2012. október 19., péntek

Összevisszaság

Nincs még egy szó, ami rosszabb lenne annál, minthogy "nem szeretlek". Ez a két csökevényes betűhalmaz egyik pillanatról a másikra nullává teheti az embert. Megbéníthatja, szétvetheti. Egyáltalán nem kellemes, sőt szinte már nevetségesen fájdalmas.
 Kedves Olvasóim, perpillanat sorra születnek azok a bejegyzéseim, amik szólnak valakiknek. Sajnálom, ez most sem lesz másként, mivel kezdek kicsit kiakadni, kezdem elveszíteni az eszem.
 Elsősorban egy fiúnak, férfinek üzennék, aki tudom, hogy nem olvas, nem olvasott, hanem csak egyszer megnyitott.  Annak, aki fel sem tudja fogni, hogy mekkora őrültséget csinál azzal, hogy mindig mindenkit eltaszít magától, azért mert nem mer bízni. Annak, akiért annyi könnyet hullattam, mint senki másért. Kész vagyok tőle, bele őrülök, felemészt, megtör. Annyi érzést éltem át vele, annyi csodálatos élményt, hogy még a fájdalmas vég ellenére is, mosoly ül az arcomra. Ezeket senki sem veheti el tőlem. Még ő, maga sem. "Gyűlöllek szeretni..", igen, ez van. Mindig távol volt tőlem, mindig távol lesz, bárhogy is próbáltam betölteni az űrt, kevés voltam ehhez a feladathoz. Remélem, majd talál valakit, pontosítsunk, remélem rátalál valaki, aki mindennel együtt szereti, elfogadja, és nem dől össze a szerelme súlya alatt. Remélem megtanul bízni, remélni, és talán élni is. Bennem nincs harag, maximum fájdalom. Kettőnk között megszűnt a kapcsolat, és talán soha nem is fog a helyébe lépni más. Ja, és durr, ez a pofon, amit megakartam tenni, és amit nem tettem meg, hogy "két ismerős voltunk, kiknek volt még közös múltjuk."
 A másik pedig egy barátnőm lenne, aki hasonló helyzetben van, mint én. Akinek millió egy tanáccsal szeretnék szolgálni, de nem megy, mert körülbelül az lenne, hogy bort iszok, és vizet prédikálok. Nem lehet egyszerűen elvágni egy érzést, nem lehet megszűnni érezni, de néha kell. Van, hogy a szeretet, szerelem, már inkább ártalom, és szenvedés. Meg kell tanulni felejteni, elengedni azt, ami fáj, hogy végül valami szép emlék maradhasson. Fáj kimondanom, fáj belegondolnom, de tovább kell lépni. Mindig van valaki, aki érdemessé teszi az első, majd második, harmadik lépést. Mindig van, aki felhúz, ha szarban vagyunk. Mindig van, akire számíthatunk, és ez a lényeg.

4 megjegyzés:

  1. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.

    Popper Péter

    És tudom/sejtem,hogy mit érzel(még ha maximálisan nem is látok bele dolgokba és nem tudom ugyanúgy megélni), tudd, egyedül sosem maradsz,még ha úgy is érzed. Ez az idézet leírta az én érzéseimet és úgygondolom,hogy a tieidet is:

    Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint ahogy őt szerettem. Butaságnak tűnik. Mindenki ezt mondja. Lehet, hogy igazuk is van. Nem tudom. Még mindig olyan fiatal vagyok. De nem érzem magam annak. Mintha csak egyetlen esélyem lett volna a boldogságra, és azt elszalasztottam volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ren, köszönöm szépen, hogy mellettem állsz, hidd el sokat jelent, de ezt magamban is tisztáznom kell, és majd szerdán, szólok mire jutottam :)

      Törlés
  2. szia.! az olvasottakbol gondolom. es probalom aterezni amin most te mesz keresztul! ne szomorkodj!- felesleges volna ilyet mondanom, mivel nem ismerjuk egymast nem lenne rad nagy hatassal. ne erezd h egyedul vagy SOHA!, nem leszel egyedul mert biztos vagyok benne h vannak igaz barataid akikkel ezt atveszelheted! tamaszkodj rajuk! ok azert vannak! es hidd el h ha most meg faj is.. lassan de biztosan tul leszel ezen.!a fiut aki ennyite megbantott meg vegkepp nem ismerem.de szerintem jobb is ;) remelem tudtam segiteni!
    ui. mar regota olvasom a blogod, es nagyon tetszik a stilusod.! csak igy tovabb!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anna! Még így ismeretlenül is, köszönöm szépen ezt a támogatást, nagyon jól esik, és hidd el, igenis számít. A fiú, aki megbántott pedig a világ egyik legcsodálatosabb, számomra mégis legelérhetetlenebb embere, aki most bajban van, ezért én nem is haragszom rá, csak lehetett volna kicsit "felnőttesebb".
      Amúgy nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, remélem nem untatnak a folyamatos kicsapongásaim, és remélem a továbbiakban is értelmesen és szórakoztatóan tudok majd írni:)
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm:)

      Törlés