ment ez az egész: Szerencse.
Nincsen negédes bájos, világos
valóságot mutató. Csak káros,
Bajos. Bánt az egész,
ez minden, és nem mesés.
Mesélnék szépet. Én csak neked!
Ellenben elfordítod a fejed.
Ülök a fotelban, kellemes a meleg,
közben azt kívánom bár hallanád a neved.
Villanyégő végül elpattan,
megvágja így is sebes markodat.
Majd rájössz az okokra.
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Rendhagyó bejegyzéssel készültem ma nektek, ugyanis hétvégén voltunk a családdal Bécsben, így ezeket a képeket osztanám meg veletek. Ezenkívül, képzeljétek el, hogy megírtam életem első, egyben nem utolsó kétórás verselemzését. Ennek egyik versével fogok majd búcsúzni, ugyanis Tóth Árpád remekül játszik a szavakkal, költői képekkel. Ej, és még most is szeretem az irodalmat. :) Bár őszintének kell lennem, jobb érzés a klaviatúrán csattogni, mintsem a tollat görcsösen szorítani! :D
Na, de lássuk a medvét.. akarom mondani, képeket!
Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Rendhagyó bejegyzéssel készültem ma nektek, ugyanis hétvégén voltunk a családdal Bécsben, így ezeket a képeket osztanám meg veletek. Ezenkívül, képzeljétek el, hogy megírtam életem első, egyben nem utolsó kétórás verselemzését. Ennek egyik versével fogok majd búcsúzni, ugyanis Tóth Árpád remekül játszik a szavakkal, költői képekkel. Ej, és még most is szeretem az irodalmat. :) Bár őszintének kell lennem, jobb érzés a klaviatúrán csattogni, mintsem a tollat görcsösen szorítani! :D
Na, de lássuk a medvét.. akarom mondani, képeket!
Van, amit nem lehet letagadni.
A húgom túlságosan paparazzonak érezte magát.
Adventi gyertyák. :)
Tóth Árpád: Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése