"A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami."
"A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz - a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég."
Stephen King
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Uhh, ez már a második düh, harag témával foglalkozó bejegyzésem. Azt hiszem, ha mást nem is, de azt leszűrhetitek ebből, hogy kimondottan hirtelen haragú ember vagyok. Ez a düh azonban a következő pillanatban el is száll, az esetek többségében. Előre is bocsánatot kérek, de ez a poszt nagyon személyes lesz. Akit nem érdekelnek az ügyes-bajos gondjaim, gondolataim azok MOST fejezzék be az olvasást.
Bumm. Ez a legtökéletesebb szó, amivel jellemezni tudnám az érzést, amit ez a keserű düh robbantott bennem. Egy pár egyszerű kérdést tennék fel neked kedves Olvasó, aki tovább mert olvasni: Érezted már azt, hogy akit szeretsz egyszerűen nem tudod megérteni? Mindent elnézel neki, mert tudod, hogy neki anélkül is nehéz, hogy baszogatnád, de már annyira összegyűlt benned minden, hogy egyszerűen képtelen vagy már magadba fojtani, szőnyeg alá söpörni a gondolataidat? Azt hiszem én elértem egy ilyen pontot. Mi több, szerintem te is drága Olvasóm, belekóstoltál már ilyen helyzetbe.
Nekem pedig már kezd fogyni minden reményem, kezdek összezavarodni, megint elbizonytalanodni, és tudom, hogy semmi sem jó, ahogy van. Ha nagyon őszintének kell lennem, nem is haragot, hanem csalódottságot érzek, ami talán mélyebb gyökeret képes verni, mint a tehetetlen düh.
Annyira bonyolult, és nehéz szeretni valakit. Tudni, hogy minden hibája, esetlensége ellenére elfogadod, önzetlenül. Őszintén szólva, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Mindkét félnek ugyanannyit kell belefektetni egy kapcsolatban, minkét részről egyaránt jár "lemondással". Szerintem együtt lenni valakivel nem azt jelenti, hogy mindig mindennek rendben kell lennie... ugyan! Ne legyünk már kis hercegnők a világban. Viták, nézeteltérések vannak, és lesznek. De ezek azért vannak, hogy egy-egy kapcsolat erősödjön, hogy megbeszéljük a dolgokat, hogy kiépüljön a bizalom.
A bejegyzés címe nagyon találó, ugyan is tényleg ötletem sincs mit érzek. Egyetlen egy dolgot tudok, de azt biztosan, hogy azt, akiről ez a bejegyzés szól, nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése