és szűnni nem akaró,
Harcos a lélek, mi monoton dúdoló
dallamot játszik a Éjféli-tón.
Kereső keservben megszakadt a fonál,
a remény elszabadult, s felfalta a falkát!
A remény volt mindig a gyilkos árny,
becserkészte, és levadászta áldozatát.
Kereső, kutató hősi halott,
kiről mindenki hallott,
s hamvaiból támadt fel, nem egyszer;
legalább ezerszer!
Kereső, kattogó, örökké dobogó
gyenge szív, mely aludni tér
kis csónakjában, az Éj tavának közepén
de végül őt is megöli a remény.
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Nos, több okból nem írtam nektek, és ezek közül is a legjelentősebb a mához egy hétre megírandó földrajz érettségim. Nagyon parázok tőle, de egyben már nem megy több információ a fejemben ezzel kapcsolatban. A másik pedig az ötlet hiány. A történettel kapcsolatban perpillanat nincsenek jó ötleteim, de egyszer becsszavam adom, hogy folytatom. Remélem, hogy kárpótlásnak ennyi megteszi. Szeretlek titeket ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése