Azon gondolkoztam, hogy az ember önmagába nézve mennyire ellentétes lény is. Egyszerre tud sírni, és nevetni (jómagam is remek művelője vagyok ennek.^^"), egyszerre tud gyűlölni, és szeretni, félni és bátor lenni. Már ha csak a történelmi személyeket vesszük figyelembe, ezt lehet észrevenni. Például Hitler. Szerette volna, hogy a német népnek jobb legyen, és azt lett az eredménye, hogy kirobbant a második világháború, és millió ember halt meg. Emiatt a múlt egyik legvisszataszítóbb emberévé lépett elő, akivel maximálisan nehéz azonosulni.
Azonban nem kell ilyen messzire nyúlnunk ha példákkal szeretnénk előhozakodni, elég megnézni a legnagyobb művészeink életútját. Szenvedéstől túlcsordult szívvel mentek minden nap lefeküdni, azért hogy másnap ismét valami nagyot alkossanak, abból a nehéz, ólomsúlyból, ami egyik perctől a másikig kísérte őket. Meggyőződésem, hogy egyikük sem lehetett volna olyan nagyszerű, ha nem éreznek annyi kínt, nem lettek volna ilyen hatalmas színskálával képesek leírni az érzelmek lüktetését az emberi agyban, ezért voltak csodálatokat, és érthetetlenek.
Belegondolva, még ilyen messzire se kell tekintenünk, elég csak végignézni az embereken, ők nem művészek, de mindennapjukkal, minden lélegzetvételükkel küzdenek valami ellen, a kormány, a főnökük, a csalódások, a mindennapi szörnyek ellen. Szerintem valahol mindannyian hősök vagyunk. Mindent képesek vagyunk túlélni, ha akarjuk, ha van mellettünk valaki, aki támogat, segít és meggyőz minket arról, hogy lehet még célunk az életben, lehet még nagyot alkotnunk. És higgyétek el nekem, hogy sikerülhet!
Pusztán azzal adtunk valamit a világnak, ha szerettünk, ha reménykedtünk, ha beszéltünk, és ha tettünk. Mindig van lehetőség a jobbra, és a szebbre. Ha szeretsz valakit, ő örökre emlékezni fog rád, ha reményt öntenek a szavaid valakiben, ha visszahúzod a szakadék széléről, sose fog elfelejteni.
Ettől olyan csodás az élet, hogy a tetteink, olyannyira ellentétesek, hogy biztosan fennmaradnak a következményi, amire lehet hogy sokáig emlékezni fognak majd.:)
Ködbe vesző emlék, mi suttog,
léted kell, nagyon fontos.
Ha mosolyogsz más a világ,
ha sírsz könnyfátyolon tűz át
a Napsugár.
Nem kell bátornak lenned,
csak ne légy saját ellenfeled.
Legyél hős, ki fél, de nyer
meggyőzi a gonoszt: Van még esélye.
Új életet bármikor kezdhet.
Majd ez a gonosz köbe vési,
ahogy te, mint hős, megmenti.
Így megmaradnak tetteid,
miket egyvalaki biztos nem fog feledni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése