Ősz

Elérkezett ez is:
Ősz barát is bekopog.
Levelek elfedik,
míg szívem toporog.
Eltakarja az avar,
nem leli senki azt.
Látnak, amit látni akarnak.
Gyerekek játszanak,
ugrálnak a falevél kupacban.
Élnek a színek, majd lecsupaszodnak.
Hosszabbodnak a sorok,
akár az éj.
Tél közeledik a porondon,
de ne félj!
Szíved édes otthon,
meleg, boldog hon.
Nem leli senki,
csak az,
ki nem restell beleesni.
Csak az,
aki az övét is felfedni meri.

 Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

Igazság szerint, most fogtam fel, hogy ősz van. Nagyon nem szeretem, maximum úgy, ha nem kell kitennem a lábam, vagy úgy ha olyan szép még az idő, mint ma. A színe ellenben varázslatosak. A kezdeti hűvösség ellenére kellemes meleg színekben pompázik a táj, és ez mesés. Ha valami, ez szép ebben a letargikus évszakban. 

 Más részről, nem sokára itt az őszi szünet. Az első lélegzetvétel, a megnyugvás. Kedves Olvasóm, kérlek téged, hogy ülj le, és gondolkodj, rakd össze a képet a kusza fejedben. Vegyél egy mély levegőt, lazítsd el az izmaid, hogy tovább lépj, hogy elhervadj majd újra virágozz. 

 Na igen, én is ilyen szentimentális, letargikus hangulatomban vagyok, szóval eleve fantasztikus minden. Nézzétek el, ha megint hülyeségeket írok. :D

 Eldobnak, majd rájönnek, hogy újra kellesz. Összezavarodsz. Mi értelme az egésznek? Újra és újra ugyan az a történet, és a szíved szakad meg, mert nem érted, nem tudod mire megy ki a játék. Fontos vagy, vagy csak játék? Bizonytalanság bizonytalanságot szül, úgy dereng ezt már egyszer így leírtam a blogom valamely bejegyzésében. Hát nem győzőm hangsúlyozni ezt. Állj a sarkadra, és vedd kézbe az irányítást, Tiéd a pálya és a nyeremény, csak merj! Zenét most nem tudok csatolni, mert kaki a gép, szóval ennyivel kell beérnetek, sziasztok ♥ :D

Igazi

Légy erős, én még élek:
Bátor lettem, már nem félek.
Megtanítottál küzdeni-hiába,
s hibát elkövetni hibára.
Láttalak nevetni,
hullatni könnyeid:
Melyik volt igazi?

Melyik voltál te?
Hol kezdődött az én el?
Én még tükörbe tudok nézni,
ne félj, nem felejtem intelmeid!
Láttalak nevetni,
hullatni könnyeid:
Szerinted tudom, melyik igazi?

Szeretlek, igazán és őszintén.
Melletted leszek én,
ezen a Földtekén,
hisz benned létezik az erény!
Láttalak nevetni,
hullatni könnyeid:
Tudom melyik
az igazi.

Láttatok már nevetni,
értetek, s magamért
hullatni könnyeim.

Melyik az igazi?

Kulcsszó

  Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Sajnálom, hogy ilyen régen jelentkeztem, a kifogás elolvasásához ajánlom figyelmetekbe az előző bejegyzéseket, mert már szerintem ciki mindig ugyanazzal a kibúvóval mentegetőzni. Mielőtt mindenkit elragadna a heves extázis élmény, hogy újra jelentkezek, le kell tőröm mindenki lelkesedését, ma se fogok világot megváltani, és nem tudok új történetbe belekezdeni, pedig elkezdtem becsszó! DE! Megint egy séma lett volna, rideg és üres semmiség, és én ilyet nem akarok nektek adni. Az írás, a történetek mind ajándékok, nekem is, és remélem nektek is. Egy ajándék nem lehet vacak, és semmit mondó.

 Gondolkoztam valami hangulatos, merengős témán, hogy milyen kérdésen rághatnám az agyam. Őszintén szólva, sok-sok dolog jutott eszembe, de egy sem volt átütő. Mégis, itt és most, megakarom ragadni az esélyt, és mégis megpróbálok összehozni nektek valami szellemit. ( Ne kérdezzétek, ma idiótán fogalmazok!)

 Miért ragaszkodunk valamihez, ami árt nekünk? Éreztétek már azt, hogy valami nem jó nektek, mégis akartátok és mindent beleadtatok annak elérése érdekében? Én igen, emiatt bele is ütöm az orrom olyanba, amibe nem kellene, de ez mellékes. Ragaszkodunk mindenhez, ami fontos, vagy fontos volt nekünk. Személyekhez, képekhez, plüssmacikhoz... Mindenhez. Észrevétlen nyomokat ejtenek rajtunk ezek. Ám, ha tudjuk, érezzük, hogy valami nem szolgálja a javunkat, akkor miért akarjuk azt foggal, körömmel? Van, hogy csak függők vagyunk, lásd alkohol, de van, hogy csak elvakultak, lásd szerelem, barátság. Észre se vesszük, hogy alakítanak minket azok a kapcsolatok amikbe már nem kellene benne lennünk, a körülöttünk lévőkben keressük a hibát, magányosnak és elkeseredettnek érezzük magunkat. Hol a hiba?-Kérdezzük magunktól, és nem vesszük észre, hogy egyszerű a válasz. Nehéz véget vetni bárminek is, de ha nem tesszük meg, nem adunk esélyt arra sem, hogy jobb legyen. Elhisszük azt, hogy a rossz normális. Ilyenkor nem tehetünk mást csak figyelnünk kell a külső jelekre, azokra, akik még jót akarhatnak nekünk, és mindenek előtt Le Kell Tudni Lépni. Harag, düh, és megbánás nélkül. Függetlenül végigtekintve a múltat, a hibákat, és lajstromot tartani. Végül pedig visszaállítani azt, akik valójában vagyunk, csak már bölcsebben.  

 Persze felmerül a kérdés, akárcsak a mostani osztályfőnöki órán: mi a jó, és mi a rossz? 

AWS- Takard el

Üzenet

Szétfeszít, elaltat.

Zengi a dalokat.

Ellazít, megtagad.

Reménnyel tölt el:

Emel fellegekbe.

Ti bennetek lángol,

Engem magához láncol.

Táncolva kering,

Békéjét nem leli.

Eltanulja a mesterséget,

Ne csak élj, érezz!

Angyalokat látni, félig megőrülni,

Zarándokká lenni, közben cél: A Semmi.

Imádni azt, ki közel áll hozzám.

Gyaláznak, mert látják, ha tele a pohár.

Azt hittem, és hiszem erős vagyok,

Zarándokként célt és ént kutatok.

Számomra csak a harc marad,

Álmodok, s a had halad:

Gratulálok, meglelted a titok nyitját.

Vigyázz, mert az álnok manipulál,

igazságérzeted elaltatván.

Kérlek, ne haragudjatok, bocsássatok.

                      *

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

 Enyhe náthával, de kirándulás túlélve. A programok kegyetlenül jók voltak, bár egy momentumot kihagytam volna, aminek több mint valószínű megiszom majd a levét. Bár fogjuk fel úgy, hogy legalább kijött minden, ami nyomasztott.. kitomboltam magam, hiába nem volt túl etikus. Köszönöm Szívemcsücske, és Edzsi, hogy ott voltatok, és még jó pár szobatársamnak is köszönettel tartozom. Hiába, időről időre, kicsúszik a talaj alólam, és lehullik a közönyösség maszkja. Szívemcsücske!! Köszi, hogy megfáztál értem, ne haragudj, ne haragudjatok. 

 Ellenben, muszáj megosztanom veletek, hogy egy barátommal kitaláltunk egy történetet, amit remélhetőleg a következő blogbejegyzésemben fogok megosztani veletek. Remélem olyan jó lesz, mint amilyennek tervezem.

 Körülbelül ennyi lenne mára azt hiszem, így most egy számomra kedves számmal búcsúzom, Ákostól a Helloval.

Ákos: Hello

Pörgés, hajtás

 Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

 Sajnálom, hogy csak most jelentkeztem, mint utaltam a címre is, nagy a pörgés így sulikezdés táján. Emelt magyarfaktos lévén, sorra bújom a könyveket, és meg sem állok mivel a matekot (kedvenc ex-matek tanárom szerint: mateket!) is szeretném minél jobban elsajátítani!

 Tegnap majdnem kiműtötték a bölcsességfogaimat, de mondhatom, hogy megúsztam, mivel most hétvégén Villányba megyünk osztálykirándulásra, és még az orvosok is azt mondták, hogy kár egy ilyet kihagyni egy műtét miatt, amit át is lehet tolni, na akkor szerintem 15 kilónyi sziklatömb esett le a szívemről. Na, de két hét múlva nem lesz kimenekülési út.

 Ígértem nyárzáró képeket, ám ezeknek fele elveszett, mivel szerencsésen szervizbe küldtem a telefonom, na igen, ne is kérdezzétek. Láthattátok már a sütögetős képeket, így inkább egy sokat mondó idézettel zárnék, melyet régebben mentettem le a gépre, ami szintén nincs éppen jó formájában, átkozottul lassú, tehát a szerzőt nem tudom megnevezni, emiatt bocsánat.!

"Szeretet. 

Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak,

 egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek."

 Sokan még a számukra fontosnak hitt embereknek is, csak a felszínét ismerik, és ezzel az ismerettel mernek valakinek olyat mondani, hogy "szeretlek", "gyűlöllek", és most csak a két legellentétesebb példát hoztam fel.

Persze én is beleestem ebbe a hibába, megfontolatlanul helyezünk személyeket számunkra bizalmas titulusba, és bele sem gondolunk abba, mi van akkor, ha csak a látszat az, amit szeretek, vagy éppen mint említettem gyűlölök. 

A róka

Lesett a róka, kiugrott a bokorból,

csálén állt füle, a hattyút nézte a tón.

Oldalra döntötte fejét, elvarázsolta 

a meseszép vidék, a kecses hattyúnak.

Pillanatok teltek el, epekedett:
Kellett neki a szeretet, szerelem.

Fehér tollazat, kecses mozgás,

álomba illő: széles szép szárny.

Szerelem volt ez, második látásra,

s a róka nagy ámulására.

Plátói kedveséért vízbe vetette magát,
ezzel elkövetett egy életébe kerülő hibát,

elfelejtette, hogy nem tud úszni,
s nem létezőtársáért most vízbe fog fúlni.

Elrebbent a hattyú, ott hagyta a rókát,
így ért véget az el sem kezdett románc.

Koncert utáni sokk-hatás!

 Sziasztok Kedves Olvasóim! 

 Ahogy a cím is utal, koncerten voltam a barátaimmal, méghozzá egy dobhártyaszaggató Depresszión, Pesten a Zp-ben. Mivel hat előtt ingyenes a belépés, mi már jóval azelőtt elindultunk a célhoz, vettünk itókát, ételt, mindent ami szem, s szájnak ingere. Ahogy illet, összetoltunk két asztalt és a koncert kezdetéig ültünk, beszélgettünk, oldódtunk és iszogattunk. Voltak kellemes meglepetések, és ideget őrlő orbitális hülyeségek is, mindegyikből szépen tudnék szemezgetni. Üzenem pár embernek, hogy legalább bámulni tanuljon meg szolidabban! Nem csak engem, mást is zavart, olyat, akire inkább kellett volna figyelnie.

 Ennek ellenére minden nagyon klassz volt, ahogy sötétedett egyre többen jöttek, a fények villództak és megszólaltak az első ütemek, riffek. Mondanom se kell, hogy én, és a másik lány, aki velünk volt tüdőrekesztő csatakiáltással ünnepeltük a Depi kezdetét. Onnantól kezdve elszabadult MINDEN!! Ugráltunk, énekeltünk -vagy inkább üvöltöttünk :D-. Túl jó volt, és túlságosan rövidnek éreztem. Sugárzott az energia, a jókedv, és uuuh visszamennék. 

 Aztán mikor már csak a két ráadás szám maradt, visszaültünk pihenni, körülbelül egy korty víz erejéig, mert a Te vagy a szerem volt az egyik plusz szám, amit játszottak, és hát na, az egy kegyetlen jó szám, és előre futottunk. 

 Végeredményben én azt hiszem, hogy egy remek estét zártunk, a kellemetlen momentumok leszámítva, amiket csak én, és még maximum két ember vett észre.

 Sajnos képet nem csináltam, mert féltem, hogy a telefonom a földön fog landolni, és egy acélbetétes bakanccsal kap majd a kijelzőjére, szóval bocsánat.! Ellenben egy jó kis Depresszió számmal búcsúzom, hátha ti is kedvet kaptok egy hatalmas bulihoz! :D

Depresszió: Álom az álomban

 "Érzem végre hol van a helyem,

Nem nyomják le a vízbe a fejem,

Annyit kérek, amennyit adok,

Ha békén hagysz, én nem támadok."

Késve, de boldogan

Sziasztok Kedves Olvasóim!
 Azt hiszem, igazi lincselésnek vethetnétek alá, mivel ilyen pofátlanul hosszú idő után sikerült írnom nekem. Bumm: egy pofon a blogvezetőnek.Mentségemre szóljon, élményeket gyűjtöttem, és képeket csináltam, amiket az utolsó nyári blogbejegyzésben fogok közzé tenni. Addig is belefogok a lecsóba, és elmesélem mit történt azóta, mióta utoljára hallottatok rólam.
 Elsősorban, volt Pilisen a legeslegkedvesebbb Cicafiú, aki végre megízlelhette a pilisi rock'n'roll-t, na meg a csodás természet védelmi területünket a Gerje-forrást.Számomra már bevett szokás, hogy a szívemnek kedves embereket, akik nem helyiek, elviszem a Gerjére, hogy kis településünkről ne csak rosszalló véleménnyel legyenek.
 Aztán volt egy jó kis party, méghozzá majdnem a szomszédba, ugyanis Drága Zoli szülinapját ünnepelte a nép.Volt dráma, sírás, öröm, tánc, tűz és zene. Megismerkedtem pár igen értékes emberrel, akinek üzenem -hiába tudom, hogy a blogom létezéséről sem tudnak-, hogy fel a fejjel, a világon minden okkal történik, és a mű végén össze áll a kép, hogy ez nem tragédia, hanem igazi boldog befejezés. Köszönöm Zoli, hogy így összehoztad az embereket, nem is tudod milyen fontos vagy!!
 Ja, és szeretlek Szívemcsücske, nyugi! :)
 Hm, volt egy random mozizás is Pesten, ahol megnéztük a legújabb Farkas filmet a Társasággal. Azt kell mondanom, hogy nem olyan eget rengető az új szerzemény, de határozottan csattanós volt a vége, és csak tátottam a számat a hátsó tartalomra. Majd erről is osztok meg képeket.
 A bejegyzés címében szereplő harmadik szót is kifejteném, ugyanis rájöttem mi is a boldogság. Nem abban merül ki, hogy mid van, hanem abban, hogy azzal amid van mennyire tudsz azonosulni, mennyire érzed magad otthon. Nem attól függ mennyi barátod van, hanem attól, hogy teljesen meg tudod-e mutatni magad nekik, anélkül, hogy fújognának rád. Remélem ezt a "tudást", megtudom tartani innentől kezdve az életembe.
 Most hirtelen nem jut eszembe más, maximum annyi, hogy kiélem az olvasás mániám és falom a könyveket.
 Na mára ennyi, még egyszer bocsánat, hogy ilyen későn jelentkeztem. Kárpótlásul egy jó kis muzsikával búcsúzom, ami Lana del Rey-től szól.

Lana del Rey-Summertime Sadness remix