Arra gondoltam, hogy megkérdezlek titeket, hogy szerintetek, milyen lesz az emberiség, ötven vagy akár száz év elteltével is!... Na jó, bevallom vicceltem, bár elég silány volt, mit ne mondjak. Igazság szerint gondolkodtam. Gondolkodtam azon, hogy még fiatal vagyok, és hogy előttem van az egész élet. Ráérek még hibákat elkövetni -és mint tudjuk, biztos fogok/fogunk hibákat véteni-, az életet elsősorban élni kell. Őszintén, ez nagyon sok embernek teljesen egyértelmű. Lehet, hogy közületek is van, aki úgy gondolja, hogy miről beszélek, hisz egy átlagos ember így gondolkozik. Nos, hát nem. Jómagam is nagyon sokáig, úgymond depressziós voltam, nagyon sokáig éreztem azt, hogy az élet az egy felesleges kis semmiség, ami előbb vagy utóbb elmúlik. Biztos van egy-két olvasóm, aki úgy gondolja, hogy "istenem, csak éljem túl a holnapot!". Na ezt, felejtsétek el! Egy előző bejegyzésemben már említettem, hogy mi, emberek, nagyon fontos szerepet játszunk a világban, és talán még fontosabbat egymás életében. Mindenkinek vannak nehéz napja, de ezek elmúlnak. Nem szabad szomorkodni, nem szabad feladni. Higgyétek el, nekem is nehezemre esik így gondolkozni, de sokkal jobban megéri ez, mint az örökös pesszimizmus.
És azt hiszem, egyáltalán nem áll távol az emberektől a harag, a düh, és az indulatok. Őszinte leszek, veletek mindig is az voltam, eléggé forrófejű vagyok. Sokszor teszek valamit hirtelen felindulásból, de éppen ezért, azt hiszem, megtanultam bocsánatot kérni, ugyanis elég sokszor nincs igazam. Szerintem felesleges haragudni, hiszen az élet rövid, és ha haragszol, egy számodra fontos emberre, akkor csak a kettőtök idejét rövidítitek, amit később lehet meg fogsz bánni.
Na jó, elég a szentbeszédből. Néha úgy érzem elég unalmas vagyok, szóval utólag is ezer bocsánat. Szeretek ilyenekről írni, de még jobban szeretek ezekről a dolgokról beszélni. Sőt, ha az írásaimmal, legalább egy embert megtudok ragadni, akkor én vagyok a világ legboldogabb embere.
Szeretlek Titeket, Butusok♥
Zúgolódik a tömeg, elnyomja a sikolyt,
keresik a múltat, de az ár mindent letarolt.
Hőst keresnek, talán csak egy bűnbakot,
ki felelősséget vállal, s reményt alkot.
Ki mersz lépni a sorból?
Mersz újat vallani?
Egyáltalán hallod
a szíved parancs szavait?
Tegyél valamit, küzdj, harcolj, élj!
Mindenkinek egy adatik, csak egy esély.
Hát ne félj!
Hős leszel, csak légy merész.
Egyrészt,most te vagy a világ legboldogabb embere mert egy embert biztosan megragadtál az írésoddal:D
VálaszTörlésMásrésztmeg ..azt megértem,hogy rám azt mondod,hogy butus.de hogy akár több 100 embernek? honnan tudod,hogy nem olvassák ezt a bejegyzést olyan mindent tudó emberek akik fennhordják az orrukat? :O
Szeretlek♥ :D
Van egy tematikám, miszerint egy ember sosem lehet tökéletes, szerintem mind butusok vagyunk, de van, aki jól titkolja. Te nem közéjük tartozol, de ezt szeretem benned♥:))
VálaszTörlés