Felelősség

A bátorság (...) ott kezdődik, hogy szembe merünk-e nézni önmagunkkal. Tévedéseinkkel. Vétkeinkkel.

Berkesi András

Sziasztok!:)
Mint az már szokásos bevezető mondattá vált, ismét elmondom, hogy itt egy poszt, ami csak a tiétek, ami nem valami séma szerint van felépítve, amiben nem meghatározott cselekményszál fut, hanem valami, ami talán megérint, gondolkozásra késztet titeket, ami belőlem is egy darabka, és talán belőletek is.
Nos, vágjunk bele a közepébe, gondolom csak éppen hogy nem szúrta ki a szemeteket a poszt kezdetén az idézet... szóval itt, és most, meg is magyarázom, mit is keres itt. Egyik este, elgondolkoztam, a hibáimon, az eddigi cselekedeteimen, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Ti is sokszor ülhettetek az ágyatokban, és mondhattátok "Mekkora marha voltam!". Mindig van valami olyan dolog az életünkben, amit ha tehetnénk megváltoztatnánk, vagy úgy ahogy van, kihagynánk. Én is ezerszer feltettem magamnak a kérdést: Miért nem lehet egyszerűen elfelejteni? Ha nagyon, de nagyon elakarjuk feledni azt a bizonyos momentumot a múltunkból, akkor előbb vagy utóbb sikerül is elfednünk valami mással, de elfelejteni, teljesen, sose tudjuk. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ennek így kell lennie, nekünk gyáva embereknek, igenis fel kell vállalnunk azokat a hibákat, amiket elkövettünk, nem mondhatjuk azt, teszem azt, hogy "Bocs, be voltam tépve" vagy " Nem, azt nem is gondoltam komolyan, spongyát rá!"
Sokkal könnyebb lenne, igen, de akkor mi sem lennénk olyanok, mint amilyenek ebben a pillanatban, ezt olvasva vagyunk. Nehéz? Igen az. Választásunk pedig, nem nagyon van. Ha élni, és nem csak létezni szeretnénk, akkor muszáj felelősséget vállalnunk mindenért, amit teszünk, és el kell fogadnunk a hibáinkat. Őszintén szólva, én se vagyok kibékélve velük, igyekszem változtatni dolgokon, de tudjátok ezt dobta a gép, és ebből kell gazdálkodni. Legyetek erősek, de ha minden igaz, ezekkel a tulajdonságokkal, ezzel a múlttal még jó pár évet le kell élnetek, legyetek büszkék rá, és nem azt mondom hogy cselekedjetek mindig helyesen -nem vagyok hülye!-, de éljetek úgy, hogy élvezzetek minden pillanatot önmagatokkal békében. Ja, és MOSOLYOGJATOK! Ez, amúgy is borzasztóan hiányzik a mai rohanó világból.
Szereltek titeket, legyetek jók;)♥

Összeszorul a mellkas,
moccanni akar a szív,

hibát, hibára halmozva,
reménytelenséget szít.

Múló viszály, egeket verő csoda vár
vár az Óperenciás-tengeren át!
Látod? Tornyai magasan a fellegeket karcolják.
Látod? Csak hinned kell, és látsz!

Mosolyt fakasztó forrás,

örök élet receptje,

legyél kitartó óriás,

s a csillagokat is leszedheted.