Felültem Ash mellé a motorra. Igaz, mindezt hevesen verdeső szívvel, remegő lábakkal tettem, ugyanis féltem az ilyen típusú új dolgoktól, különösen azért mert anyukám nem tudhatott arról, hogy kicsi lánya ilyen vad szerkezetre mert merészkedni. Körülöttünk a srácok már mind türelmetlenül izzították a saját csodájukat, szemükben éhes vágy csillant az iránt, hogy a sebesség imádatuknak hódoljanak. Nagyot nyeltem, miközben az oldalamról lelógó láncot a zsebembe tömködtem, hogy ne legyen útban. Mikor úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem pánikolhatok átkaroltam Ash törzsét, és mély levegőt vettem.A következő pillanatban pedig felbőgött a motor, és csak porfelhőt hagytunk magunk után.
Nos, bejelenthetem, hogy az elkövetkezendő egy percről nem maradtak maradandó élményeim, ellenben a szemhéjam belső felét tökéletesen megismertem. Elszámoltam magamban háromig, majd szép lassan megpillantottam a gyorsan rohanó világot, először egy résen keresztül, utána teljesen. Eleinte marta a szemem a menetszél, na meg a fiúk által kavart porfergeteg. Semmi sem hallatszott a három motoron kívül, ami egy pillanaton belül elvarázsolt. A serkenő búzán a napfény aranysárga színben pompázott, a szellő lassan játszott a hatalmas növénytakaróval, míg végül hullámzó aranytengerré változtatta. Nem volt itt semmi, nem volt itt a jelenvilág gondja, baja. Furcsa érzés tört utat a szívembe, izgalommal telt gyönyör.
Ash-hez simultam, ahogy beértünk a fák alá, amelyek kis lugasként záródtak össze felettünk, nem számított, hogy az aljnövényzet pirosra csípte a lábszáram. Tökéletes volt így, itt voltam azokkal az emberekkel akikkel jól éreztem magam, akiket barátaimnak nevezhettem, nem éreztem úgy, hogy nekem ennél több kell. Visszaakartam tekinteni, egy pillanatra, de ráeszméltem, hogy felesleges, ezt az utat magunk mögött hagytuk, elmúlt. Lehet, hogy szép tájat láthattunk, jó pár bukkanóval és gödörrel, de biztos voltam abban, hogy az, ami még rejtélyes ösvény előttem, az még mesésebb lehet, mint amit elhagytunk.
Ash motorja egyszer csak lassulni kezdett, míg gazdája vad káromkodásba kezdett előttem. Elvigyorodtam, és megértettem, mi is az, amit érzek: a Szabadság.
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Elsősorban is: VAKÁCIÓ! Végre nyár van lóg a lábam! Na jó, annyira nem, ugyanis csütörtökön érettségizek föciből, amit nem túl nagy büszkeséggel el kell ismernem, hogy nem nagyon tanultam, ugyanis nem köt le.. meleg van, elvonja minden a figyelmem. Inkább lazítanék már, úgy de nagyon. Ellenben a fél nyelvvizsgám már megvan, mégpedig a szóbeli része, sajnos a levelen csúsztam el, ha az megvan, megvan az egész. De sebaj, van még esélyem nyelvvizsgázni.
Aztán lássuk, ezzel a kis "egy perces novellával" szeretném megünnepelni, hogy túlléptem a 4000-es nézettséget, ami szinte hihetetlen, köszönöm nektek, csodálatosak vagytok!!
Nyáron igyekszem kicsit aktívabb lenni, és legalább heti egy bejegyzéssel megörvendeztetni titeket. Talán még könyvajánlást is írok, meg pár verset, talán egy új történetet is elkezdek.. de kitudja? Ez még mind a nyár zenéje!
Kívánom nektek, hogy töltődjetek fel ez alatt az idő alatt, vandálkodjatok ésszel, és vigyázzatok egymásra!♥ :D
