2012. február 2., csütörtök

6. Amikor megijedsz

 Összeszedtem magam. Nehezen, de visszanyertem az önuralmam az érzelmeim, és indulataim felett. Gyilkosnak hatottak az elmúlt órák eseményei, és bár a Nap melegen cirógatta a bőröm, kicsit dideregtem. Szorongattam az ónixköves medálom, és igyekeztem erőt nyerni minden levegővételből. Ellenben mégsem bírtam tétlenül ülni. Nem tudtam elviselni Smash gyámkodó pillantásait, azt ahogy szánakozva a vállamra tette a kezeit. Jól esett, hogy megértette, nem könnyű ez számomra, de a szánalmából nem kértem, senkinek. Felálltam, és Smasht néztem.
- Ideje lesz cuccolnunk, a Szakasz meg fog találni, és ezt, ugye, nem akarjuk... - követte a példám és felállt. Kereken egy fejjel voltam alacsonyabb nála, így fel kellett néznem rá. Zavartan a számba haraptam, és vártam a válaszát. Úgy gondoltam, hogy ettől nem is kellene félnem, ugyanis, neki sem az volt a célja, hogy elfogassa magunkat.
- Adj tíz percet, összeszedem a holminkat, és mutatok egy nyomeltüntetőt, amit a Elizabeth nénivel fejlesztettünk, és mivel nem lett szabadalmaztatva..
- Lekövethetetlen.-mondtam a tenyeremet összecsapva. Ez volt a mai nap legjobb híre. Egy leellenőrizhetetlen  varázslatot, behatárolni is nehéz volt, így nagyon sok esélyt adott nekünk a biztonságos menekülésre.
 Segítettem kivinni a lim-lomjainkat, majd figyeltem, ahogy Smash elmormol egy igét az ősi nyelven, amit tanulatlanságom miatt, nem értettem.  A por lassan felkeveredett a térben, ott ahol a tábor helyünk volt öt perce, majd egy hatalmas széllöket eltüntette az útból. A levegő, mintha megváltozott volna, zsálya illatra emlékeztetett.
- Taníts meg!-kértem Smasht.
- Rose, ez nem ilyen egyszerű. Fel kell tudni oldani a részecskék közötti vonzást, át kell alakítani, majd össze kell őket rakni ismételten, mindezt a mágia segítségével, amiben ugyan nem szenvedsz hiányt, de a tapasztalatlanságod azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a részecskék helyett, engem bontasz atomjaimra.-felelt gúnyosan a lelkesedésemre, amitől egy picit, de tényleg csak picit, felfortyantam. Nem szerettem, ha alábecsülnek, szerettem volna kitörni azokból a korlátokból, amelyeket, saját magam és más állít elém. Felültem Gabrielre, és onnan néztem Smahre.
- Figyeld csak meg, hogy a segítséged nélkül is menni fog.-felnevetett, kék szemei szikráztak, majd ő is felült Herora. Lassacskán ügetni kezdtünk, remélve, hogy minél távolabb tudunk kerülni attól, ami fenyegeti az életünk.
 Eleinte mindketten nyögve-nyelősen próbálkoztunk beszélni egymással, semleges témákról, majd egyre inkább a múltról. Az ő -meglepően nehéz- gyerekkorárról, arról, hogy a nagymamája volt számára a legkedvesebb személy, mert a Tanács kivégeztette a szüleit, azzal a váddal, hogy tilos mágiakísérleteket folytattak le. Meg arról, milyen érzés volt számára az első sikeres varázslata, meg hasonló kis buta, de az életében mégis hatalmas jelentőséggel bíró dolgokról. Én is meséltem neki, az boldogabb szakaszaimról, meg a kevésbé vidám intézetes éveimről. De nagyjából két óra után egymásra untunk, és inkább a tájat figyeltük, gondolkoztunk.
 Enyhe földrengés rázta meg a vidéket. Smash mellém ügetett, és vadul fülelni, figyelni kezdett. Én pedig csak igyekeztem követni a példáját. Az ábrázatán hirtelen düh futott át, majd elkáromkodta magát.
- A francba, itt vannak.- leugrott a lóról, és bevezetett minket az erdőbe.
- Mi? Az hogy lehet?-kérdeztem, a lüktető adrenalinnal az ereimben.
-Szállj le...- utasított.
-Meneküljünk inkább...-vágtam a fejéhez.
-Szállj le!-dörrent rám, mire leugrottam a lóról.
-Most várjuk meg míg megölnek? Vagy mi a terved Smash? Legyőzöd őket? -ütöttem a mellkasát. Megijedtem, az erőm nem volt olyan szinten, hogy megtudjam védeni magam, Smashtől nem várhattam el, hogy maga helyett engem óvjon, szóval igen, megijedtem.

Sziasztok! Igen jól látjátok, nem csal a szemetek, ez egy újabb rész. Nem tudom kinek mi a véleménye erről, és hogy tetszenek nektek a firkálmányaim, de remélem megéri elolvasni őket, és tudok szerezni nektek néha békés órát, amikor a képzelőerőtök annyira szárnyal, mint az enyém, mikor írok nektek :D
Egy Skillet számmal búcsúzom tőletek, amit egy gyagyásnak köszönhetően ismertem és szerettem meg. ♥

2 megjegyzés: