Elszaladt a világ,
lelkem másik fele
más tájon jár.
Hibás Ő is, akár csak én,
szívét szívemmel fonál köti össze
tovább mint az örökre...
s, csak tettem súlya szennyez be
egész feketére.
De ha ezek a sorok eskük,
én véremet adom azért,
hogy tudd te vagy a vég és a cél.
Mert én már nem félek a haláltól,
csak attól a hiánytól
melyet bűnöm mért rám.
(És az ölelésed,
mit régen megérdemeltem)
Ám te nem hiszel már bennem.
Pedig pár év múltán a karjaimba simulva,
két bűnösből egy gyermek lesz ártatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése