Strife egyik pillanatról a másikra tűnt el mellőlem, pontosan akkor, mikor az egyik régi ismerősünk, nem túl diszkréten, utánunk kiáltott: Mi van Öcsi, így már nem vagyunk kemények?-és azzal a hévvel el is fordult, a társasága felé. Én nem szóltam vissza, nem tehettem meg ezt a lépést Strife helyett, bármennyire is megakartam. Csak sejtéseim voltak, arról, hogy vajon hogyan is érezhette magát a legjobb barátom. Támogatni tudtam, és csak mellette lehetettem, a csatáit azonban sosem vívhattam meg helyette, és nem is szándékoztam soha ezt tenni. Mindig azt gondoltam, és ez most sincs másként, hogy Strife megbirkózik bármilyen helyzettel, természetesen azért minimális segítséggel. Erős volt, csak most megzuhant.
Amint a kis jelenet után a barátom felé fordultam volna, már csak a hűlt helye köszönt rám.
-Oh, a rohadt életbe!-káromkodtam el magam, és az ajtóból a folyosóra fordulva, beleütköztem az éppen előadására felkészülő professzorba, aki csak összevonta bozontos, ébenfekete szemöldökét. Kezét a szájához emelte, és köhögött egyet.
-Kedves Mr. Key, nem gondolja, hogy a padok közül kellene elfoglalnia egyet, és nem a folyosón kellene rohangálnia ezekben a rocker ruháiban?-kérdezte reszelős, érdes hangján a prof. Elvigyorodtam, hiszen, aki a párbeszédet hallhatta, arra következtetett, hogy ez az ember utált engem. Azonban ez nem így volt. Ő volt a nagybátyám.
-Professzor úr, szívem szerint beülnék az órára, de éppen baráti kötelességeimből adódóan, el kell, hogy tűnjek.-a kezébe nyomtam azt az esszét, amit mára kellett megcsinálnom.-Harminc oldal, tizenkettes betűméret, az emberi diszharmónia megtartásárának próbálkozásairól, és megbukásairól.-azzal elsétáltam mellette, egyenest kifelé az épületből. A kijárat fordulójáról,azért még visszaszóltam.-Ja és, én szeretek rocker lenni!
Ahogy kiértem, összehúztam magamon a bőrdzsekim, és elindultam azokra a helyekre, amelyekre sejtéseim szerint Strife is menne ilyen állapotban. Elmentem a folyóhoz, a régi házukhoz, a városban lévő pláza tetejére. Mindent tűvé tettem érte, mindenkit végig kérdeztem, míg végül fel nem adtam.
Leültem egy padra, kezeimmel beletúrtam a hajamba. Pár másodperc elteltével, az vettem észre, hogy rágom a körmöm. Elfintorodtam.
-A francba, még erre is visszaszokok!-azzal köptem egyet a földre, és figyeltem az embereket, hátha meglátom közöttük Strife-ot. Feleslegesen.
A zsebembe mocorogni kezdett a mobil, jelezve, hogy hívnak. Izgatottan kikaptam a készüléket a helyéről, de ez a hevesség azonnal alább is lappant. Felvettem.
- Mit akarsz?-kérdeztem feszes hangon, ami cseppet sem árulkodott a jelenlegi helyzetemről.
-Így kell beszélned a testvéreddel Luke?-a bátyám hangja behízelgő, vágyakozó, de ugyanannyira kielégült is volt. Egy nő nevetett fel a vonal másik végén.- Hiányoztál, Öcsi.
-Neked nem hiányzik senki, és semmi. Utoljára kérdezem: miért hívtál? Gondolom nem bájcsevegni akarsz, tehát kell valami. Ki vele!- egy pillanatig csak csendes, ám szaggatott légzés hallatszott a túloldalról, majd nevetés, és miegymás.- Figyelj, ha telefon szexet akarok, akkor majd hívlak, de most leteszem.
-Ne! Luke... pénz kellene, sürgősen. Nem tudsz átutalni valamennyit?-a kezem ökölbe szorult. Az én hőn szeretett, sikeres és befutott bátyám pénzszűkében lenne? Ugyan, ugyan.
-Ne szívj többet, és lesz miből megélned.-azzal kinyomtam, de a telefonom újra csörgött, ugyanúgy Mitch volt. Nem gondolkodtam tovább. A mobil a járdán tört apró darabjaira.
A farmerom zsebébe bújtattam a kezeimet a hideg ellen, és az egyetlen helyre mentem, ahol lenyugodhattam.
Cassie-hez.
Bejelentkeztem a kórház recepcióján, felmentem a másodikra, a kétszázkettes kórterembe. Oda, ahol a vészesen sovány lány várta a szabadulása napját. Kopogtam az ajtón, és mielőtt beléptem volna a szobába, igazítottam magamon egy leheletnyit. A kis lyuk, amit Cassie kapott, fehér volt. Minden ebben a színben pompázott: az ágynemű, az asztal, a székek, a virágok, de még a lány bőre is, aki éppen aludt. Leültem mellé, és megsimítottam a kézfejét.
Hozhattam volna neki valamit-gondoltam, de már nem akartam itt hagyni. Cassie, amióta megismertem nagyon sok részét körbejárta a szívemnek. Szinte onnan indult, hogy utáltam. Később, mikor egy ökológia órán egymás mellé keveredtünk, valahogy megszelídített. Közvetlen volt velem, nevetett, és őszinteség sugárzott minden mozdulatából. Ennek ellenére mindig volt benne valami kislányos báj, ami arra sarkallt, hogy megakarjam védeni őt bármitől. Ez nem sikerült, hisz ilyen helyzetbe keveredett.
-Min gondolkozol Luke?-kérdezte álomittasan a lány, és végig simított az arcomon. Beszívtam a bőre illatát, és fellélegeztem.
-Eddig Strife-ot kerestem, majd kedves testvérem zaklatott fel... Rendesen ettél?-kérdeztem vissza, mire bólintott.
-Ne aggódj már ennyit miattam. Van életed is!-lassan a karjaira támaszkodott, és felült. Így egy magasságba került a szemünk.
-Van, csak hiányos.
Sziasztok drága Olvasóim!
Ez volt a második nap a suliból, hogy bírjátok? Személy szerint, én már most sem akarok beülni több matekórára, akkor mi lesz később? Nem sokára, becsszavamat adom, nem csak ilyen bejegyzések látnak majd napvilágot, nem sokára újabb témákat kezdek boncolgatni sokatok nagy örömére. Addig is, szerintetek mi lesz a történet végkimenetele, mire számítotok, és eddig milyen? Bevallom nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Ja, és emlékeztek, volt egy olyan bejegyzésem, hogy csodák márpedig vannak... Nos, ez ma megint beigazolódott.:))
Szeretettel hallgassátok Lana del Rey-t, a mostani nagy kedvencemet.♥
Hát igen az év elkezdődött, ma termékeny hangulatban vagyok, jó sok kommentel örvendeztetlek meg, remélem nem bánod.:)
VálaszTörlésA matekot én is nagyon utálom, van is egy szuper jó matek tanárom, ha érted az iróniát.:D
A történet befejezését rád bízom, egyelőre tetszik amit eddig olvastam, szóval csak így tovább, de számítok szerelni szálra, meg még egy két csavarra, bár írtad hogy ez alapvetően nem ilyen kimenetelű lesz.:D
Remélem azért a Te matektanárod nem olyan sárkány mint az enyém, nehéz még egy olyan embert találni mint ő..:DD
Sok sikert ehhez a tanévhez, és várom már a következő részt! :)
Ajaj, az ilyen hangulatodnak ne legyen megrontója semmi!:))
VálaszTörlésAz én matek tanárom szerintem már vagy száz éves, és nagyon utálom..
Örülök, hogy tetszik. Ha engeded megcsepegtetek annyi kulisszatitkot, hogy igen lesz szerelmi szál, és ha több nem is, de egy nagy csavar biztosan lesz benne, ami mindenkit meg fog lepni. Vagyis reményeim szerint meg fog lepni!
Neked pedig sok erőt a tanévhez, használd ki a lehetőségeidet, és élvezd még ezt az időszakot is!:)
Először is milyen kis cuki vagy hogy mindegyik komimra válaszoltál, én is köszönöm, de én most nem élek ezzel a lehetőséggel ha nem bánod csak itt válaszolok ;)
VálaszTörlésHát igyekszem majd élvezni, bár eddig nagyon úgy alakul, hogy rossz lesz. Gondolom ismered azt az érzést, amikor az életed egy részében valami egyenesbe jön, aztán egy másik pontja meg hirtelen csak úgy összedől. Ha tudnád mennyire gyűlölöm ezeket! Mindenesetre a mottóm az: " Mosolyogj és a világ is visszamosolyog rád! ". Szóval ezzel csak annyit akartam hogy legyen a matektanárod egy sárkány, vagy esetleg nem érzed magadban a költőt, vagy ilyesmi, fel a fejjel és mutass be a köcsögöknek, aztán csináld végig..:D
Na most én mentem el elmélkedősbe, de már nem törlöm ki ha leírtam..:))
Neked is sok-sok kitartást a tanévhez, és tudod.: csak a legjobbakat! :D
Én meg a cukiság összeférhetetlenek vagyunk, de köszönöm:)
VálaszTörlésNe is mondd... azt hiszem ez, az egyszer fent, egyszer lent effektus. Nem vagyok odaérte, de egyszer a rossz dolgok is helyre jönnek. Örülök, hogy így látod a helyzetet, és igazad van. Mosolyogni kell, nem szabad görcsölni. Kicsit olyan érzésem van, mikor olvasom a komijaidat, mintha ismernélek, bár tudom, hogy ez nem valószínű:DD
Örülök, hogy megosztottad velem a gondolataidat, és neked is a legjobbakat!:))
Hát tudod azt mondják, hogy mindenki ismer mindenkit, szóval lehet hogy, figyelj közhely!, álmunkban már találkoztunk ;) én hiszek az ilyesmiben, lehet hogy te nem, nem baj.:D
VálaszTörlésÉn már megtanultam hinni ebben: Az emberek nem véletlenül találkoznak egymással, mindenki tanul valamit a másiktól.:D
VálaszTörlés