mély szakadékot szánt az Éj fátylán.
Csak bámulom az eget
fenn, a csillagos fényelemeket.
Egy hullócsillag, követi őt a másik
kívánságok suhannak a messzeségig.
Melléd bújok, s Te átölelsz
ennél több már nem is kell,
csak egy kis ihlet:
Verset, akár novellát írok,
serceg a papír, kapar a toll.
Pirkad már: hajnali harmónia totyog
messze az ormokon, és tornyokon.
Lehet ennél békésebb a világ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése