmi szinten ezt kicsit erős megfogalmazásnak találom.Talán félelem az egyedülléttől, önmagunktól. Mivel én úgy vettem észre, hogy az emberek két okból "használnak" ki másokat. Elsősorban mert élvezik, másodsorban mert szükségük van támaszra. Egy közös van ezekben, mégpedig az önös érdek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel őszinte ember vagyok, igyekszem a szavaimnak és szívemnek megfelelően élni, nem mondom hogy nem tettem már a fent említetteket, mert de. Ennek ellenére többször megbántam, és bocsánatot kértem. Így elég nehezen tudom elviselni, ha valaki nem látja a fától az erdőt, sőt gyakran a fát se és magának se ismer be semmit. Emberek ébresztő! A körülöttünk élők tükröt mutatnak nekünk, hol vagyunk jók, vagy rosszak. Legalább ennyit, két szót, mindenki megérdemel. Mindenki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nagyon sajnálom.</i> </div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-78962397198400336692015-08-30T11:24:00.001+02:002015-08-30T11:24:53.152+02:00Kezdődik<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
"Apu kezdődik, apu kezdődik!!!" Valóban kezdődik az új tanítási év, most már az egyetemen, koleszban, messze. Nos, még mindig nehezen hiszem el ezt az egészet, különösen úgy, hogy egy albérlet jobb lenne... minden szempontból. Ám a kényszer nagyúr, nagyobb mint az a bizonyos disznófejű (adys utalás :D).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ígértem egy "kedvencek" bejegyzést zenei színtéren, most hogy van egy kis időm, és unatkozok a koliban, szerintem meg is ejtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tipikus bulizós:</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos nem vagyok az a nagyon elektronikus zene hallgató, mert na nem! Nem szeretem, mert nem egy nagy dolog, és tucat számra készülnek a hasonlóbbnál hasonlóbb számok. Ellenben szeretek bulizni, és ha már buli akkor elsősorban tök mindegy mi, csak legyen ritmusa, a többség szeresse, és ha jó a hangulatuk akkor nekem is jó lesz. Tehát ez nem is az én "kedvencem" hanem a többségé, amit egyáltalán nem bánok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Bznxx12Ptl0/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/Bznxx12Ptl0?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Szerencsére rock számok feldolgozási is lehetnek egész nagy számmal a party playlisten, szóval azzal is tudok szolgálni nektek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/exWqfww25u8/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/exWqfww25u8?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az igényes magyar rapzenénél is kevés jobb dolgot lehet mondani, és én nagy hódolója vagyok neki. Mivel számomra a dallam és a szöveg összefüggése sokat számít, és számomra ettől válik egy zene szuperré, és magával ragadóvá. Szerencsére sok külföldi társával ellentétben, a magyar rapkultúra sokszor magán viseli ezt a jegyet. Mi több, elindult egy mozgalom a Red Bull Pilvaker , amely ötvözi a magyar irodalom nagyjainak verseit, a modern felfogással és gyakorlatilag "költészettel". Én személy szerint ezt tök sikeresnek látom, hiszen a mai kor fiataljait annyi hatás éri nap, mint nap, hogy nem elég nekik elolvasni egy szöveget, mert nem értik, nem marad meg bennük, nem köti le a figyelmüket. Ellenben összekötve a zenével máris kap a jelentés egy újabb tónust, ami megszínesíti és talán érthetőbbé varázsolja a mondanivalót számukra. Nem utolsó sorban legalább megismernek egy, két nagyszerű magyar költeményt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/EMMXCsCBECY/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/EMMXCsCBECY?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Most pedig jöjjön egy kis hazai alternatív, amit legalábbis már ebbe a kategóriába sorolnék, ugyanis a szavak jönnek egymás után, tök érthetetlen, aztán mégis van benne valami globális üzenet. Szóval tök baró, tök érdekes, és bámulatosan magával ragadó. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/-xbFnjsd1rM/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/-xbFnjsd1rM?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A másik oldal pedig a külföldi alternatív, amit számomra az Imagine Dragons testesít meg a melankolikus hangulatával, a remek szövegeivel és a remek hanggal! Ezt csak élvezni lehet!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/hhSA9H9Iaqw/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/hhSA9H9Iaqw?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És igen, ezek a számok már valamikor valahogy, valamilyen formában már szerepeltek a blogon, de nagyon nagyon nagy kedvenceim! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A teríték hiányos a kedvenc műfajom nélkül, amit a rock képvisel, és amit szintén hazaira és külföldire fogok bontani, mivel egyik nem jobb a másiknál, csak nagyon más. De nyugi, mindkét együttes élvezhető, szerethető, és egy buli közepén ugyanúgy lehet tombolni rájuk mint akármire. Tehát az első hazai következik, ami úgy kiüt, hogy kifekszel tőle! :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/TByo_NhPkD4/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/TByo_NhPkD4?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A külföldi pedig nem más, aki ismer az tudja, hogy CSAK A SKILLET!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/s707qxKrBGU/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/s707qxKrBGU?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én nem is szaporítanám tovább a szót, a legjobbal kell zárni, és számomra azt a Skillet képviseli. Javíthatatlan rajongójuk vagyok, a legjobbnak tartom őket, és a baráti társaságomba utat vett már térhódításuk! Remélem, tetszett a bejegyzés, próbáltam okoskodni, és valami összeszedettséget mutatni, bár tudom alig lehettem sikeres. Igyekszem jelentkezni, ahogy tudok. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Pá! </div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-77564392741518089732015-08-15T00:32:00.000+02:002015-08-15T00:32:55.972+02:00MaszlagCsak kezdem a sorokat írogatva<br />
<i>in medias res-</i>szel<i> </i>biza'!<br />
Nem költői, nem is bizarr <br />
akárcsak én:<br />
el kell hozzám a falat kenyér.<br />
Elkezdtem, mert éreztem<br />
engem hajt a kraft:<br />
de sajnos nem lett <i>ars poetica...</i><br />
<br />
... ma sem.<br />
Habár próbálkoztam nem keveset<br />
keservesen körmölve.<br />
Olvastam mindent, mi szem-<br />
szájnak ingere<br />
a Nagyoktól,<br />
de nem jön számra szó...<br />
<br />
...ami jó.<br />
Így marad csak helytálló<br />
talány, akár<br />
a magány,<br />
mint jó barát<br />
ihlet nyújtó társ.<br />
Bár engem nem keres már...<br />
<br />
...talán.<br />
Pedig én akarom,<br />
űzöm, hajtom, kaparom az arcom,<br />
mert nincs a szónál nagyobb hatalom!<br />
Hiszen a tett a fegyver,<br />
míg a szó minden gyökere...<br />
<br />
... és a mindenem.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt az ideje a késő esti activity shownak. Én körülírok, mert bejön a dolog. Régebben volt egy bejegyzésem hasonló témával csak ott szövegbe, itt pedig versbe szedtem, mindent amit érzek akkor ha nagyon nincs ihletem, ha elkeseredett vagyok azért mert nem megy az írás. Pedig nem törvényszerű, hogy menjen,és én ezt tudom, csak na a makacsság nem a legjobb tulajdonság. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ember azonban bizonytalan, elbotlik, és kétségbeesik ha nem látja az utat. Ilyenkor vannak lehetőségek 1. megembereled magad, fogat összeszorítasz és tökös mész egyenest, kizárva magad és a félelmeid 2. segítséget kérsz és úgy állsz fel, és haladsz tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />A kövi bejegyzésben viszont szeretném közzétenni pár számomra kedves számot, egy amolyan top10-es listát akarok létrehozni, kisebb-nagyobb kommentárokkal. hátha közelebb kerülök hozzátok, megértitek a sok hülyeséget, ami miatt írok, vagy éppen stagnálok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most jön a +1 szám, hallgassátok szeretettel!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Fmx7x0ny6-z4b4E5XNZ8LKkGFF8iIFbBU1-X0hnXTmZD1L1hZ7uapr76l1pgLv6YVkj4gKUtYbUIwzQpViuoByf6PFxL77dK5Z4CKF7EiuIgv9f_k1kRtiLcVD_LIvKvDLHTr3eN_EE/s1600/large.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Fmx7x0ny6-z4b4E5XNZ8LKkGFF8iIFbBU1-X0hnXTmZD1L1hZ7uapr76l1pgLv6YVkj4gKUtYbUIwzQpViuoByf6PFxL77dK5Z4CKF7EiuIgv9f_k1kRtiLcVD_LIvKvDLHTr3eN_EE/s1600/large.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=VP9I8ZUwKpc">Imagine Dragons: Warriors</a> </div>
<br />haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-7846247429619544512015-08-02T20:08:00.004+02:002015-08-02T20:08:57.516+02:00Mind más<i>Hold-est</i><br />
<br />
<i>Éj-pillangó szárnyat bontva</i><br />
<i>holdfényben rebben a távolba,</i><br />
<i>lebben át a sztratoszférán,</i><br />
<i>hogy teljessé váljon, akárcsak más.</i><br />
<i>Más. Mind más.</i><br />
<i>Egyik pillangó, oly illanó;</i><br />
<i>másik lepke, ki epedne jól</i><br />
<i>jóként Utánad, csak várj rá</i><br />
<i>álombéli, mesés Császár!</i><br />
<i>Éj-pillangó, te világot álmodó</i><br />
<i>kedves kedvetlen,</i><br />
<i>makacs és hajlandó,</i><br />
<i>szép hajadon, szenvedélyes szerető,</i><br />
<i>örök vesztes, mindig megnyerő.</i><br />
<i>Legyél te a vezetőnk!</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok !</div>
<div style="text-align: justify;">
Megígértem, és itt vagyok! Igyekszem kötni magam a karóhoz, és megtenni mindent annak érdekében, hogy visszazökkenjek a kerékvágásba. Vágyok arra, hogy adhassak, és tegyek már valami hasznosabbat, mint a lélegzés. Múltkor elmerengtem. Mégpedig azon, hogy ahány embert ismerek, és minél többel közelebbi kapcsolatot létesítek, annál jobban fog fájni ha elhagynak. Nem akkor, ha önként választják ezt, hanem akkor ha nem tehetnek mást csak ezt. És fájni fog, nagyon. Életem legtöbb részét ez az érzés tette ki. Én pedig nem akarok így járni. Igaz, nehezebben alakitok ki kapcsolatokat, magamnak valóbb lettem, de próbálok nyitott lenni afelé, hogy ha el kell engednem valakit, akkor<i> </i>sikerüljön<i>.</i> Persze ez nem mindig megy, és alapból azt vallom, hogy <i>Küzdj ember és bízva bízzál! </i>Szóval kicsit ambivalens, de véleményem szerint nehezen lehet az életet egy vonalat, ösvényt szorosan követve leélni. Minden helyzetre más és más megoldás létezik, amit nekünk kell kitapasztalni, és magunkénak tudni. Tehát az én életfilozófiám, személyiségem is egy összefércelt Frankestein utánzat. Ám nekem ez segít. Magamnak kell megfelelnem, mert saját, önálló értékrendet tudok magaménak, és ez jó. Piszkosul jó, hogy tudom, hogy a kis ovis dalolászó kislány, aki olykor kemény volt, máskor sírós, megért a feladatra, hogy elkezdhesse megismerni önmagát, és változhasson. Ma pedig egy számomra nagyon inspiráló számmal búcsúzom, érdemes a klipet a zenével együtt fogyasztani, ugyanis ez a művészet magas foka! Mármint a kortárs művészetéjé! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXdoJX90Ep3xaTedgfiG_q8khupZyySDksAxehqCD-v6P9sDzwX43AqIfcWVkniAlec2KoEp7F0ObPvnhBo0gQRef27i5e9q78NA2ZTmeOkQ-ewxmFyOh4vqv1Hw0yhrb8Hn24dvDnV3Q/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXdoJX90Ep3xaTedgfiG_q8khupZyySDksAxehqCD-v6P9sDzwX43AqIfcWVkniAlec2KoEp7F0ObPvnhBo0gQRef27i5e9q78NA2ZTmeOkQ-ewxmFyOh4vqv1Hw0yhrb8Hn24dvDnV3Q/s400/large.jpg" width="260" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=2vjPBrBU-TM">Sia: Chandelier</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-91600728920502849532015-07-30T14:01:00.001+02:002015-07-30T14:01:52.431+02:00Újra itt, egyben<div style="text-align: justify;">
Sziasztok, ha mondhatom még, kedves Olvasóim! </div>
<div style="text-align: justify;">
Mentségre okom nincs ugyan, ellenben azt megemlíteném, hogy a már (igaz januárban meghirdetett) blog-felvirágoztatás most már igazán elérhető távlatokba tündököl, mégpedig azért mert lesz egy laptopom! Ja, mert amúgy most is csak meló közben firkantok nektek pár sort, szóval semmi különössel, tartalmasabbal nem tudok szolgálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ellenben, ebben a több mint fél évben elég sok dolog történt velem. </div>
<div style="text-align: justify;">
1. Leérettségiztem, de ugyanolyan tökfilkó maradtam, mint előtte. :D Mellesleg nem lett rossz, de nem is a legjobb. A magyar emeltem csodás volt, mármint a szóbelim, mivel a (helyesírásom miatt) az írásbelimet eléggé leszólták. Szerencsére Radnóti megmentett. Az angol emeltem pedig kész sokk volt, ugyanis vita témában egy eléggé hardcore dolog mellett vagy ellen kellett érvelnem. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A rendőrség kifejlesztette a genetikai adatbázisát, emellett vagy ez ellen szeretne érvelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
EZ A MONDAT MEGÖL A MAI NAPIG! Elnézést a nagy betűkért, de na egy kisdiáknak, akinek a gyomortartalma a bennmaradásért küzd, ez nem éppen egy pozitív téma. Mindegy, borzalmas. </div>
<div style="text-align: justify;">
2. Ezután voltunk a Fertő-tó körüli bringatúrán. Az utolsón. Nagyon jó volt. és nem csalódtam, se a Tanár úrba, se az osztályba. Igazából nagyon hiányozni fog ez az egész, és úgy minden. Ott, ezekkel az emberekkel nőttem fel. kit jobban, kit kevésbé megismertem és ők is így voltak velem. A blogon láthattátok, hogy sokszor csak mélypont volt, és mégis. Felnőttünk, és nagyon sokat változtunk. Magamon azt érzem, hogy bölcsebb, tudatosabb lettem. Ismerem magam, a határaim, és megismertem az embereket is valamelyest. De ne szaladjunk messzire az élet a legnagyobb iskola és abból még van pár évtizedem. </div>
<div style="text-align: justify;">
3. Öregedtem egy évet. A világ legÉdesebbje pedig meglepett. Innen is köszönöm neki, mert egy Nagymaki, de az én másik felem. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Hát, ezt a pontot még ma se hiszem el, de elvileg, nem biztos, még bármi lehet úgyhogy tényleg csak lehet, egyetemista leszek szeptembertől. Hátborzongató érzés amúgy. Mindemellett várom is meg félek is, szóval az ambivalens érzések kitartó harcot folytatnak bennem. Bár szerintem nem én vagyok az egyetlen, se most, se eddig, se az elkövetkezendőkben. Mély levegő beszív, majd kifúj. Túléljük ezt is! Sőt élvezni fogjuk ameddig lehet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát ezt történt velem fél év alatt, evidens a kisebb szösszenetekre nem térek ki, pedig lehetne sok dolog volt, és még mennyi lesz! Aztán ez a laptop véget vet annak, hogy keretek közé szorult a fantáziám és a veletek való kapcsolatkötésem. Nem menekültök! Muhaha. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ikonikus számmal köszönök ma el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Perc</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kitárult a világ, fátyol lebben fel</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>a Nap csak kacsint egyet, s táncot lejt</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>az égen fenn,</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>mely azúrt színlelve</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>szemedet utánozza, varázslatba</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>álcázza a jégből olvadt</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>életre kelt tájat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szívet melenget a hajnal.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Melenget, szinte lángokban áll</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>s, mint madár a száll </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>messze,</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>el ne vesszen.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mert én megkeresem</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>az azúr egen.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=URbYei513Y0">Ákos: Ilyenek voltunk</a></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-14693161073293174092015-01-22T09:49:00.000+01:002015-01-22T09:54:38.321+01:00BacikFekszem az ágyban,<br />
persze, magas is a lázam.<br />
Bevettem egy pirulát ma,<br />
de vár a déli és esti adag.<br />
<br />
Fetrengek. Zakatol a fejemben<br />
száz meg száz lázmanó,<br />
élvezik a zűrt melyet<br />
egyszerű megfázás okozott.<br />
<br />
Ó, de ha csak ennyi lenne minden<br />
panasz!<br />
Minden hang, olyat zeng, akár<br />
a harang.<br />
<br />
Inkább álomba merülnék,<br />
de nem kapok oxigént.<br />
Kapar a torkom, nincs menekvés.<br />
<br />
Sziasztok Kedves Olvasóim!<br />
Mint látjátok az alábbi vers is mutatja, hogy beteg vagyok, így megszületett az idei év első posztja. Nos nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy kedvenc blogom január negyedikén lett három éves, igaz sok sok, sőt több mint sok mélyrepüléssel. Remélem jól indult az új évetek, az enyém remeknek ígérkezik még annak ellenére is, hogy idén kell jelentkezni az egyetemre és remélhetőleg szeptembertől az egyetemisták tömegét fogom gyarapítani én is és a számomra fontosak is. Szóval az ide évben szeretnék több időt szánni a blogra, amivel közvetíthetem felétek hogy mi milyen is most, az utolsó érettségiző évben. Annyit mondhatok, így elöljáróban hogy ambivalens érzésekben nem szűkölködünk egy percig sem. Várjuk az ismeretlent, de ki se szeretnénk zökkenni a mára már megszokott, nyugalmas hétköznapokból. Egyet tudok, és itt visszautalok a blogom kezdetére: Minden kezdet nehéz. Ez van, kihívás elfogadva! :)<br />
Ja és egy mostani Tankcsapda számmal búcsúzom tőletek, nagyon friss, még szinte ropogós, és imádom!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Fm8buPeYJKc/VMC6iH1aG3I/AAAAAAAABJk/JrKPcCmd4Q8/s1600/blogossunset.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-Fm8buPeYJKc/VMC6iH1aG3I/AAAAAAAABJk/JrKPcCmd4Q8/s1600/blogossunset.jpg" height="400" width="267" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=hqDxscwzulo">Tankcsapda: Lélekhangokból</a></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-8355373453047585142014-11-26T17:48:00.001+01:002014-11-26T17:48:24.943+01:00Mozog és haladA Hideg rohangál az utcán,<br />
a világító lámpasor körbe zár,<br />
miközben szürke a messzi táj.<br />
<br />
A vonaton sem vár más,<br />
mint kietlen pusztaság<br />
az emberek magányos arcán.<br />
<br />
Zajong minden. Mozog és halad.<br />
Úgy érzem minden olyan gyors, szinte szalad.<br />
Csatlakoznom vajon szabad?<br />
<br />
Ha szabad is, bírom majd?<br />
Talán csak felemészt, kifacsar,<br />
s végül ott hagy?<br />
<br />
<i>Félek.</i> Visszhangzik a szó<br />
az ürességben. Nincs mód,<br />
ami jó, csak esetlen lelóg.<br />
<br />
<i>Félek.</i> Fogják a kezem?<br />
Hideg markol belém. <i>Ne eressz!</i><br />
<i>Próbálok jó lenni, csak neked.</i><br />
<i>S. úgy érzem mégsem érdemellek.</i><br />
<i><br /></i>
Megteszel mindent, s csak nevetsz:<br />
Szeretném, ha elvinnél innen, el messze.<br />
Mivel már nem tudom, hol a helyem.<br />
<br />
Sziasztok!<br />
Nem tudom mennyien vagytok, nem hinném, hogy sokan, és most mentség helyett csak annyit mondok, hogy sajnálom egyszerűen nem volt energiám. Ellenben lezajlott a szalagavató, ez ezzel kapcsolatos próbáknak vége, és kijelentem azért hiányozni fog a tánc. Bár most leginkább arra vágyom, hogy kicsit, úgy egy hetet, kidőljek és energiát nyerjek. Jó lenne ha az emberekhez is gyártanának töltőt. A kávé túlságosan alkalmi hatású.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwlvmvtIXL6_jZxh4PoUoJlFGemLcQPT91DJsRDXOSk__wszmdnJzcifenKJqV14xv42HUxhj6jkNmv43RowNShr9NpbeLJzOo5uieIWybMTvpiqXUI3p_eTxO6nJ773DEoU6-dfJaLRw/s1600/blog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwlvmvtIXL6_jZxh4PoUoJlFGemLcQPT91DJsRDXOSk__wszmdnJzcifenKJqV14xv42HUxhj6jkNmv43RowNShr9NpbeLJzOo5uieIWybMTvpiqXUI3p_eTxO6nJ773DEoU6-dfJaLRw/s1600/blog.jpg" height="313" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=bLPm2RXikQ0">DiazMentha: Nélküled</a></div>
<br />haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-5881616575629679272014-09-07T20:01:00.002+02:002014-09-07T20:01:37.357+02:00Koncert hangulatTombolás, zene és rock'n'roll:<div>
az erekben ez rombol.</div>
<div>
Ez egy másik világ,</div>
<div>
belecsöppent egy lány.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Táncol, ugrál, égben a metál villa,</div>
<div>
most nem rebben a pilla,</div>
<div>
hisz mindent magába szív</div>
<div>
ez a szüntelen ütemet verő szív.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Csak hiányzik a Másik,</div>
<div>
keresi, de most nincs itt.</div>
<div>
Ám a buli még nem állt meg,</div>
<div>
szól a következő sláger.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Elragadja, és elragad a varázs,</div>
<div>
extázis és csoda-bazár.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Elkezd hullani az eső,</div>
<div>
és a fény erős,</div>
<div>
hiába tapad nyakamra</div>
<div>
a hajam.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Én ma élek, </div>
<div>
csak itt lehetnél velem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ázott leszek minden perccel jobban,</div>
<div>
de mellkasomban verdes a pillanat.</div>
<div>
Ettől vagyok igaz, vad.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=8suBCJOz_Fs">Road: Te vagy az egyetlen</a></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-20659880759919778462014-09-07T19:49:00.000+02:002014-09-07T19:49:50.446+02:00Juj, de durva!Hullanak a égről az éjféli csillagok,<div>
leplet vonnak a Földre, </div>
<div>
s most betakar a murva:</div>
<div>
<i>Juj, ez de durva!</i></div>
<div>
S lassacskán ráeszméltem,</div>
<div>
hogy hiába beszéltem</div>
<div>
én neked.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
S, most hogy rájöttünk mind,</div>
<div>
hogy előttünk a tajtékos víz</div>
<div>
zátonyt takar el:</div>
<div>
<i>Jól esne egy Jack Daniel's!</i></div>
<div>
Ámbár hiába, ez az egész,</div>
<div>
semmi sem jó csak nehéz</div>
<div>
kérdés.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nincs megoldás, se felelet és válasz,</div>
<div>
így te is csak találgatsz, </div>
<div>
mint a fecske:</div>
<div>
<i>Jön a cidri, elmenjek?</i></div>
<div>
Hát legyen, ahogy gondolod</div>
<div>
mást nem tudok.</div>
<div>
A szokásost mondhatom.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJt1yjmECo_I7BppsBBwYUE9d7ldWEQNnPW7CFVx3hybVhq93gojF6JX0MYrglxTBc6doT45w2IQVYqbe806R_RdWh2cTeb_fzEUMWGDehc7_rl5lt4-U6mpMP8TotzWqeODKdvNz_Pk4/s1600/fine.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJt1yjmECo_I7BppsBBwYUE9d7ldWEQNnPW7CFVx3hybVhq93gojF6JX0MYrglxTBc6doT45w2IQVYqbe806R_RdWh2cTeb_fzEUMWGDehc7_rl5lt4-U6mpMP8TotzWqeODKdvNz_Pk4/s1600/fine.jpg" height="285" width="400" /></a></div>
</div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-23409026343457388622014-09-01T16:38:00.002+02:002014-09-01T16:38:41.753+02:00Az ősz kezdetePilinszky János<br />
<br />
Magamhoz<br />
<br />
Bátran viseld magányodat,<br />
én számon tartlak téged,<br />
ne hagyd a sorsod csillagokra,<br />
benned érjen a végzet.<br />
<br />
Vállad két éber sarka közt<br />
ha sisteregve átcsap,<br />
tudom, több vagy mindannyiunknál,<br />
benned vakít a bánat.<br />
<br />
Légy hát, akár az állatok,<br />
oly nyersen szép és tiszta,<br />
bátran figyelj, mint ők figyelnek<br />
kegyetlen titkaikra.<br />
<br />
S egy éjjel, magad sem tudod,<br />
mint égig érő ének,<br />
feljönnek benned napjaid,<br />
a halhatatlan évek:<br />
<br />
az este nem lel senki rád,<br />
az este sírva, késve<br />
hiába járják pitvarod:<br />
csak én látlak. Vagy én se.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)</div>
<div>
Nos, most hogy vége a nyárnak és lábaink lucskos őszi földre léptek kijelenthetem megkezdődött utolsó gimnazista évem, és rendületlenül eláztam a mai "évnyitói" napon. Mondhatom fergeteges előjelzése ez az előttem/előttünk álló időnek. Na de ide nekem az oroszlánt! Teljes erőbedobással előre! :)</div>
<div>
Szeretném ezt a blogot újból felvirágoztatni, ami azért megy ilyen nehézkesen, mert a számítógépünk gagyi, és nagyon nehezen veszem rá magam arra, hogy csipogás közepette írjak nektek pár sort, vagyis inkább pár olyan sort ami ér is valamit. Ezért gondoltam arra, hogy most az őszt ezzel a Pilinszky verssel indítom, hiszen újra indul a rendszer, és mindent újra kell gondolni, értelmezni. </div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-5469330210745071392014-08-05T12:32:00.002+02:002014-08-05T12:32:35.574+02:00Most jóSutyorogva tombol a hangorkán,<br />
mély szakadékot szánt az Éj fátylán.<br />
Csak bámulom az eget<br />
fenn, a csillagos fényelemeket.<br />
Egy hullócsillag, követi őt a másik<br />
kívánságok suhannak a messzeségig.<br />
Melléd bújok, s Te átölelsz<br />
ennél több már nem is kell,<br />
csak egy kis ihlet:<br />
Verset, akár novellát írok,<br />
serceg a papír, kapar a toll.<br />
Pirkad már: hajnali harmónia totyog<br />
messze az ormokon, és tornyokon.<br />
Lehet ennél békésebb a világ?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoLVdBkJGSnuwxFRmRCQScGXmUZUJKPlfxMTUK82Y0y_7UjoRXJKKwzJklGbq4hXbWbBPFh-jPym-pLUOue1UVJqYKdIoLnm9OUnu21TH65WCAFVh1GBlmqvGOqa9o1OA7jJDNdJdbR9M/s1600/dawn.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoLVdBkJGSnuwxFRmRCQScGXmUZUJKPlfxMTUK82Y0y_7UjoRXJKKwzJklGbq4hXbWbBPFh-jPym-pLUOue1UVJqYKdIoLnm9OUnu21TH65WCAFVh1GBlmqvGOqa9o1OA7jJDNdJdbR9M/s1600/dawn.jpg" height="400" width="298" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=Uh1xXkst5ew&list=PL4252D47394DCA921">Esti Kornél: Most a jó</a></div>
<br />haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-27380780448791658532014-07-27T11:11:00.002+02:002014-07-27T11:11:27.353+02:00PacaMi a valóság? magába csak játék.<br />
Sakk-figurák vagyunk: ez nem a vég!<br />
Álarcot felhúzva<br />
Játsszuk a Call of Duty-t,<br />
Így leszünk paca,<br />
Mint pont az i-n.<br />
<br />
Remegünk a sikerért,<br />
Újabb álcát húzva:<br />
Hol a valódi "én",<br />
ki "megálljt" mondd a sokkra?<br />
<br />
Szemem lehunyom, csillagos eget ölelek.<br />
Nyúlnak soraim, de néha magam sem lelem.<br />
Paca lettem a mondat végén<br />
S, talán ez volt a lét:<br />
Én elértem a célt,<br />
De golyó hagyta el a fegyver csövét.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Kedves Olvasóim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Rengetegszer lehetett a versben taglalt témáról olvasni a blogomon. A megjátszásról, a címkékről, az "ússzunk az árral" életstílusról. Én magam is voltam ezeknek áldozata, és elkövetője is, de szerintem fontos, hogy meg tudjuk tartani azt az egyediséget, amivel rendelkezünk. Mások elmennek bulizni húsz emberrel kavarnak, nekik jó? (Amúgy szerintem nem) Ha igen, akkor ez van csinálják, de csak azért, hogy elismertebb, vagy csak simán ismertebb legyél, hogy önbizalmat szerezz felesleges magadra akasztanod egy obszcén jelzőt, ami megpecsétel. Vagy vehetjük azt, hogy az iskolás gyerekek, sőt sokszor korombeliek bántják egymást: tettel vagy szóval. Minek? Nem mondom, hogyha valaki duci ne fogyjon le, mert ha tehet ellene tegyen is, de az esetek többségében az emberek nem mindig gondolnak bele abba, hogy elképzelhető, hogy valami komolyabb probléma áll ennek hátterébe, akár testi akár lelki okról beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden ember, önmagába is eléggé értékes, ha megtanulja mivel csalja ki magából a lehető legjobb oldalát, hiába van annak a részének is "rossz tulajdonsága". A fontos, hogy mindig gondolkodjunk, és ahogy a mamám mondta: "Nem kell mindenkit szeretni, de el kell fogadni!"</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixXK9h_4JEY-uAWnQ12EFLu_4Tzs-200nDPxxSt3-B1QYCePFEjv5nSJrnKSySqD9BfS2aJR8DDYvnLxy5c3htk7whkqfuTWRYf4OpwWqygf4_Pw00NKi-b78dPNMpsvXorLAENHeTK4Y/s1600/elephant.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixXK9h_4JEY-uAWnQ12EFLu_4Tzs-200nDPxxSt3-B1QYCePFEjv5nSJrnKSySqD9BfS2aJR8DDYvnLxy5c3htk7whkqfuTWRYf4OpwWqygf4_Pw00NKi-b78dPNMpsvXorLAENHeTK4Y/s1600/elephant.jpg" height="400" width="258" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=L0pvTDRQCQk">Tankcsapda: Ez az a ház</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-36558326767302289322014-07-25T10:59:00.000+02:002014-07-25T10:59:00.769+02:00Rég volt már...<div style="text-align: justify;">
Hali Emberek! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Rég volt már az utolsó blogbejegyzésem, másfél hónapja, és restellhetném ezt, de most inkább nem teszem. Nagyjából lélegzetvételnyi időm sem volt eddig, járkáltam ide-oda, egy hétig bezárták a "gépszobát", mert ide dugták el a szülinapi ajándékom (egy ágyat), nyaraltunk itt-ott, tehát zajlott az élet. Feltett szándékomban áll, amúgy képeket is megosztani veletek a nyaramról, de mint tudjuk, amit eltervezek nem mindig valósul meg. Csak úgy szeretném folytatni az itt elkezdett történetem is, amivel nem haladok, hiába tudom, hogy milyen fondorlattal és cselekményvezetéssel akarom elétek rakni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezemre esik írni. Hiába imádok és minden lényemmel ezt kívánom, valahogy nem tudom magam rávenni, nem mentség, tudom. Igyekszem visszanyerni a lelkesedésem, és az erőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most azonban itt van egy nekem felettébb tetsző vers, Babits Mihálytól, remélem nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem, és legalább egy kicsit kárpótol titeket mindenért. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éji dal</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A téjszín léget elkeverte</div>
<div style="text-align: justify;">
fekete borával az éj:</div>
<div style="text-align: justify;">
lelkem ma, vágyak büszke lelke,</div>
<div style="text-align: justify;">
megúnt szavakkal ne beszélj,</div>
<div style="text-align: justify;">
húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,</div>
<div style="text-align: justify;">
szabad szemeddel szerte nézz:</div>
<div style="text-align: justify;">
ma messze szállnod</div>
<div style="text-align: justify;">
nem nehéz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mámorosan az éj borától</div>
<div style="text-align: justify;">
szárnycsattogás legyen dalod:</div>
<div style="text-align: justify;">
ki éjt iszik, a kéjre bátor,</div>
<div style="text-align: justify;">
tenéked ez volt italod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokáig ittad, részegülhetsz,</div>
<div style="text-align: justify;">
azért vagy mostan oly szabad:</div>
<div style="text-align: justify;">
repülhetsz</div>
<div style="text-align: justify;">
magad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! </div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-21348558433762351682014-06-16T10:43:00.003+02:002014-06-16T10:43:44.217+02:00Fuck it!Összeroppant az idő,<br />
szaladó kutató másodpercnek<br />
ragadnak el a mélyből.<br />
Itt az esély, hogy nyerj,<br />
de rájössz oly kevés az óra<br />
így nem térhetsz nyugovóra<br />
csak halkan, fájdalmasan nyelsz.<br />
Szemed már csillagokat lát:<br />
Elcsendesül. Részegíteni vágy a Homály.<br />
Az agy monoton ritmusát<br />
unja már az egész világ<br />
-legalábbis a te szempillád-<br />
"Legyen már végetek nyomorult Vizsgák!"<br />
<br />
Mindenkinek szépséges nyarat! :D<br />
Muhahaha, végre vakáció, végre napsütés és majdnem happy end, hiszen még vannak érettségi vizsgák és mint tavaly, idén is belevágtam a nyelvi előrehozottba, és arra készültem és készülök is már majdhogynem inkább nem akarva.<br />
Tudjátok mindig észre kell vennünk hol vannak a határaink. Mindenben. Tekintve akár a tanulást, akár az emberekhez álló viszonyunk. Ki mondta nekünk azt valaha, hogy viseljünk el egy olyan személyt, aki abszolút kifordult magából, és tudatosan vagy éppen ellenkezőleg de beleugrál a privát szféránkba? Senki. Magunknak építünk fel elvárásokat, és utána rájövünk hogy ezt nem tudjuk kivitelezni. Ez ijesztő, több ízben is. Elsősorban azért, mert feleszmélünk és tisztán látunk, és valljuk be: az igazság kit nem rémít meg legalább egy pillanatra is? Másodszor pedig megértjük a saját személyiségünk, ami lehet hogy mégsem bír el annyi mindent, mint gondoltuk. Tulajdonképpen csalódunk a többségben és magunkban is. Bár ezt nem okvetlen kell tragédiaként megélni, hiszen ez is egy plusz pont egy olyan táblázatban ahol megismerhetjük magunkat. Pacsi!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieiOdbdoGkezU9eH0S0Dc9j53VicYCc3ooZHwlQlHvoeQU5SlMKo1x5LyIaHoXxdWS4ZXaNWP7eB5M2iqDG-9Zu7vqCgXZAMnRaeRD97Xnoajx8eHyvEd9Foe1W2ftQDpfQit7XJiLSgQ/s1600/p%C3%A1lmafa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieiOdbdoGkezU9eH0S0Dc9j53VicYCc3ooZHwlQlHvoeQU5SlMKo1x5LyIaHoXxdWS4ZXaNWP7eB5M2iqDG-9Zu7vqCgXZAMnRaeRD97Xnoajx8eHyvEd9Foe1W2ftQDpfQit7XJiLSgQ/s1600/p%C3%A1lmafa.jpg" height="400" width="268" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=ebXbLfLACGM">Calvin Harris: Summer</a></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-81934338479176787182014-05-22T21:10:00.002+02:002014-05-22T21:10:48.864+02:006. Újra megérteni<div style="text-align: justify;">
Mélyen görnyedtem a vécécsésze fölé, ahogy a gyomrom kiadta minden tartalmát. Ugyanis, amint sikerült felfognom azt, amit láttam heves hányinger tört rám, amit nem tudtam, sőt valahol nem is akartam leküzdeni. A vér, a harc, a csonkított lelkek, és lélekfoszlányok. Azt hittem belecsöppentem valamibe, amihez talán fel sem érhetek, ám rádöbbentettek arra, hogy én a szerkezet szerves része voltam még a tudatlanságom ellenére is. Valljuk be, ez sokkoló volt, és azt kívántam hogy bár humánusabban oldották volna meg az emlékeim helyreállítását. Mélyen legbelül azonban tudtam, hogy így volt helyes, és hogy ennél kíméletesebb módja nem létezett a szembesítésnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bekopogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Grace, jól vagy?- Avery hangja behatolt az agyamban, és a szavait is sikerült értelmeznem. Már készültem felállni, mikor újra elkapott egy inger, és nyögve visszahanyatlottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja.-és ismét hánytam. <i>Szuper</i>, gondoltam, <i>biztosan erre számítottak tőlem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor Gabriel feltépte az ajtót, szemei rám villantak, ettől erőt kellett vennem magamon, és felálltam. Éreztem, hogy az utóbbi napok elég rendesen megtépáztak az energiaraktáraimat, úgyhogy a falnak támaszkodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem erre számítottál, igaz?-kérdeztem hetyke félmosollyal. Még mindig nem mutatott semmilyen érzelmet, így inkább elsétáltam mellette, mire elkapta a karom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szedd össze magad Grace, szükségünk van rád. Gargamel ellen kell egy vezető, kell valaki, aki hatást gyakorol, aki mindennél szentebbül hisz a győzelem által elnyert Paradicsomban. Mit gondolsz? Hova lettél? Sajnáltatod itt magad, rosszul vagy mióta tudod a múltad legjelentősebb pillanatát, mikor megszűntél angyalnak lenni, mikor a Földre került, mikor...-hangos pofon csattant, amire Melody és Avery is felkapták a fejüket. Gabriel lefagyva fürkészte a tekintetem, ami szinte biztosan szikrákat szórt felé. Dühös voltam rá, annyira hogy bármit megtettem volna azért, hogy elszakadjak tőle. Nem adott sem időt, arra hogy feldolgozzam az eseményeket, sem arra hogy lehiggadva végig gondoljam az eszmét, amit régen helyesnek hittem. Elvárta, hogy rögtön ugorjak fejest a végtelenbe, pedig nekem csak egy kis levegőre lett volna szükségem, csak arra hogy újra megértsem magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elengedett. Az arca sértettséget tükrözött, de nem érdekelt. Melody felé fordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Grace...-kezdte, de leintettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úti cél a temető. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három felhőgomolyag szállt a csillagos ég felé, ahogy a temető bejárata előtt álltunk, nagykabátba, de így is majdnem megfagyva. Melody motyogott valamit, majd kinyílt a kapu, hatalmas kékes fény kíséretében. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy új érzék terültre kapcsolt volna az agyam, mindent átfogóan sokkal jobban láttam, hallottam. Egy új síkon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Grace, megváltozott a szemszíned!-suttogta Avery, hiszen ő sem látta még a smaragd zöld szempárt, ami visszaköszönt volna rá a tükörből. Ellenben, amiben biztos voltam, hogy ő is érzi magában a változást.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Amúgy Grace, ne vedd fel, amit Gabriel néha mondd vagy tesz. Már várta, hogy újra a régi legyél, hogy újra a társad lehessen. Csak, most nem tudja hogy kezelni azt, hogy az emberek közt töltött idő alatt te is sokat változtál, újra felnőttél, és ez nagy dolog. Valahol minden angyal irigyel téged, de mégis szánnak. Gabriel pedig... óv.-fújtattam egyet, most durcás üzemmódba váltottam, úgy hogy inkább elindultam célirányosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Átvágtam az újonnan épített részen, majd amikor egyre sűrűbbé vált a bozót, automatikusan megálltam. Éreztem, hogy itt van a hely.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenhonnan szivárgott a túlvilági hatalom</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwKvVOEAlIvxj0ASQKpBZ9KanSniidT2sHxwUoQHU-AJiAiVfIW2rSziybb258Lg0TfLsodo6tF8-2K8wB5RlTzgmS4OdakOWZwj9GCwBT1MAoOK2TVj2yrxI7EsUPmU2oaWsKwvM74KM/s1600/blogolosk%C3%A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwKvVOEAlIvxj0ASQKpBZ9KanSniidT2sHxwUoQHU-AJiAiVfIW2rSziybb258Lg0TfLsodo6tF8-2K8wB5RlTzgmS4OdakOWZwj9GCwBT1MAoOK2TVj2yrxI7EsUPmU2oaWsKwvM74KM/s1600/blogolosk%C3%A9p.jpg" height="400" width="255" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=g8yWPPue4oQ">Leander Rising: Két világ közt</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-72275717149744952282014-05-04T22:32:00.001+02:002014-05-04T22:32:43.939+02:00Mi vagyunk.!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/yIGyzt0UXqQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rendhagyó a mai bejegyzés, kedves Fiatalság! (dicsértessék!)</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazság szerint, úgy gondoltam megosztom veletek ezt a számot mivel akkora töltettel rendelkezik, amivel az utóbbi fél évben nem találkoztam. Iszonyat pörgős téma, fantasztikus szöveg. Mondjuk már megszokhattátok, hogy az ilyen típusú bejegyzéseimben mindig az egekig magasztalok egy-egy hirtelen fülindulásból imádott számot. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ellenben sok gondolat is eltalált, sétálgatva és az út porát nyelve. (Na meg az érettségire való felkészülés közben, angol jejeje!) Többségében pedig az, hogy mi miatt futhat két ember bármi nemű kapcsolata totális zátonyra. A szerelmesek hogy vállnak szinte ellenségekké, a barátokból hogy lesz mérges kígyó és a többi.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kis vázlatban, ami a fejembe megszületett, sok alternatíva lézeng perpillanat. Kezdjük a legáltalánosabbtól, ami az emberek változását foglalja magába, ezt már számtalan bejegyzésemben kifejtettem. A következő pedig a hiány lenne, amit nevezhetünk idő, pénz, figyelem, az "én" hiányának is akár. Ezek többségében veszekedés források, és mi emberek nem okvetlenül tudunk "helyesen" veszekedni, maximum vádaskodni. A vádak pedig bizonytalansághoz, majd bizalmatlansághoz vezetnek. Mi kell egy kapcsolathoz? Őszinteség, bizalom, és tisztelet. Ha ezek az alappillérek megrendülnek, akkor csak fáradságos munkával lehet helyrehozni a károkat. Az utolsó pedig az lenne, hogy rá jövünk hogy ki az aki valójában mellettünk van, és talán nem is olyan fehér, mint amilyennek tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nektek, kedves olvasóim, vizsgákra való jó felkészülést, örömteli májust kívánok, reményeim szerint még lesz a hónapban bejegyzésem. Kitartást! ♥</div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-88758744019071370692014-04-23T21:13:00.001+02:002014-04-23T21:13:23.168+02:00Ne hagyjMi lenne a világ, tenger nélkül?<br />
Innék inkább egy vodkát verselésül.<br />
Nem lenne minden olyan kusza,<br />
De én lennék a lényed túsza.<br />
Innen szaladnék hozzád, ketten<br />
Gerjesztenénk egy csodát.<br />
<br />
Szendén ülök előtted, és csak hallgatlak,<br />
Zizzenve repülnek a pilláid, s figyel szembogarad:<br />
Engem leköt minden, akármilyen halk szavad.<br />
Repesve várok, mint a hóhér<br />
Egyetlen csókodért.<br />
Tudatosan figyelek<br />
Legyél Te, ki megfejti a jeleimet.<br />
Engedj el, ha így tetszik,<br />
Köss magadhoz, ha kellek és ne hagyj szökni.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpk8U89F4Hl_nVU2zZ_xFhHYBVsMmxvxUIf23yjDwJPc6LpDp2Yl-8V7LbF1Qe6INk8Av82IWko4PCjtgWwmh2ZJvW_H-kDCLSWAz64m1D9e1gYOEKAcY_o0c-fHlMUnZZ6j94DWYXgo8/s1600/fingers.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpk8U89F4Hl_nVU2zZ_xFhHYBVsMmxvxUIf23yjDwJPc6LpDp2Yl-8V7LbF1Qe6INk8Av82IWko4PCjtgWwmh2ZJvW_H-kDCLSWAz64m1D9e1gYOEKAcY_o0c-fHlMUnZZ6j94DWYXgo8/s1600/fingers.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
.<br />
<br />
<br />haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-39976554688970370522014-04-17T20:05:00.000+02:002014-04-17T20:05:23.163+02:005.Múltban a jelen<div style="text-align: justify;">
-Nézzük kisasszony, ha már végeztünk az interjúval, nem lenne kedve egy kis kiránduláshoz?-hetykén pillantott rám a felemás szempár, amire csak egy hatalmas sóhajt tudtam hallatni. Tudtam, hogy bármit is válaszolok, úgyis az lesz a vége, amit ő akar, se több és se kevesebb. Valahol a lelkem mélyén nem is bántam, addig is biztonságba éreztem magam. <i>Biztonságba?! Grace, te megőrültél. Ez az ember, egyáltalán ha ember, eddig nem volt befolyásoló tényezője az életednek, csak pár napja bukkant fel! </i>A vészjelzőm villogott, de kivételesen a tudatosabb énem olyan gyorsan elcsitította, hogy csak pár obszcén kifejezés jutott eszembe több száz helyett. Nem csak hogy erős bizonyossággal tudtam, hogy mellette, és a két lány mellett vagyok a legnagyobb biztonságban, hanem éreztem is. Ettől a gondolattól azonban elszomorodtam. Itt én voltam az egyetlen tényező, akire vigyázni kellett, és ezt szívem mélyéből utáltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi lenne az úti cél?- tettem fel a kérdés végül, ahogy kiléptünk a kávéházból. Gabriel megállt előttem, sokkal magasabb volt nálam, és ez mindig elképesztett. A szeméből szinte olvashatóvá vált a kérdésemre szóló válasz, így szinte biztos voltam benne, hogy halálfélelem ült ki az arcomra, mikor a férfi óvatosan megfogta a karom, és a fülembe súgta azokat a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt hiszem nem fog neked tetszeni, de lényegében a poklod.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Egy szökőkút állt a tér közepén, körülötte vízköpők sorakoztak, és valamilyen technika segítségével körbe-körbe járták a három méter magasra törő, aranyosan csillogó vízsugarat. Mindenhol szépen kiépített házak voltak, de egyformák. Semmi különbség nem volt közöttük, és nem is mondanám, hogy sok volt belőlük, inkább csak egy ötvenre tippelnék. Ellenben a levegő kéngőzös volt, enyhén marta a légutaimat. Felettem a kék égen pedig vörös felhők úsztak, amikből pár másodperc múlva hullni kezdett valami. A kezemre néztem, amit vörös cseppek borítottak. A szag alapján vér volt.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Túl gyanús volt minden.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Egyszer csak hangokat hallottam a hátam mögül, így megfordultam. Két emberformájú alak közeledett felém. Egy nő és egy férfi. Mindketten fehér öltözetben voltak, de nem mondhatnám egyikőjükét sem egyszerűnek. Mindkettőn ezüst színű, indához hasonló motívumok voltak. A nő, akár egy amazon, a férfi pedig majdhogynem lovag hatását is kelthették.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Ahogy közeledtek egyre inkább ismerősnek tűntek, és elámultam, mikor a felismerés villámként az elmémbe hasított. Én voltam, és Gabriel. Már hallottam a hangjukat is, a Mi hangunkat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Gabriel muszáj, felszabadítanunk őket, Gargamel mozgolódásait vissza kell vernünk, más megoldás nincs. Nem adhatunk táptalajt ahhoz, hogy megdöntse az Uralmat, amit az élet és a halál körforgása jelent.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Grace, kérlek, ezek a lelkek, mind a legalantasabb bűnöket követték el..</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Tudom! Nem kell bemutatnod. Vér hullik alá az égből, és nekünk nyugodnak kell lenni?-a hajam véres csimbókba tapadt az arcomra, ami szintén vörösen csillogott. Gabriel, ekkor mind két szeme kéken és bánatosan csillogott. Elhaladtak mellettem. A másik én megállt a tér közepén, a férfire nézett.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> -Gabriel, mi magunk angyalok vagyunk, pontosabban egyfajta hibridek. Értünk mindent, de mégis gúzsba kötik a kezünket. Képese vagyunk varázsolni, és szárnyakkal rendelkezünk. Hatalmunk van, és ezzel nem vissza élni akarunk. Lépni kell a gonosz ellen, nem gondolod?-Gabriel bólintott.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Konok vagy Grace! Igazat kell adnom neked, én magam, létem ellenére is, de bűnbe estem, mégsem vagyok itt.- Elmosolyodtam. Majd kitártam a szárnyaim, és beszélni kezdtem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Pokolmélységében lakozók, itt az idő, itt a pillanat, amikor képesek lehettek megváltoztatni azt, amit érdemül mértek rátok. A vezeklésnek nincsen vége mégsem teljességében.-a házakból elkorcsosult alakok jöttek elő. Régen láttam egy dokumentumfilmet egy atomkatasztrófa után, annak sérültjei néztek ki így. A gyomrom forgott, a vérszag borzasztóan töménnyé vált, és most már minden érzékemre hatással voltak a Pokolban történő események. A szívem fájdalmasan megdobbant, szinte akkorát, hogy a földre kényszerített. A következő pillanatban már a másik énem helyén álltam, és a számból már egyszer elhangzott, ismerős szavak törtek elő. A képek sorozatosan villantak előttem, ahogy már milliónyi helyen járva szenvedést tapasztaltam, a dimenziók között, a földön és már a Mennyben is. Az igazságérzetem juttatott ide, hiszen senki nem tett ezek ellen semmit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> -Tudom, hogy Gargamel keresett már titeket, és becsületre méltó, hogy a többségetek itt maradt. Jutalmatok az igazság. Álljatok mellénk, a Gonoszság már az életetekben bizonyított, nem vezet máshova, csak a nyomorba! -megzendült alattam a talaj. Hátrafordultam. Gabriel elkapta a karom és magához húzva fénynyalábot lőtt Gargamel és a hatalmas serege fele. Hiába. Azállapotok kaotikussá váltak. Küzdöttünk, keményebben mint amire talán képesek lehettünk volna, és vesztettünk. Gabriel egyik szemét kilőtték, én pedig félholtan feküdtem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Grace!-a férfi mellém kúszott, alig vert már a szívem. Alig vettem már levegőt. Gabriel a homlokomra tette a homlokát.-Élned kell. Újjá fogsz születni, nem fogsz emlékezni. Te vagy a reménysége a seregnek. Elhúzzuk amíg lehet, meg fogunk védeni, de még tapasztalnod kell.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ga..Gabriel, ne hagyj el.-suttogtam, de akkora már megrajzolta a mellkasomra a jelet. Majd mondott még pár szót, de már nem értettem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Avery arca volt az első, amit megláttam, majd Melody-é, végül Gabriel-é. Könnyek ültek a szemembe, és értettem már az egészet, értettem mire megy ki az életem. A harcra, és arra, hogy közöttük legyek.</div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-91212608038471623302014-03-23T12:11:00.001+01:002014-03-23T12:11:15.131+01:00Életérzés<div style="text-align: justify;">
Az esti, kellemesen hűvös szellő belekapott a hajamba, ahogy célba vettük a város legmagasabb pontján fekvő kilátót. Nem estem túlzásba, ahogy a két oldalamon sétáló fiú sem, így egy-egy pulcsit vettünk csak magunkra, hiszen eddig úgyis kimelegedtünk a táncolástól és az egy-két felestől. Sötétség lévén, szinte minden mélyedésbe elakartam esni, pedig tényleg semmi bajom sem volt. Szerencsére a helyszíntől csak öt perces laza sétára volt a célpont, így mikor megérkeztünk elsők között érhettem fel, és pillanthattam meg a város fénypöttyös képét. Elvigyorodtam, mintha a csillagok egy köpésnyi távolságra lettek volna tőlünk, és az égen csak a tükörképük húzódott volna. A srácok rágyújtottak, miközben a csapat másik fele felért.</div>
<div style="text-align: justify;">
Storm mögém lépett, és átölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg van az a Kispál és a Borz szám? " Ha az életben nincs már több móka, meghalunk mintha nem volna több dolgunk a világba' s édes a halál, hát ilyen értelemben: Énekeljük el azt, hogy vége, nem járunk ki többet rétre.." - és folytatta, folytatta addig, amíg el nem érte az a részt, mikor a városra pöccintik a csikket. Ő is így tett, majd maga felé fordított. -Nekünk még van dolgunk.- finom csókot hintett az ajkamra. Egyetértettem vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnéztem az égre, fölöttünk a Göncölszekér alakja rajzolódott ki a csillagösvényen, szinte akaratlanul és megállíthatatlanul peregtek a sorok a lelki szemeim előtt.:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Csillagtakarót von ránk az Éj,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>mialatt két Szív életre kél,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>s egymásért dobbanni már nem fél.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Felettünk vár a Göncölszekér,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>a Holdig egy utazást ígér,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>addig nincs megállás, hív a vég.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Apró boldogság szikra lobban</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>fel az elmében, egyre jobban</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Akarlak.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem engedsz el, érzem mélyen bent,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nem engedlek el, érezheted az érintésben.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
A boldogság valóban nem a heves, mindent elsöprő valójában tört rám, hanem egyfajta csendes, mindent ellepő varázsában, aminek nem tudtam ellenállni. Olyan volt, és voltál Te is Storm, hogy egyszerűen minden erőmmel ragaszkodnom kellett a talapzathoz, hogy tudjam nem álmodom. A nyakad köré fontam a karom, és nem adtalak volna senkinek, és még most is ezt érzem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor feleszméltünk, már senki nem volt körülöttünk, és lassan indulnom kellet, de nem akartam. Rád pillantottam, te pedig mosolyogtál, úgy hogy én sem tudtam nem viszonozni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjoGKn5ZeNWw2up0auLh7ikGIX9_3j2LeZs5Isqnd5j3wcMxNQwU6uGTfGv3OjBSGN0fF3pIJzTKOp9j5-XDQN-Sj2grYxal-okXtKHbyzJlJc_9fJ3kGlSW535CYgNq2qVZdNZFIHz60/s1600/moon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjoGKn5ZeNWw2up0auLh7ikGIX9_3j2LeZs5Isqnd5j3wcMxNQwU6uGTfGv3OjBSGN0fF3pIJzTKOp9j5-XDQN-Sj2grYxal-okXtKHbyzJlJc_9fJ3kGlSW535CYgNq2qVZdNZFIHz60/s1600/moon.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=G9BFfSdug-E">Kispál és a borz: Ha az életben</a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-63757562231484490702014-03-16T16:04:00.003+01:002014-03-16T16:04:36.402+01:004. Interjúra készen<div style="text-align: justify;">
A hajnal, pontosabban a hét óra, tompa napfénnyel köszöntött rám, a felhők lassan kúsztak az égen, lassan szálltak alá a hópelyhek a városra, és annak polgáraira. Felültem, és kinéztem az ablakon. Rohanó alakok, pirosan és zölden villódzó lámpák váltották egymást. Hirtelen nem is értettem, hogy mire fel ez a nagy sietség, mikor észbe kaptam, hogy a hónapnak az utolsó napjait zárjuk, tehát mindenkinek rengeteg tenni valója akadhat. Nos, nekem csak egy interjúm lesz egy híres íróval, amit ma meg is kell szerkesztenem, és publikálhatóvá kell varázsolnom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablakpárkányra vetettem a tekintetem.<i>"9:00 Elfek tere".</i> Ez volt az utasítás magamnak, amivel kirugdaltam az ágyból a testem, és csökevényes léptekkel a konyhába araszoltam volna, ha nem csöngetnek. így túl gyorsan, gyorsabban is, mint amire képes lehetettem volna, irányt kellett változtatnom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt napok eseményei miatt, inkább kinéztem először a kukucskálón, bár logikai értelme nemigen volt, hiszen akinek feltett szándéka lett volna bejutni, egy egyszerű rúgással betörhette volna a műanyag ajtót. Egy fekete hajú nő állt várakozóan a bejáratban. <i>Melody. </i>Hangzott a fejemben a név. Nem haboztam tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy kinyitottam az ajtót, a nő megtalált a szemeivel, alaposan boncolgatni kezdett, de mindez egy másodpercig sem tartott, majd széles mosolyra húzta a száját, amit önkéntelenül viszonoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Örülök, hogy Gabriel időben érkezett, és elvitt.-beljebb lépett a lakásba, és levette a sapkáját, így a tincsei szabadon kóricáltak az arca körül.-Most azonban, ő éppen egy találkozóra készül, úgyhogy bemutatkoznék, végre rendesen is.-barna szeme rám villant a sűrű szempillatömeg alól.- Melody vagyok, boszorkány a Williams vérvonalból, bár gondolom perpillanat halvány fogalmad sincs erről, de sebaj, ugyanis slamasztikában vagyunk, bekerítettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sóhajtottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Két percet kérek.-azzal a lendülettel besiettem a szobámba, felkaptam pár szükséges holmit, felöltöztem, és kicaflattam Melodyhoz, aki értetlenkedve nézett rám.Megrántottam a vállam.- Kilenckor interjúm van, az első a kötelesség. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Vagy úgy, értelek.- azzal megfogta a kezem.-Kérlek koncentrálj borzasztóan erősen arra, hogy a tömbben lakó emberekre egy olyan másfél órás álom telepedjen, ugyanis ez a kis kikapcsolódás, amit az ellenfélnek szánok hangos lesz.-bólintottam. Elképzeltem, ahogy az emberekre ólomsúly nehezedik, bágyadtak lesznek, lomhák és fáradtak, szinte olyanok, amilyennek én éreztem magam jelen pillanatban is.-Remek Grace, mindig jó katalizátor voltál. Na nyomás.- azzal neki indultunk a lépcsőháznak, minden emeleten hagytunk azonban egy csöppnyi kis meglepetést, méghozzá mesés illúzió formájában. Ám ahogy elértük a földszintet, a lány megtorpant. Avery lépett be az ajtón, és amint megfordult egy hatalmas, kopaszt, tetovált fejű egyénbe botlott csak úgy, ahogyan mi is. Én láttam, amit a barátnőm nem, mégpedig azt, hogy a férfi kezében egy kard van, amin ősi minták sorakoztak. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Avery vigyázz!- azzal a lendülettel neki rohantam az ellenfélnek, aki minimum kétszer akkora volt mint én, és feltehetőleg kétszázszor tapasztaltabb is.Eldobtam a holmim is, és reflexből valami fegyverszerűséghez nyúltam, ami jelen esetben az a szék volt, amit a portás használt. Tehát ezt vágtam a férfi térdhajlatába, hogy legalább összeessen, miközben Avery a kardcsapástól arrébb vetődött. Azonban minden vér kifutott az arcomból, mikor az akcióm teljes sikertelenségbe fulladt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Grace!-hallottam, ahogy Melody felém kiállt, de amit láttam az csak annyi volt, ahogy az alakja körül, mint kisebb rókák, ugrálnak a lángnyelvek, amik egy másodperccel később a támadót vették körbe. Melody felénk futott, belém, és Averybe karolt és a kijárat felé húzott mindkettőnket. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem hevesen vert, és majd kiugrott mikor a férfi megragadta a csuklómat, majd magához rántott. A tűz perzselt, de nem hagytam, a szemem sarkából láttam, ahogy a kardja a földön hever, így a fürgeségemet kihasználva kicsúsztam, amennyire csak tudtam a szorításából, és érte nyúltam. Ahogy felemeltem rá kellett jönnöm, hogy sokkal nehezebb ez az eszköz, mint ahogy képzeltem, de minden erőmmel azon voltam, hogy leszúrjam az ellenséget. Csak hogy nem sikerült, ugyanis Avery már a nyakán volt, és kitörte a nyakát. A legjobb barátnőm szeme élénkzöldben csillogott, és tudtam, hogy ő már emlékezik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két óra múlva, miután biztonságot helyet kerítettünk magunknak, az Elfek terének egyik kis kávéházában ültem, és vártam a delikvensem. Az asztalon könyököltem, a fejemet támasztva, azon töprengve, hogy miért történik az, ami, és hogy miért körülöttem kell ennek az egész katyvasznak folynia? Mélyet lélegeztem, majd a hajamba túrtam. A pincér kihozta a kedvenc karamellás kávémat, és igyekeztem a lehető legjobban összeszedni a gondolataimat az interjúra. <i>Túl összetett a világ.</i>-fogalmaztam meg magamban. <i>Majd a munka után, hazafelé, sőt a lányokkal is tudok erről filozofálni. Válaszokat, csak azokat akarok Melodytól, és a Gabrielnek nevezett férfitól. Az összetettség nem probléma, megértem. Az életveszély annál nagyobb akadályt jelent számomra, hogy azonosulni tudjak azzal, hogy titok leplébe burkolózva csendes megfigyelőnek tartanak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot, kisasszony. Önt küldte a szerkesztőség ha jól látom.-felpillantottam a hang tulajdonosára, és azonnal megrohamoztak a kérdések a felemás szempárba nézve.-Leülhetek?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Természetesen, Sage Williams.-azzal intettem a még szabad hely felé. Gabriel elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Remek írói álnevet alkottunk Melodyval, nemde?-bekapcsoltam a diktafont, és beszélni kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy telik egy napja egy neves írónak?-hátradőlt. Láttam rajta, hogy élvezi, ahogy az idegeimmel játszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mozgalmasan. Folyamatosan figyelni kell, hátha megfogja az embert valami. Egy jelenség, egy történés, egy személyiség, egy ember... mondjuk ki egyszerűen, egy csoda ami tovább lendít az írásban. Ön hisz a csodákban?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Személy szerint, a véletlenekben nem hiszek. Mi ihlette a könyvet? Hatalmas példányszámba adták el, ami nem éppen jellemző a mai társadalomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az emberek ösztönösen tudják mi a jó, csak sokaknak nehezebb az választani. Azt hiszem ezt hívják kísértésnek, ami valljuk be senkit sem került el. Sem önt, sem engem.-az egyik szeme szinte egy mezővé változott, amelynek fűszálait lengedezteti a szellő, a másik pedig robajló kék tengerré, ami elnyeli a végtelenséget is. Mesélj még!- Hogy mi ihletett? Megéltem egyet s, mást. Jártam pár háborúban, láttam, amit látni akartam, és megtaláltam a módját, hogy hogyan közöljem az emberiséggel, azt, hogy minden ami az entrópiába taszíthat minket az csak egy karnyújtásnyira fekszik a föld alatt.-közelebb hajolt. Észre se vettem, hogy mindeközben megigézve figyeltem Őt, így én is közelebb dőltem. Alig pár centi választott el minket.- Azonban, ami győzhet, az talán még közelebb van, mint hittük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, igen, egy, pontosabban másfél hónapja egy kanyi sort sem írtam nektek, amit sajnálok, de sem a számítógép, sem én nem voltunk engedékeny és termékeny fázisunkban. Bocsánat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy elmúlt március tizenötödike, kijelentem, hogy a sok próbával telt délután meghozta gyümölcsét, és hiába volt kicsit érthetetlen vagy akár követhetetlen, mindent beleadtunk és nyertünk! </div>
<div style="text-align: justify;">
Ellenben most ennyivel akartalak megörvendeztetni titeket, reményeim szerint jövőhéten egy kis verses posztot is kaptok. Ám szeretnék szólni, hogy feltett szándékom a blogot kicsit irodalmibb irányba tolni, tehát előre is szólok, hogy öveket bekapcsolni!</div>
<div style="text-align: justify;">
Végszóként meg annyit a következő számról, hogy én imádom. Megannyi indulat, elfojtottság és aaahw energia van benne, hogy elragad. Az emberek sokszínűségére, és talán mocskosságára is felhívja a figyelmet, amivel csak részben értek egyet. Hiszem, hogy mi emberek jók vagyunk, tudunk a legjobbak lenni. Ámbár nem vagyok naiv, és mint mindennek, az éremnek is két oldala van. Hallgassátok kitörő elismeréssel!</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=-sTw2rPKRV8">Leander Rising: A gyermek énbennem</a></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-33392183342195191732014-02-03T21:55:00.000+01:002014-02-03T21:55:54.084+01:00Adni valami jótElhalkulnak a zajok,<br />
serceg a tűz, táncol<br />
a fagyott láng,<br />
a világ megáll..<br />
<br />
míg végül el nem szenderül.<br />
<br />
Csattan a förtelem,<br />
lankadnak a végtagok,<br />
darabjaira hullnak a nagyok.<br />
Harcolni kell...<br />
<br />
míg nem vágják el az ínszalagot.<br />
<br />
Hullik szét a világ,<br />
mi pedig állunk. Némán.<br />
És várjuk, várva, amit kell<br />
a véget..<br />
<br />
és az éhínséget.<br />
<br />
Fakulnak a színek,<br />
tompulnak az érzékek<br />
és sorra állnak meg a meseszép<br />
szívek. Félek..<br />
<br />
nincs már több fészek.<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Kedves Olvasóim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mondjátok meg, miért van az, hogy felégetünk magunk körül mindent és sokszor észre se vesszük? Belelépünk más lelkébe, utána a képébe nevetünk? Evidens, magam nem mosom tisztára, volt akivel nem akaratosan de én is így tettem. Bánom. Ám van, aki nem is látja, és ezt nem értem. De mindegy is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudjátok, nincs más célom, mint erőt adni. Adni valamit, és ezért igyekszem. Sok dolog zajlik körülöttünk, az emberekben, amikről fogalmunk sincs. Van mikor sejtjük, de van hogy még csak nem is gondolunk arra, hogy a másik éppen a lehető legrosszabb korszakát éli. Van-e kiút?-merül fel bennem a kérdés, amire magamban mindig igennel válaszolok. Nem tudok miben másban hinni, csak ebben a kis elcsökevényesedett igenbe. Csöpke emberként atomjainkra hullunk, ellep minket a magány, a félelem. Mit tudunk tenni? Semmit, mivel gyengék vagyunk. Azonban, tudom, hogy képesek vagyunk felállni, hegekkel tarkítottan is, és mindenen átverekedjük magunkat, ha kell biztonságot adó fészek nélkül is. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
" A gép forog, az alkotó pihen."<br />
Madách</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=BOboa27SHDE">Katy B: Crying for no reason</a></div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2922212124937676329.post-83430490954597633812014-01-19T15:25:00.000+01:002014-01-19T15:25:41.926+01:003. Szembesítés, ami elmúlik<div style="text-align: justify;">
Egy mezőn találtam magam, ezernyi mesés, szép virág nyílt és hervadt el körülöttem körülbelül egy per leforgása alatt, ami azt okozta, hogy a táj folyamatosan más képét mutatta nekem. Elámultam a gyönyörűségtől, hiába sejtettem, hogy csak a fantáziám játszik velem, vagy csak álmodom. Vagy talán meghaltam? Nem voltam benne biztos. Miközben a táj ütemesen változott, úgy peregtek le előttem az eltelt órák és perceknek az eseményei. Valami mélyebb titkot rejtett magába, vagy csak bediliztem. Eddig egyik variáció se kecsegtetett túl nagy megnyugvással. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugalom, mindent kézben tartunk, ameddig csak lehet.-szólalt meg a hátam mögül valaki, mire lendület teljesen hátrafordultam. A felemás szempárral találtam szembe magam, azzal aki megmentett az autótól is, azzal akit a ismertem. Nem tudtam honnan, csak ismertem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit kell egyáltalán kézben tartani?-fontam össze a karom a mellkasom előtt. A furcsa szimpátia ellenére sem bíztam benne. Szerintem ez érthető volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A saját szemeddel láttad Grace. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ami az utóbbi két napban történt? Egybeesések sorozata, se több se kevesebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Konokságból sosem kellett újból sorba állnod. Mindig tiszteltem benned, hogy a saját fejed után mész, de a lényegi összefüggéseket nem látod át, ami érthető, mivel a lényeget se érted tudáshiányból adódóan.- a férfi arcéle határozott volt, sötét barna haja kuszán állt összevissza, rendezetlenül az arca körül. Magas volt, és erős, hiába csak egy szerzetei reverenda volt rajta, ezt akkor láttam. Sőt mikor megmentett éreztem is. Ellenben a stílusa, amit ha más embertől hallok biztosan sértésnek és felvágásnak titulálnék, inkább csak kíváncsibbá tett, és arra, hogy én is megtegyek mindent, hogy átlássam azt, amit ő már tud. Persze, nem jöttem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Remek! Akkor kezdjük a lényegnél. Sosem találkoztunk mégis tudod a nevem. Sose tapasztaltam ilyen különös dolgokat, most mégis. Mi folyik itt?-közelebb lépett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Többek közt egy folyó.-majdnem felnevettem, hogy hiszen itt nincs semmi féle csermelyecske nem hogy egy folyó! Ám ekkor megláttam a háta mögött hömpölygő két méter széles folyót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez eddig nem volt itt!-döbbentem meg, amire elvigyorodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Vagy csak nem láttad. Amúgy találkoztunk, csak te nem emlékszel, szóval nem lövöm le a poént, hogy most szépen elmeséljem. Kíváncsi leszek a reakciódra. Mellesleg az egész életedben voltak jelek. Gondolj arra, hogy hányszor voltál kórházban, vagy az édesapád korai halálára, vagy a többire! Mindig pályáztak rád, sőt volt, hogy már közel jártak, ahhoz is, hogy megkaparintsanak... Akkor jöttem képbe én, és Melody. Most már mondjuk többen vagyunk. A legjobb barátnőd is, csak az ő emlékeit is "hibernáltuk". Szerintem te is észrevetted, hogy mennyire mások vagytok, mégse bírod nem kikérni a véleményét és fordítva is.-konkrétan, ha nem uralkodtam volna a mimikámon, most leesett volna az állam. Koncentrálnom kellett, hogy ne áruljam el magam. Igaza volt, amit elmondott az pont úgy volt, ahogy mesélte. Mert ennyinél nem állt meg, fölsorolta az életem legfőbb eseményit, a kórházas eseteimet, a családtagjaim elvesztését, és mindent. A végére már könnyek ültek a szememben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugalom Grace, ez nem a szembesítés ideje, csak túl nőtt rajtunk a feladat, és túl sok mindent veszíthetsz, hogyha minden a hátad mögött zajlik. Valljuk be, hogy nem lenne fair tovább titkolózni.-megsimogatta a vállam.- Vissza kell menned, Avery már vár.-elhúzta a kezét a szemem előtt, és elsötétül az utolsó hervadó pipacs is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Avery mellett ébredtem. Csendben, mélyen szuszogott a tipikus alvós pózában. Megnyugodtam, és lehunytam a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben Grace?-felpillantottam, és elmosolyodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, csak egy furcsa kis érzés van a mellkasomban, de nincs baj. Jó napod volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, ameddig meg nem tudtam, hogy baj volt veled még egész jól telt...-azzal mesélni kezdtünk, és hajnali háromig nem is aludtunk el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Kedves Olvasóim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt egy újabb bejegyzés, egy remek hetet záróan. Félévben hamarosan finishelünk, és mindenki újult erővel vethetjük bele magunkat mindenbe! Kitartást a továbbiakban is. :) Ja, és bocsi, hogy csak ennyit írok, több feladatom is van, és örültem, hogy ezt a kis caffanatot megkaptátok. :D</div>
haylon_http://www.blogger.com/profile/09801804639457101745noreply@blogger.com0