Maszlag

Csak kezdem a  sorokat írogatva
in medias res-szel biza'!
Nem költői, nem is bizarr 
akárcsak én:
el kell hozzám a falat kenyér.
Elkezdtem, mert éreztem
engem hajt a kraft:
de sajnos nem lett ars poetica...

 ... ma sem.
Habár próbálkoztam nem keveset
keservesen körmölve.
Olvastam mindent, mi szem-
szájnak ingere
a Nagyoktól,
de nem jön számra szó...

...ami jó.
Így marad csak helytálló
talány, akár
a magány,
mint jó barát
ihlet nyújtó társ.
Bár engem nem keres már...

...talán.
Pedig én akarom,
űzöm, hajtom, kaparom az arcom,
mert nincs a szónál nagyobb hatalom!
Hiszen a tett a fegyver,
míg a szó minden gyökere...

... és a mindenem.

Sziasztok!

 Itt az ideje a késő esti activity shownak. Én körülírok, mert bejön a dolog. Régebben volt egy bejegyzésem hasonló témával csak ott szövegbe, itt pedig versbe szedtem, mindent amit érzek akkor ha nagyon nincs ihletem, ha elkeseredett vagyok azért mert nem megy az írás. Pedig nem törvényszerű, hogy menjen,és én ezt tudom, csak na a makacsság nem a legjobb tulajdonság.

 Az ember azonban bizonytalan, elbotlik, és kétségbeesik ha nem látja az utat. Ilyenkor vannak lehetőségek 1. megembereled magad, fogat összeszorítasz és tökös mész egyenest, kizárva magad és a félelmeid 2. segítséget kérsz és úgy állsz fel, és haladsz tovább.

A kövi bejegyzésben viszont szeretném közzétenni pár számomra kedves számot, egy amolyan top10-es listát akarok létrehozni, kisebb-nagyobb kommentárokkal. hátha közelebb kerülök hozzátok, megértitek a sok hülyeséget, ami miatt írok, vagy éppen stagnálok.

Most jön a +1 szám, hallgassátok szeretettel!

Imagine Dragons: Warriors 

Mind más

Hold-est

Éj-pillangó szárnyat bontva
holdfényben  rebben a távolba,
lebben át a sztratoszférán,
hogy teljessé váljon, akárcsak más.
Más. Mind más.
Egyik pillangó, oly illanó;
másik lepke, ki epedne jól
jóként Utánad, csak várj rá
álombéli, mesés Császár!
Éj-pillangó, te világot álmodó
kedves kedvetlen,
makacs és hajlandó,
szép hajadon, szenvedélyes szerető,
örök vesztes, mindig megnyerő.
Legyél te a vezetőnk!

Sziasztok !

Megígértem, és itt vagyok!  Igyekszem kötni magam a karóhoz, és megtenni mindent annak érdekében, hogy visszazökkenjek a kerékvágásba. Vágyok arra, hogy adhassak, és tegyek már valami hasznosabbat, mint a lélegzés. Múltkor elmerengtem. Mégpedig azon, hogy ahány embert ismerek, és minél többel közelebbi kapcsolatot létesítek, annál jobban fog fájni  ha elhagynak. Nem akkor, ha önként választják ezt, hanem akkor ha nem tehetnek mást csak ezt. És fájni fog, nagyon. Életem legtöbb részét ez az érzés tette ki. Én pedig nem akarok így járni. Igaz, nehezebben alakitok ki kapcsolatokat, magamnak valóbb lettem, de próbálok nyitott lenni afelé, hogy ha el kell engednem valakit, akkor sikerüljön. Persze ez nem mindig megy, és alapból azt vallom, hogy Küzdj ember és bízva bízzál! Szóval kicsit ambivalens, de véleményem szerint nehezen lehet az életet egy vonalat, ösvényt szorosan követve leélni. Minden helyzetre más és más megoldás létezik, amit nekünk kell kitapasztalni, és magunkénak tudni. Tehát az én életfilozófiám, személyiségem is egy összefércelt Frankestein utánzat. Ám nekem ez segít. Magamnak kell megfelelnem, mert saját, önálló értékrendet tudok magaménak, és ez jó. Piszkosul jó, hogy tudom, hogy a kis ovis dalolászó kislány, aki olykor kemény volt, máskor sírós, megért a feladatra, hogy elkezdhesse megismerni önmagát, és változhasson. Ma pedig egy számomra nagyon inspiráló számmal búcsúzom, érdemes a klipet a zenével együtt fogyasztani, ugyanis ez a művészet magas foka! Mármint a kortárs művészetéjé!

