9. Kapcsolat

 Vártunk. A rohamosan telő idő minden pillanatban újabb ostorcsapást mért ránk. Smash nem jött vissza, nem tudtuk mi történt vele. Próbáltuk kereső varázslatokkal -amikre Bright tanított-, meghatározni a pozícióját, sikertelenül. Igyekeztem nem hangot adni a pániknak, ami úrrá lett rajtam, nem ijeszthettem rá Brightra, de az volt a sejtésem, hogy a Szakasz elkapta. Lehunytam a szemem. Tisztában voltam azzal, hogy Smash egyszer telepatikus úton kapcsolatba lépett velem, tehát kialakított egy csatornát kettőnk között. Erősen megszorítottam az ónixköves medálomat, és a kék szempárra, a sötét hajra, a haragos szavaira, az önfeledt nevetésére összpontosítottam. A gondolataimban kibontakozott Smash alakja, láttam őt, de ő nem engem. Minden hófehér volt, nem voltak élek, árnyak, csak ős és én. Közelebb léptem  hozzá, de mintha egy láthatatlan falba ütköztem volna, nem tudtam elérni őt.
- Smash!-formálták a nevét hangtalanul az ajkaim. Egy pillanatra felkapta a fejét, majd ismét lekorhasztotta. Arcát mindenhol karcolás borította, néha meg-megvonaglott a fájdalomtól. Szörnyen festett.
- Itt vagyok Smash! Halld meg, kérlek.- de a szavaim süket fülekre találtak, a fal túl nagy volt kettőnk között, túlságosan hatalmas, ahhoz, hogy én lerombolhassam. Lerogytam az akadály tövébe. Tudtam, hogy ez az egész hely egy fiktív világ, de az, hogy nem tehettem semmit Smashért, felőrölt.
- Sajnálom Rose, tudom, hogy te nem tehetsz semmiről, és hogy te is éppolyan áldozat vagy, mint Bright vagy én. Te talán nem emlékszel rám, de egyszer Elizabeth néni bemutatott minket egymásnak... én nem felejtetem el. Féltél tőlem, és azt mondtad nem akarsz velem játszani, mert bántani foglak. Akkor, úgy éreztem, mintha egy körhintába ültem volna, ami túl gyors volt, és megszédültem a sebességétől. Sajnálom, hogy kiabáltam...
 Felugrottam. Hallottam őt! Az öröm apró szikrája megmelengette a lelkem, és ismét megpróbálkoztam a feladatommal. El akartam őt érni, megakartam könnyíteni neki a dolgokat, segíteni akartam. Minden erőmmel a falnak feszültem, Smash is felém nyúlt, arca félmosolyra húzódott.
- Látlak. Nem fogsz tudni így segíteni. Elkaptak, szóval most egy ideig velem fognak foglalkozni. Meneküljetek.
- Te tökkelütött! Meg kell mentenünk... te is segítettél nekem, nem maradok adós.-feleseltem, mire mosolya még szélesebb lett. Brightra gondoltam, ő maradt az egyetlen egy remény sugaram. Már csak egy kérdés lobogott Demoklész kardjaként a fejünk felett.
 Smash háta ívben megfeszült, és felkiáltott volna, ha fogait nem szorítja össze. Kezei átértek a falon, és megszorította a csuklóm, majd magához rántva, a fülembe súgta, hogy vigyázzunk magunkra, ő várni fog ránk.
Utána megszakadt a kapcsolat.
 A következő kép az volt, hogy Bright üveges tekintettel állt fölöttem, a fejem az ölében volt, és izzadtam. A saját fájdalmas, sípolós lihegésem visszhangzott a fülemben, és mérhetetlenül gyengének éreztem magam. A színek hirtelen összeolvadtak, majd rikítóvá váltak. Táncolt előttem az egész világ, nekem pedig hányingerem támadt. Felültem, és a fejemet oldalra hajtva kiadtam a gyomrom így is elég csekély tartalmát. Olyan volt, mintha az érzéseim akartak volna kiszakadni belőlem, amit talán nem is bántam volna, annyira össze voltam zavarodva. Bright mellém telepedett, és felfogta a hajam, simogatta a hátam, tapintásától jeges nyugalom futott végig a testemen, lenyugtatva az idegeimet, biztos voltam benne, hogy valami különleges mágiát használ. Amikor végeztem visszafeküdtem az ölébe, és előálltam a tervemmel.
- El kell jutnunk a Tanácshoz, fogva tartják Smasht. Bright, te vagy az egyetlen, aki segíthet. Kérlek. Könyörgöm neked, segíts!
Becsukta üveges lélektükreit, mélyet lélegzett, és halványan elmosolyodott.
- Ennyire fontos? -kérdezte. Eleinte nem értettem a kérdés mögöttes tartalmát, nem volt világos mi lenne fontosabb, mint megmenteni Smash, megdönteni a Tanács hatalmát, majd mikor sikerült megfejtenem, hogy a személy maga nélkülözhetetlen, dadogva ugyan, de kimondtam.
- Talán még fontosabb is.

Sziasztok!
Amint látjátok megszállt az ihlet csodás kis árnya, és írtam nektek egy csekélyke fejezetet. Muszáj elmondanom, hogy mindig - vagyis nagy többségben -,hatalmas örömmel rovom nektek a sorokat, és mindig izgatottan várom a reakciókat, és a többi... azonban feltennék egy kérdést, ha megengeditek: ki a kedvenc szereplőtök, és miért? Szeretném felmérni az erőviszonyokat, és kíváncsi vagyok a véleményetekre. Előre is köszönöm. (:
Nos, egy Birdy számmal búcsúzom tőletek, ja, és Szeretlek Titeket♥

http://www.youtube.com/watch?v=aNzCDt2eidg&ob=av2e