Koncert utáni sokk-hatás!

 Sziasztok Kedves Olvasóim! 

 Ahogy a cím is utal, koncerten voltam a barátaimmal, méghozzá egy dobhártyaszaggató Depresszión, Pesten a Zp-ben. Mivel hat előtt ingyenes a belépés, mi már jóval azelőtt elindultunk a célhoz, vettünk itókát, ételt, mindent ami szem, s szájnak ingere. Ahogy illet, összetoltunk két asztalt és a koncert kezdetéig ültünk, beszélgettünk, oldódtunk és iszogattunk. Voltak kellemes meglepetések, és ideget őrlő orbitális hülyeségek is, mindegyikből szépen tudnék szemezgetni. Üzenem pár embernek, hogy legalább bámulni tanuljon meg szolidabban! Nem csak engem, mást is zavart, olyat, akire inkább kellett volna figyelnie.

 Ennek ellenére minden nagyon klassz volt, ahogy sötétedett egyre többen jöttek, a fények villództak és megszólaltak az első ütemek, riffek. Mondanom se kell, hogy én, és a másik lány, aki velünk volt tüdőrekesztő csatakiáltással ünnepeltük a Depi kezdetét. Onnantól kezdve elszabadult MINDEN!! Ugráltunk, énekeltünk -vagy inkább üvöltöttünk :D-. Túl jó volt, és túlságosan rövidnek éreztem. Sugárzott az energia, a jókedv, és uuuh visszamennék. 

 Aztán mikor már csak a két ráadás szám maradt, visszaültünk pihenni, körülbelül egy korty víz erejéig, mert a Te vagy a szerem volt az egyik plusz szám, amit játszottak, és hát na, az egy kegyetlen jó szám, és előre futottunk. 

 Végeredményben én azt hiszem, hogy egy remek estét zártunk, a kellemetlen momentumok leszámítva, amiket csak én, és még maximum két ember vett észre.

 Sajnos képet nem csináltam, mert féltem, hogy a telefonom a földön fog landolni, és egy acélbetétes bakanccsal kap majd a kijelzőjére, szóval bocsánat.! Ellenben egy jó kis Depresszió számmal búcsúzom, hátha ti is kedvet kaptok egy hatalmas bulihoz! :D

Depresszió: Álom az álomban

 "Érzem végre hol van a helyem,

Nem nyomják le a vízbe a fejem,

Annyit kérek, amennyit adok,

Ha békén hagysz, én nem támadok."

Késve, de boldogan

Sziasztok Kedves Olvasóim!
 Azt hiszem, igazi lincselésnek vethetnétek alá, mivel ilyen pofátlanul hosszú idő után sikerült írnom nekem. Bumm: egy pofon a blogvezetőnek.Mentségemre szóljon, élményeket gyűjtöttem, és képeket csináltam, amiket az utolsó nyári blogbejegyzésben fogok közzé tenni. Addig is belefogok a lecsóba, és elmesélem mit történt azóta, mióta utoljára hallottatok rólam.
 Elsősorban, volt Pilisen a legeslegkedvesebbb Cicafiú, aki végre megízlelhette a pilisi rock'n'roll-t, na meg a csodás természet védelmi területünket a Gerje-forrást.Számomra már bevett szokás, hogy a szívemnek kedves embereket, akik nem helyiek, elviszem a Gerjére, hogy kis településünkről ne csak rosszalló véleménnyel legyenek.
 Aztán volt egy jó kis party, méghozzá majdnem a szomszédba, ugyanis Drága Zoli szülinapját ünnepelte a nép.Volt dráma, sírás, öröm, tánc, tűz és zene. Megismerkedtem pár igen értékes emberrel, akinek üzenem -hiába tudom, hogy a blogom létezéséről sem tudnak-, hogy fel a fejjel, a világon minden okkal történik, és a mű végén össze áll a kép, hogy ez nem tragédia, hanem igazi boldog befejezés. Köszönöm Zoli, hogy így összehoztad az embereket, nem is tudod milyen fontos vagy!!
 Ja, és szeretlek Szívemcsücske, nyugi! :)
 Hm, volt egy random mozizás is Pesten, ahol megnéztük a legújabb Farkas filmet a Társasággal. Azt kell mondanom, hogy nem olyan eget rengető az új szerzemény, de határozottan csattanós volt a vége, és csak tátottam a számat a hátsó tartalomra. Majd erről is osztok meg képeket.
 A bejegyzés címében szereplő harmadik szót is kifejteném, ugyanis rájöttem mi is a boldogság. Nem abban merül ki, hogy mid van, hanem abban, hogy azzal amid van mennyire tudsz azonosulni, mennyire érzed magad otthon. Nem attól függ mennyi barátod van, hanem attól, hogy teljesen meg tudod-e mutatni magad nekik, anélkül, hogy fújognának rád. Remélem ezt a "tudást", megtudom tartani innentől kezdve az életembe.
 Most hirtelen nem jut eszembe más, maximum annyi, hogy kiélem az olvasás mániám és falom a könyveket.
 Na mára ennyi, még egyszer bocsánat, hogy ilyen későn jelentkeztem. Kárpótlásul egy jó kis muzsikával búcsúzom, ami Lana del Rey-től szól.

Lana del Rey-Summertime Sadness remix

Furcsa nő

Eltűntem a rengetegbe, alakított a félelem,
kiutat nem leltem,
így elnyeltek a Rettegettek.

Vergődtem a gödörbe, lélegzetem elakadt,
a lényem megállt, nem haladt.
Úgy hittem feladtam.

Aztán valahogy megleltem, felfedtem:
"Nem az az én helyem".
Erőt vettem magamon,

S túlléptem önmagamon.

 Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ne ijedjetek meg, nem tűntem el teljesen! Eléggé pörögtem az utóbbi hetekben, volt a szülinapom, mentünk Pestre orvosokhoz, szemészetre. Kiderült, hogy sokkal jobb a szemem mint hittem (jobb +1, bal +0,5) majdnem kiugrottam a bőrömből. Aztán részt vettem egy fantasztikus LLP próbán -Hát jó, hogy Pilis!- szóval minden fantasztikus volt. Végeredményben, mozgalmas napokat tudhatok a hátam mögött, és egy-két nagy kérdést is, mint amit ebben a versben is foglalkoztatok. Még mindig elég üresnek érzem magam, csak tengek itt a nagy világban, és írni se tudok. Valami nincs rendben, olyan mint a megfázás, rátelepszik az emberre, és van mikor enyhülnek a tünetek, a beteg jobban érzi magát, aztán visszazuhan a semmibe.Valahogy olyan fura. Mindegy is. Élvezzük a nyarat! És most a Furcsa nővel búcsúzom, a HanemBandtől. Igazi kis nyári hangzású muzsika, remélem tetszeni fog. :D

HanemBand- Furcsa nő

Tüzeskedés

Sziasztok Kedves Olvasóim!

 Telnek telnek a nyári nappalok, és éjszakák kegyetlenül. Slamasztikában is vagyok, ahogy az illik, de ez lényegtelen. Mondhatni élménybeszámolóval készültem ma nektek, a tegnap esti, ma hajnali sütögetéses-zenélős délutánról, ami nálunk zajlott. Sajnos, elég kevés képet csináltam, szóval azzal kell beérni, ami van. A srácok, nagyjából 6 körül estek be hozzánk, bár addig Joe szórakoztatott engem, és a a húgom. Tehát eseménytelennek nem volt mondható a nap. Igazából anyáék 1 éves évfordulójára jöttek muzsikálni egyet a srácok, és azt kell mondanom, hihetetlenül büszke vagyok rájuk, mert ügyesek voltak, színpadra készek. Természetesen szendvicsekkel, anya által készített palacsintával -mivel én utálok palacsintát sütni-, és felesekkel vártuk a vendégeinket. Végeredménybe, nagyon elfáradtam, de fantasztikusan éreztem magam velük. És itt van pár kép is, élménybeszámoló zárásként. :)

A másik része a posztnak, azaz, hogy mennyire rossza szűklátókörűség. Azt hiszem, ezt régebben rengetegszer felhoztam, és most a saját bőrömön is tapasztalom, úgy nagyjából fél éve, annyi különbséggel, hogy most egy olyan embertől, akitől nem tudom, és nem is akarom eltűrni ezt. Ha számomra fontos két ember, akkor ne, ismétlem NE, akarják azt hogy döntsek közöttük. Megoldom én, lavírozok én, és döntök én, ahogy jónak látom. A két félnek nem kell szeretnie egymást, tudjanak egymásról, fogadják el egymást, de ennyi. Se többet, se kevesebbet nem kérek. Majd én vállalom a többiért a rizikót, csak úgy mint most. Csak mint mindig, vannak, akik nem látják a fától, az erdőt.

Nos, a képek "tömkelege"

Kockák! 1.

Kockák, még békességben. 2.

Ne facebookozzá', szépen beszéljé'. Piff, a rendfenntartó. :)

A fonást én csináltam, legközelebb lefényképezem rendes fényben is. :D

A Társaság, sajnos két fő hiányában. Ennünk is kellett valamit. Na jó, vicc volt. :)

Fotók

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Ilyen se volt már vagy egy éve, hogy egy nap két poszttal jelentkezzek. Ígértem képekkel tarkított nyárzáró bejegyzést nektek, hát most itt van az előszele. A húgommal elkapott minket az alkothatnék, így pár képet, a rock fogalmának keretein belül csináltunk, bár bevallom nagy részt csak a húgomról készültek ilyen típusú képek, amik bevallom nagyon tetszenek. Szóval, jó szórakozást nektek!! :)

A húgom beleélte magát! :)

Talán mind közül erre vagyok a legbüszkébb!

30 Seconds to Mars- Up in the air

Remélem jót nevettetek! :D

Érzések

Nem lelem, és nem felel,
nem keres, és nem emel fel.
Nem jön, és nem megy,
nem kell, és soha nem is kellett.

Ha változna bármi, újra élnék,
ha tudnám mit kellene tenni, megtenném.
Ha létezne elixír, mi oltja a gonoszt,
megvenném, és Neked adnám most.

Gyengeség! hova bújtál?
Felemésztettél.
Ki vagy te, Gyávaság?
Szív, már nem égsz.

Harag, mi tombol a lélekben,
Büszkeség hallgatásra ítéltetett.
Szeretet, még mindig él,
de Gyűlöl az elkeseredett lét.


 Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Ezzel s gyors poszttal készültem nektek ebben a melegben. Az olvasáshoz egy jó hideg citromos ásványvizet tudok javasolni, és egy ventilátort a gép közelébe. A nyaram még mindig nem állt sokból, a nappalaimat, olvasással, beszélgetéssel, néha edzéssel töltöm. Végre elkezdtem megint a régi, jól bevált módon írni, azaz Édes Barátaim, Toll és Papír szeretlek titeket! Előbb vagy utóbb -bár jobb lenne ha előbb- remélem visszatér az íráskészségem, mert már embertelen ennek hiányában élnem. Eredetileg egy novellát kezdtem el írni, de még nem fejeztem be, és nem is érzem úgy, hogy még képes lennék posztolni, majd talán egyszer. :)
Viszont úgy döntöttem, hogy egyszer nyár vége felé lesz majd egy fotós poszt, amivel összegezni fogom a nyarat, szóval mostantól mindent képek formájába megörökítek! Mindig szerettem képeket csinálni, csak sose voltam túl ügyes benne^^"
 Nos, remélem azért Ti, kedves Olvasóim jól vagytok, és élvezitek a nyarat!! Most egy Limp Bizkit számmal búcsúzom, remélem tetszeni fog!

Limp Bizkit- Behind Blue Eyes

Mondd, mit akarsz látni?

Sziasztok Kedves Olvasóim! :) 

 Rengeteget gondolkoztam azon, hogy így, Július kezdetével, milyen poszttal is örvendeztesselek meg titeket. Nos, az ötleteim túltengésének hiányában, úgy határoztam, hogy belekezdek és lesz, ami lesz, de bevallom, perpillanat én se várok magamtól eget rengető dolgot, szóval bocsi így előre is. :D

 Nos, vágjunk bele a közepébe. Mondd, mit akarsz látni? A jót az egyik emberben, míg másikban a rosszat. Kérdések nélküli, néha igen kemény előítéletet, csak azért mert ezt akarod látni. Ilyen eset, szerintem, minden ember életében előfordul legalább egyszer, hogy inkább vádol valakit, mert mást "túl szépnek" akar látni. Na jó, ezzel az erővel Hien-Túl szép című számát is csatolhattam volna, de inkább visszatérek a témához, mielőtt elsüllyedek ettől az ötletemtől. Tehát, mindig könnyű menni valaki után, valamilyen oknál fogva, mást megbélyegezni ez által, és kimondottan ellenállást mutatva afelé, hogy bármit is megtudjunk a másik személy oldaláról. Megkérdezem megint: Mit akarsz látni? Mindenkiben van jó, amit láthatsz, és mindenkiben van rossz, amit megláthatsz. Elfogult vagy? Akkor ébredj fel, a világ nem fekete és fehér. Ha fáj is, néha nyitottabbnak kell lenni, arra mit mondd más. 

 És igen.. " Fel kéne érni, egyszer de tényleg. Megnézni fentről az összes mindent, ennek a fele sem lényeg, innen a fele sem látszik.." ..elkellene futni.

Esti Kornél-Mit akarsz látni?