2013. április 15., hétfő

Sors kovácsa

Mi van veletek emberek? szürkék lettetek
akárcsak az cincogó egerek!
A lázadásnak hevesen, mégis csendesen vége
lett, miközben kígyó a farkát kergette.
Jól sejted: ez egy kelepce!
Beleesel, eltipornak, magukkal
hasonlóvá csinálnak: beolvasztanak!

Én mégis azt mondom, azt üvöltik
soraim, hogy sorsainknak mi lennénk kovácsai.
Nem lehetünk egyformák,
színesek vagyunk, hősök és nimfák,
melyek harcosok, és tiszták.
Ne tétovázz halhatatlan lélek:
küzdj! az esély a tied.

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Nagy hajtásban vagyok, készülök a föci előrehozott érettségimre, amitől hihetetlen módon félek, amúgy.
Szóval ne ijedjetek meg, létezem még, és a történetet is szeretném folytatni, azonban ma csak egy röp-poszttal készültem nektek. Szeretlek titeket!!♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése