2013. szeptember 10., kedd

Pörgés, hajtás

 Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Sajnálom, hogy csak most jelentkeztem, mint utaltam a címre is, nagy a pörgés így sulikezdés táján. Emelt magyarfaktos lévén, sorra bújom a könyveket, és meg sem állok mivel a matekot (kedvenc ex-matek tanárom szerint: mateket!) is szeretném minél jobban elsajátítani!
 Tegnap majdnem kiműtötték a bölcsességfogaimat, de mondhatom, hogy megúsztam, mivel most hétvégén Villányba megyünk osztálykirándulásra, és még az orvosok is azt mondták, hogy kár egy ilyet kihagyni egy műtét miatt, amit át is lehet tolni, na akkor szerintem 15 kilónyi sziklatömb esett le a szívemről. Na, de két hét múlva nem lesz kimenekülési út.
 Ígértem nyárzáró képeket, ám ezeknek fele elveszett, mivel szerencsésen szervizbe küldtem a telefonom, na igen, ne is kérdezzétek. Láthattátok már a sütögetős képeket, így inkább egy sokat mondó idézettel zárnék, melyet régebben mentettem le a gépre, ami szintén nincs éppen jó formájában, átkozottul lassú, tehát a szerzőt nem tudom megnevezni, emiatt bocsánat.!
"Szeretet. 
Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak,
 egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek."

 Sokan még a számukra fontosnak hitt embereknek is, csak a felszínét ismerik, és ezzel az ismerettel mernek valakinek olyat mondani, hogy "szeretlek", "gyűlöllek", és most csak a két legellentétesebb példát hoztam fel.
Persze én is beleestem ebbe a hibába, megfontolatlanul helyezünk személyeket számunkra bizalmas titulusba, és bele sem gondolunk abba, mi van akkor, ha csak a látszat az, amit szeretek, vagy éppen mint említettem gyűlölök. 

A róka

Lesett a róka, kiugrott a bokorból,
csálén állt füle, a hattyút nézte a tón.

Oldalra döntötte fejét, elvarázsolta 
a meseszép vidék, a kecses hattyúnak.

Pillanatok teltek el, epekedett:
Kellett neki a szeretet, szerelem.

Fehér tollazat, kecses mozgás,
álomba illő: széles szép szárny.

Szerelem volt ez, második látásra,
s a róka nagy ámulására.

Plátói kedveséért vízbe vetette magát,
ezzel elkövetett egy életébe kerülő hibát,
elfelejtette, hogy nem tud úszni,
s nem létezőtársáért most vízbe fog fúlni.

Elrebbent a hattyú, ott hagyta a rókát,
így ért véget az el sem kezdett románc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése