szaladó kutató másodpercnek
ragadnak el a mélyből.
Itt az esély, hogy nyerj,
de rájössz oly kevés az óra
így nem térhetsz nyugovóra
csak halkan, fájdalmasan nyelsz.
Szemed már csillagokat lát:
Elcsendesül. Részegíteni vágy a Homály.
Az agy monoton ritmusát
unja már az egész világ
-legalábbis a te szempillád-
"Legyen már végetek nyomorult Vizsgák!"
Mindenkinek szépséges nyarat! :D
Muhahaha, végre vakáció, végre napsütés és majdnem happy end, hiszen még vannak érettségi vizsgák és mint tavaly, idén is belevágtam a nyelvi előrehozottba, és arra készültem és készülök is már majdhogynem inkább nem akarva.
Tudjátok mindig észre kell vennünk hol vannak a határaink. Mindenben. Tekintve akár a tanulást, akár az emberekhez álló viszonyunk. Ki mondta nekünk azt valaha, hogy viseljünk el egy olyan személyt, aki abszolút kifordult magából, és tudatosan vagy éppen ellenkezőleg de beleugrál a privát szféránkba? Senki. Magunknak építünk fel elvárásokat, és utána rájövünk hogy ezt nem tudjuk kivitelezni. Ez ijesztő, több ízben is. Elsősorban azért, mert feleszmélünk és tisztán látunk, és valljuk be: az igazság kit nem rémít meg legalább egy pillanatra is? Másodszor pedig megértjük a saját személyiségünk, ami lehet hogy mégsem bír el annyi mindent, mint gondoltuk. Tulajdonképpen csalódunk a többségben és magunkban is. Bár ezt nem okvetlen kell tragédiaként megélni, hiszen ez is egy plusz pont egy olyan táblázatban ahol megismerhetjük magunkat. Pacsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése