Órák óta sétáltam már az alig csepegő esőben, mikor a város szélétől három kilométerre megláttam egy motelt. Átfagytam, és jó lett volna enni pár falatot, bár nem volt nálam pénz úgy határoztam, hogy majd elvállalom valamelyik emelet kitakarítását fizetség gyanánt, másom amúgy úgy sem volt. Erre a gondolatra, elszomorodtam, természetesen csak egy pillanatra, ugyanis, az előttem álló -remélhetőleg szép- jövő édes képe lebegett a szemem előtt. Nem kapkodtam el, nem vártam lehetetlent, tudtam, hogy csak szépen lassan tudom kiépíteni majd a leendő életem útját. Ez adott erőt, és biztonságot. Ez volt a célom.
A kezeimre esett a pillantásom, ahol a világoskék erek egyre kivehetőbbek lettek. Az új képességemet még mindig nem tudtam irányítani, nem tudtam mikor aktiválódik, és mikor veszélyesebb. Igazából nem volt olyan tudás a birtokomba, ami akármire is használható lett volna. Sodródtam az árral, ami még határozatlan ideig elegendő is lesz számomra, pontosabban addig lesz elegendő, amíg senki mást nem veszélyeztetek komolyabban, amíg bírom kontrollálni, legalább egy kicsit.
Észre se vettem, de már a motel üvegajtajában álltam. Nem volt puccos a hely, de több volt, sokkal több, mint a semmi. Beléptem az előtérbe, ahol kellemes meleg volt, és szinte azonnal átmelegedtem. Eredetileg nem akartam magamra felhívni senki figyelmét, a feladatot teljesítettem, ugyanis egy árva lélek sem volt a panzióban. Egyedül a regisztrációs pult mögött ült egy harmincas éveiben járó férfi, akihez kicsit megszeppentem ugyan, de odamentem.
- Jó estét. - köszöntem, mire felnézett az újságból, amit olvasott.
- Mit szeretnél?- meglepő módon, kedvesnek tűnt, így én sem köntörfalaztam, és belevágtam a mondandóm közepébe.
- Egy éjszakára szeretnék szállást, és ételt, azonban egy vasam sincs, fizetni nem tudok. Tudom, hogy nem korrekt dolog ilyet kérni, de nem lehetne, hogy takarítok, és azzal fizetem ki a szállásdíjat? - a férfi merengve figyelte az arcom rezdüléseit, majd azt mondta várjak egy pillanatot és hátra ment. Tíz perc múlva visszajött, és azt mondta elfogadja az ajánlatomat, úgyis kevesen járnak a motelbe. Nekem adta a 013-as szoba kulcsát, aztán útbaigazított, így egy miniatűr tervrajzot alkottam a fejembe az épületről.
Mikor elindultam fel a lépcsőn, és felértem, szinte velem szemben helyezkedett el a szobám. Olyan mesésen csengett, hogy a szobám, még ha ideiglenes is volt. A kulcs ismeretlen módon kattant a zárban, az ajtó a másodperc tört része alatt kinyílt, én pedig a szoba részévé váltam. Nem volt fényűző, sem valami egyedi, de hasonlított hozzám, szürke volt, és szinte üres. Az ágyra vetettem magam és a plafont kezdtem bámulni. A pillanat, bármennyire lehetetlenül hangzik, tökéletes volt.
Halkan kopogtak, mire azt mondtam "Szabad!". A férfi lépett be hozzám, a kezében egy tál gőzölgő tésztával, és hússal. A nyál azonnal összefutott a számba, két napja nem ettem semmi laktatót, így a főtt étel látvány valódi extázissal töltött el, még az sem érdekelt, hogy a csurom vizes ruháim rám tapadtak.
- Fogyassza egészséggel, Kisasszony.-azzal elém tette a tálat.
-Köszönöm.- feleltem, és azonnal habzsolni kezdtem az élvezeteket. Azonnal éreztem a tészta és a hús energiában gazdag mivoltában rejlő hatását. Felélénkültem, megerősödtem, és minden akadályt eltudtam volna hárítani. Tíz perc, ennyibe se telt mire tisztára nem nyaltam a tányérokat, majd visszadőlve az ágyamra békésen elaludtam.
Robogásra ébredtem. A fejem zakatolt, a szememet alig-alig sikerült résnyire kinyitnom, de amint láttam a mellettem elsuhanó tájat felugrottam. Egy régi típusú vonatkabinban voltam a motel tulajával, akin most már fekete öltöny volt, barna haját hátrasimította, és kék tekintetével engem pásztázott. Valami nem stimmelt.
- Hová hozott? - kérdeztem, miközben ismételten kitekintettem az ablakon. Romos épületek lehangoló maradványai rohantak egymást kergetve, az ég narancssárga színben pompázott. Majdnem egy teljes napig aludtam.
- Oda, ahová tartozol. - Pech. Sehova sem tartoztam, ellenben csöbörből vödörbe kerültem. Tök jó.
Hi, my dear Readers!♥
Uh, you can see I write lots of lines for you, but I think, if you aren't Hungarian you can't understand it. I have some reason why I write these words English, I would like to thank that it, you read it. I have lots of readers, Hungarians are 800, Russian are 80, and there are some another people who read me. I love you, and you are my angels.♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése