Ereimben

A levegő, kész, benn ragadt,
Szétfeszíti: szűk a mellkas,
így az igazság csendben meghal,
halkan, hasonulva, de megfullad.

Ereimben pezseg a düh, akaratlanul hajt
de arcizmom nem mozdul, semmit sem mutat.

Pallón áll a szív, alatta homály dereng:
Mit rejt a mélység, amit nem látott senki sem?
Senki sem, hisz nem maradt egy se elő
csak a holtak tábora nőtt, és nőtt.

Ereimben még pezseg a kétség,
hová tart a lét? ha nem látom még a fényt.

Mozdulj!-ordít rám a lomha lélek,
ki tudja, mit keres, s ki áll mellette.
Biztat, hallom, hogy kiállt,
és a gond elől nem hátrál!

Ereimben lomhán jár az élet,
kiutat keres, de nem lel, küzdenie kell.