Koncert hangulat

Tombolás, zene és rock'n'roll:

az erekben ez rombol.

Ez egy másik világ,

belecsöppent egy lány.

Táncol, ugrál, égben a metál villa,

most nem rebben a pilla,

hisz mindent magába szív

ez a szüntelen ütemet verő szív.

Csak hiányzik a Másik,

keresi, de most nincs itt.

Ám a buli még nem állt meg,

szól a következő sláger.

Elragadja, és elragad a varázs,

extázis és csoda-bazár.

Elkezd hullani az eső,

és a fény erős,

hiába tapad nyakamra

a hajam.

Én ma élek, 

csak itt lehetnél velem.

Ázott leszek minden perccel jobban,

de mellkasomban verdes a pillanat.

Ettől vagyok igaz, vad.

Road: Te vagy az egyetlen

Juj, de durva!

Hullanak a égről az éjféli csillagok,

leplet vonnak a Földre, 

s most betakar a murva:

Juj, ez de durva!

S lassacskán ráeszméltem,

hogy hiába beszéltem

én neked.

S, most hogy rájöttünk mind,

hogy előttünk a tajtékos víz

zátonyt takar el:

Jól esne egy Jack Daniel's!

Ámbár hiába, ez az egész,

semmi sem jó csak nehéz

kérdés.

Nincs megoldás, se felelet és válasz,

így te is csak találgatsz, 

mint a fecske:

Jön a cidri, elmenjek?

Hát legyen, ahogy gondolod

mást nem tudok.

A szokásost mondhatom.

Az ősz kezdete

Pilinszky János

Magamhoz

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

 Nos, most hogy vége a nyárnak és lábaink lucskos őszi földre léptek kijelenthetem megkezdődött utolsó gimnazista évem, és rendületlenül eláztam a mai "évnyitói" napon. Mondhatom fergeteges előjelzése ez az előttem/előttünk álló időnek. Na de ide nekem az oroszlánt! Teljes erőbedobással előre! :)

 Szeretném ezt a blogot újból felvirágoztatni, ami azért megy ilyen nehézkesen, mert a számítógépünk gagyi, és nagyon nehezen veszem rá magam arra, hogy csipogás közepette írjak nektek pár sort, vagyis inkább pár olyan sort ami ér is valamit. Ezért gondoltam arra, hogy most az őszt ezzel a Pilinszky verssel indítom, hiszen újra indul a rendszer, és mindent újra kell gondolni, értelmezni. 

Most jó

Sutyorogva tombol a hangorkán,
mély szakadékot szánt az Éj fátylán.
Csak bámulom az eget
fenn, a csillagos fényelemeket.
Egy hullócsillag, követi őt a másik
kívánságok suhannak a messzeségig.
Melléd bújok, s Te átölelsz
ennél több már nem is kell,
csak egy kis ihlet:
Verset, akár novellát írok,
serceg a papír, kapar a toll.
Pirkad már: hajnali harmónia totyog
messze az ormokon, és tornyokon.
Lehet ennél békésebb a világ?

Esti Kornél: Most a jó

Paca

Mi a valóság? magába csak játék.
Sakk-figurák vagyunk: ez nem a vég!
Álarcot felhúzva
Játsszuk a Call of Duty-t,
Így leszünk paca,
Mint pont az i-n.

Remegünk a sikerért,
Újabb álcát húzva:
Hol a valódi "én",
ki "megálljt" mondd a sokkra?

Szemem lehunyom, csillagos eget ölelek.
Nyúlnak soraim, de néha magam sem lelem.
Paca lettem a mondat végén
S, talán ez volt a lét:
Én elértem a célt,
De golyó hagyta el a fegyver csövét.

Sziasztok Kedves Olvasóim!

 Rengetegszer lehetett a versben taglalt témáról olvasni a blogomon. A megjátszásról, a címkékről, az "ússzunk az árral" életstílusról.  Én magam is voltam ezeknek áldozata, és elkövetője is, de szerintem fontos, hogy meg tudjuk tartani azt az egyediséget, amivel rendelkezünk. Mások elmennek bulizni húsz emberrel kavarnak, nekik jó? (Amúgy szerintem nem) Ha igen, akkor ez van csinálják, de csak azért, hogy elismertebb, vagy csak simán ismertebb legyél, hogy önbizalmat szerezz felesleges magadra akasztanod egy obszcén jelzőt, ami megpecsétel. Vagy vehetjük azt, hogy az iskolás gyerekek, sőt sokszor korombeliek bántják egymást: tettel vagy szóval. Minek? Nem mondom, hogyha valaki duci ne fogyjon le, mert ha tehet ellene tegyen is, de az esetek többségében az emberek nem mindig gondolnak bele abba, hogy elképzelhető, hogy valami komolyabb probléma áll ennek hátterébe, akár testi akár lelki okról beszélünk.

 Minden ember, önmagába is eléggé értékes, ha megtanulja mivel csalja ki magából a lehető legjobb oldalát, hiába van annak a részének is "rossz tulajdonsága". A fontos, hogy mindig gondolkodjunk, és ahogy a mamám mondta: "Nem kell mindenkit szeretni, de el kell fogadni!"

Tankcsapda: Ez az a ház

Rég volt már...

Hali Emberek! :)

 Rég volt már az utolsó blogbejegyzésem, másfél hónapja, és restellhetném ezt, de most inkább nem teszem. Nagyjából lélegzetvételnyi időm sem volt eddig, járkáltam ide-oda, egy hétig bezárták a "gépszobát", mert ide dugták el a szülinapi ajándékom (egy ágyat), nyaraltunk itt-ott, tehát zajlott az élet. Feltett szándékomban áll, amúgy képeket is megosztani veletek a nyaramról, de mint tudjuk, amit eltervezek nem mindig valósul meg. Csak úgy szeretném folytatni az itt elkezdett történetem is, amivel nem haladok, hiába tudom, hogy milyen fondorlattal és cselekményvezetéssel akarom elétek rakni.

 Nehezemre esik írni. Hiába imádok és minden lényemmel ezt kívánom, valahogy nem tudom magam rávenni, nem mentség, tudom. Igyekszem visszanyerni a lelkesedésem, és az erőm.

 Most azonban itt van egy nekem felettébb tetsző vers, Babits Mihálytól, remélem nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem, és legalább egy kicsit kárpótol titeket mindenért. :)

Éji dal

A téjszín léget elkeverte

fekete borával az éj:

lelkem ma, vágyak büszke lelke,

megúnt szavakkal ne beszélj,

húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,

szabad szemeddel szerte nézz:

ma messze szállnod

nem nehéz.

Mámorosan az éj borától

szárnycsattogás legyen dalod:

ki éjt iszik, a kéjre bátor,

tenéked ez volt italod.

Sokáig ittad, részegülhetsz,

azért vagy mostan oly szabad:

repülhetsz

magad.

Sziasztok! 

Fuck it!

Összeroppant az idő,
szaladó kutató másodpercnek
ragadnak el a mélyből.
Itt az esély, hogy nyerj,
de rájössz oly kevés az óra
így nem térhetsz nyugovóra
csak halkan, fájdalmasan nyelsz.
Szemed már csillagokat lát:
Elcsendesül. Részegíteni vágy a Homály.
Az agy monoton ritmusát
unja már az egész világ
-legalábbis a te szempillád-
"Legyen már végetek nyomorult Vizsgák!"

 Mindenkinek szépséges nyarat! :D
 Muhahaha, végre vakáció, végre napsütés és majdnem happy end, hiszen még vannak érettségi vizsgák és mint tavaly, idén is belevágtam a nyelvi előrehozottba, és arra készültem és készülök is már majdhogynem inkább nem akarva.
 Tudjátok mindig észre kell vennünk hol vannak a határaink. Mindenben. Tekintve akár a tanulást, akár az emberekhez álló viszonyunk. Ki mondta nekünk azt valaha, hogy viseljünk el egy olyan személyt, aki abszolút kifordult magából, és tudatosan vagy éppen ellenkezőleg de beleugrál a privát szféránkba? Senki. Magunknak építünk fel elvárásokat, és utána rájövünk hogy ezt nem tudjuk kivitelezni. Ez ijesztő, több ízben is. Elsősorban azért, mert feleszmélünk és tisztán látunk, és valljuk be: az igazság kit nem rémít meg legalább egy pillanatra is? Másodszor pedig megértjük a saját személyiségünk, ami lehet hogy mégsem bír el annyi mindent, mint gondoltuk. Tulajdonképpen csalódunk a többségben és magunkban is. Bár ezt nem okvetlen kell tragédiaként megélni, hiszen ez is egy plusz pont egy olyan táblázatban ahol megismerhetjük magunkat. Pacsi!

Calvin Harris: Summer