 

Sia: Chandelier 

Újra itt, egyben

Sziasztok, ha mondhatom még, kedves Olvasóim! 

 Mentségre okom nincs ugyan, ellenben azt megemlíteném, hogy a már (igaz januárban meghirdetett) blog-felvirágoztatás most már igazán elérhető távlatokba tündököl, mégpedig azért mert lesz egy laptopom! Ja, mert amúgy most is csak meló közben firkantok nektek pár sort, szóval semmi különössel, tartalmasabbal nem tudok szolgálni. 

 Ellenben, ebben a több mint fél évben elég sok dolog történt velem. 

1. Leérettségiztem, de ugyanolyan tökfilkó maradtam, mint előtte. :D Mellesleg nem lett rossz, de nem is a legjobb. A magyar emeltem csodás volt, mármint a szóbelim, mivel a (helyesírásom miatt) az írásbelimet eléggé leszólták. Szerencsére Radnóti megmentett. Az angol emeltem pedig kész sokk volt, ugyanis vita témában egy eléggé hardcore dolog mellett vagy ellen kellett érvelnem. 

A rendőrség kifejlesztette a genetikai adatbázisát, emellett vagy ez ellen szeretne érvelni.

EZ A MONDAT MEGÖL A MAI NAPIG! Elnézést a nagy betűkért, de na egy kisdiáknak, akinek a gyomortartalma a bennmaradásért küzd, ez nem éppen egy pozitív téma. Mindegy, borzalmas. 

2. Ezután voltunk a Fertő-tó körüli bringatúrán. Az utolsón. Nagyon jó volt. és nem csalódtam, se a Tanár úrba, se az osztályba. Igazából nagyon hiányozni fog ez az egész, és úgy minden. Ott, ezekkel az emberekkel nőttem fel. kit jobban, kit kevésbé megismertem és ők is így voltak velem. A blogon láthattátok, hogy sokszor csak mélypont volt, és mégis. Felnőttünk, és nagyon sokat változtunk. Magamon azt érzem, hogy bölcsebb, tudatosabb lettem. Ismerem magam, a határaim, és megismertem az embereket is valamelyest. De ne szaladjunk messzire az élet a legnagyobb iskola és abból még van pár évtizedem. 

3. Öregedtem egy évet. A világ legÉdesebbje pedig meglepett. Innen is köszönöm neki, mert egy Nagymaki, de az én másik felem. :)

4. Hát, ezt a pontot még ma se hiszem el, de elvileg, nem biztos, még bármi lehet úgyhogy tényleg csak lehet, egyetemista leszek szeptembertől. Hátborzongató érzés amúgy. Mindemellett várom is meg félek is, szóval az ambivalens érzések kitartó harcot folytatnak bennem. Bár szerintem nem én vagyok az egyetlen, se most, se eddig, se az elkövetkezendőkben. Mély levegő beszív, majd kifúj. Túléljük ezt is! Sőt élvezni fogjuk ameddig lehet. 

Tehát ezt történt velem fél év alatt, evidens a kisebb szösszenetekre nem térek ki, pedig lehetne sok dolog volt, és még mennyi lesz! Aztán ez a laptop véget vet annak, hogy keretek közé szorult a fantáziám és a veletek való kapcsolatkötésem. Nem menekültök! Muhaha. 

 Egy ikonikus számmal köszönök ma el.

Perc

Kitárult a világ, fátyol lebben fel

a Nap csak kacsint egyet, s táncot lejt

az égen fenn,

mely azúrt színlelve

szemedet utánozza, varázslatba

álcázza a jégből olvadt

életre kelt tájat.

Szívet melenget a hajnal.

Melenget, szinte lángokban áll

s, mint madár a száll 

messze,

el ne vesszen.

Mert én megkeresem

az azúr egen.

Ákos: Ilyenek voltunk

Bacik

Fekszem az ágyban,
persze, magas is a lázam.
Bevettem egy pirulát ma,
de vár a déli és esti  adag.

Fetrengek. Zakatol a fejemben
száz meg száz lázmanó,
élvezik a zűrt melyet
egyszerű megfázás okozott.

Ó, de ha csak ennyi lenne minden
panasz!
Minden hang, olyat zeng, akár
a harang.

Inkább álomba merülnék,
de nem kapok oxigént.
Kapar a torkom, nincs menekvés.

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Mint látjátok az alábbi vers is mutatja, hogy beteg vagyok, így megszületett az idei év első posztja. Nos nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy kedvenc blogom január negyedikén lett három éves, igaz sok sok, sőt több mint sok mélyrepüléssel. Remélem jól indult az új évetek, az enyém remeknek ígérkezik még annak ellenére is, hogy idén kell jelentkezni az egyetemre és remélhetőleg szeptembertől az egyetemisták tömegét fogom gyarapítani én is és a számomra fontosak is. Szóval az ide évben szeretnék több időt szánni a blogra, amivel közvetíthetem felétek hogy mi milyen is most, az utolsó érettségiző évben. Annyit mondhatok, így elöljáróban hogy ambivalens érzésekben nem szűkölködünk egy percig sem. Várjuk az ismeretlent, de ki se szeretnénk zökkenni a mára már megszokott, nyugalmas hétköznapokból. Egyet tudok, és itt visszautalok a blogom kezdetére: Minden kezdet nehéz. Ez van, kihívás elfogadva! :)
Ja és egy mostani Tankcsapda számmal búcsúzom tőletek, nagyon friss, még szinte ropogós, és imádom!

Tankcsapda: Lélekhangokból

Mozog és halad

A Hideg rohangál az utcán,
a világító lámpasor körbe zár,
miközben szürke a messzi táj.

A vonaton sem vár más,
mint kietlen pusztaság
az emberek magányos arcán.

Zajong minden. Mozog és halad.
Úgy érzem minden olyan gyors, szinte szalad.
Csatlakoznom vajon szabad?

Ha szabad is, bírom majd?
Talán csak felemészt, kifacsar,
s végül ott hagy?

Félek. Visszhangzik a szó
az ürességben. Nincs mód,
ami jó, csak esetlen lelóg.

Félek. Fogják a kezem?
Hideg markol belém. Ne eressz!
Próbálok jó lenni, csak neked.
S. úgy érzem mégsem érdemellek.

Megteszel mindent, s csak nevetsz:
Szeretném, ha elvinnél innen, el messze.
Mivel már nem tudom, hol a helyem.

Sziasztok!
 Nem tudom mennyien vagytok, nem hinném, hogy sokan, és most mentség helyett csak annyit mondok, hogy sajnálom egyszerűen nem volt energiám. Ellenben lezajlott a szalagavató, ez ezzel kapcsolatos próbáknak vége, és kijelentem azért hiányozni fog a tánc. Bár most leginkább arra vágyom, hogy kicsit, úgy egy hetet, kidőljek és energiát nyerjek. Jó lenne ha az emberekhez is gyártanának töltőt. A kávé túlságosan alkalmi hatású.

DiazMentha: Nélküled

Koncert hangulat

Tombolás, zene és rock'n'roll:

az erekben ez rombol.

Ez egy másik világ,

belecsöppent egy lány.

Táncol, ugrál, égben a metál villa,

most nem rebben a pilla,

hisz mindent magába szív

ez a szüntelen ütemet verő szív.

Csak hiányzik a Másik,

keresi, de most nincs itt.

Ám a buli még nem állt meg,

szól a következő sláger.

Elragadja, és elragad a varázs,

extázis és csoda-bazár.

Elkezd hullani az eső,

és a fény erős,

hiába tapad nyakamra

a hajam.

Én ma élek, 

csak itt lehetnél velem.

Ázott leszek minden perccel jobban,

de mellkasomban verdes a pillanat.

Ettől vagyok igaz, vad.

Road: Te vagy az egyetlen

Juj, de durva!

Hullanak a égről az éjféli csillagok,

leplet vonnak a Földre, 

s most betakar a murva:

Juj, ez de durva!

S lassacskán ráeszméltem,

hogy hiába beszéltem

én neked.

S, most hogy rájöttünk mind,

hogy előttünk a tajtékos víz

zátonyt takar el:

Jól esne egy Jack Daniel's!

Ámbár hiába, ez az egész,

semmi sem jó csak nehéz

kérdés.

Nincs megoldás, se felelet és válasz,

így te is csak találgatsz, 

mint a fecske:

Jön a cidri, elmenjek?

Hát legyen, ahogy gondolod

mást nem tudok.

A szokásost mondhatom.