12. A város

 Az idő lehűlt, a leheletem nagy, fehér pamacsként szabadult fel a tüdőmből, majd vált semmivé. Izgultam, és ahogy Gabriellel egyre inkább közeledtünk a város széle felé, ez az izgatottság egyre nagyobb lett. Bright folyamatosan mormolta az igéket, és amikor rákérdeztem, hogy miért teszi, csak annyit mondott, így észrevétlenül betudunk majd jutni. Igazából, ezt teljességgel ráhagytam, ugyanis ő tudott olyan dolgokat, olyan kis mellékkapukat, amiket én nem.
 Csak mentünk, és mentünk, megingathatatlanul. Bíztam benne, hogy a varázsigék igenis hatásosak, és tényleg nem fogunk lebukni. Meg kellett mentenünk Smash-t, ez a cél lebegett a szemem előtt. Nem akartam hős lenni, csak elszerettem volna tűnni a Tanács elől. Szabadság és függetlenség, mint két elérhetetlen univerzum lebegett előttem, amely után talán hiába kapkodtam. Ez a tény, bevallom, kicsit megrémisztett.
- Bright, itt vagyunk a város pereménél, és azt hiszem, sőt, biztos, hogy most, átfogom lépni a minimális határvonalat, ami mindig is elválasztott ettől a világtól...- a kezemmel a medálomat birizgáltam, majd egy hatalmas sóhaj keretén belül, a lovam patája betonon koppant, ami azt jelentette, hogy bejutottunk. Bright egy másodpercre felszisszent a megkönnyebbüléstől, majd még szorosabban szorítva, újra mormolni kezdett. Nem lepleződhettünk le.
 Körbenéztem, mindenhol házak sorakoztak, amik nem különböztek a normális, emberi lakásoktól. Az utcákon egymást követték a boltok, varázskifőzdék, könyvtár, színházak, iskolák... és minden egyéb ami a varázslattal, a mágiával foglalkozott. Az emberek sem tűntek volna ki az átlagból, farmert viseltek, egyszerűbb vagy feltűnőbb fölsőkkel, egy-két gyerek mászkált nagy leplekben, és úton-útfélen varázsoltak kisebb-nagyobb dolgokat. Összességében békés lett volna, csak ott volt a furcsa megmagyarázhatatlan valami, ami gúzsként telepedett a tömegre, és mindent megbénított. Mindenki merevebb volt, és figyelmesebb, mintha minden percben rettegnének.
 Elértünk a város szívébe, ahol egy kisebb őrtorony magasságú hivatal állt, körülölelve díszes házakkal. Itt minden borús volt, és szürke. Éreztem, hogy Brithg minden eddiginél jobban szorít, és remegett. Leszálltam a lóról, és segítettem Brightnak is. Ekkor balról fehér csuklyás emberek közeledtek a hivatal bejárata felé, fejüket lehajtva, komótosan.
- Itt az idő, ők az Öregek, a Tanács alatt szolgálnak, és ők továbbítják a politikai, és társadalmi döntéseket, velük együtt, míg láthatatlanok vagyunk besurranhatunk.-bólintottam, és a sorba beállva mi is bementünk.
 Mindenre számítottam, csak a tényleges látványra nem. Az épület kívülről is hatalmasnak tűnt, de belülről az egymásba futó folyosók szinte felőrölték egymást, a mennyezet pedig mindig változtatta a képét. Hivalkodó volt, és személytelen.
 - A börtöncellák a felső szinteken vannak.- meghökkentem. Miért pont a felső szinteken? Lényegtelen, keressük meg Smash-t.-csitítottam el magam, majd elindultunk egy kis kör alakú járólaphoz, mikor ráléptünk, az elindult felfelé. Az emeletek csak elsuhantak előttem, majd mikor megálltunk egy hang bemondta, hogy Cellák. A tömeggel együtt kiszálltunk, és igyekeztünk valami olyan iránymutatót keresni, ami megmondja, hogy melyik fogoly hol van. Ám, semmit sem találtunk, egy apró fecnit sem, így mivel nem találtunk jobb dolgot, követük az Öregeket, akik csendben sétálgattak, majd végül megálltak a szinte vak sötétben. Pisszenni sem mertünk, visszafojtott lélegzettel vártuk, hogy valaki megszólaljon.
- Engedjenek el maguk felbecsülhetetlen idióták! Engedjenek el! - üvöltötte egy hang a mélységből, majd előugrott, és neki ütközött egy láthatatlan akadálynak. A kék szemek ezüst csóvákat lőve villogtak.- Most rögtön engedjenek el!- a szívem vadul dübörgött a szűk mellkasomban. A meggyalázott, és koszos Smash volt az, de még élt.

Sziasztok!:)
Szerintem már sejthetitek, hogy nem sokára véget ér a történet. Szeretném megkérdezni tőletek, milyen befejezést vártok? Tudjátok, most nincs túl sok hangulatom lélekemelő, nagy szavakat írni, bal lábbal keltem, és nem volt túl jó napom. Remélem megértitek.
Szeretlek Titeket, és mondjuk most egy Adelle számmal fogok tőletek búcsúzni.♥

http://www.youtube.com/watch?v=0put0_a--Ng