2012. április 18., szerda

Bizonytalanság mezsgyéjén

 Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
 Először is, nagyon remélem nem nevettétek ki az előző bejegyzésem, tudom, hogy nem vagyok jó angolból, de úgy éreztem, muszáj a külföldi olvasóimat is megszólítanom.
 Másodszor. Azóta, mióta nem írtam nektek, nagyon sok megmagyarázható, és megmagyarázhatatlan dolog történt velem, ami újabb, és újabb kérdések sorozatának gyártását indította el a csöppnyi agyamban. Az jutott eszembe, hogy olyan sok dolgot magyaráznak meg Isten jelenlétével... de olyan sokan gondolják azt is, hogy mindenki a saját maga ura. Igazából, én már évek óta őrlődök e között a két lehetőség között. Rengeteg esemény történt már velem, ahhoz, hogy azt mondhassam: " Köszönöm, én nem kérek Isten jó kegyelméből", de természetesen ennek ellenkezője is megesett. Ez a kérdés, sosem hagy nyugodni, és úgy érzem, hogy nagyon sok fiatal agyában megfogalmazódhatott már ez a kérdés. Őszinte leszek, ilyen téren, én is elveszett bárányka vagyok, aki az erezéseire hallgatva mindig mást gondol helyesnek ebben a témában, és csak remélni tudja, hogy egyszer csak megtalálja a saját maga lelki békéjét. Az viszont nagyon érdekelne, hogy Ti mit gondoltok erről? Miben hisztek?
 De ja vú. Kinek volt már olyan érzése, hogy a múlt megismétli önmagát? Ki tudta azt, hogy éppen hibát készül elkövetni, ennek ellenére, mégis fejét vesztve a vesztébe rohant? "Néhány hiba túl jó, ahhoz, hogy csak egyszer kövessük el"-tartja a mondás. De vajon megéri? Néha úgy gondolom, hogy minden ilyen felfogással rendelkező ember mazochista, és szerintem mindegyikünk tett, tesz, vagy tenni fog még ilyet. Az ember csak a századik pofára esés után tanul. Milyen eszméletlenül buták vagyunk, nem? Én magamban egy-egy ilyen tettem előtt kérdések százait teszem fel, csak azért hogy kellőképpen elbizonytalanítsam magam, hogy egy kicsit féljek az újabb csalódástól, de általában ezt eltudom játszani egy- két- három hétig, majd úgy sem bírok magammal, és fejest ugrok a már ismert ismeretlenbe. Mindig kétségekbe bújok az elől, hogy valami igazán fájjon. Szőrnyű, tudom... de én ilyen vagyok. Viszont egy tanácsom lenne, Ti, ezt SOHA SE tegyétek! A világ legnagyobb hülyesége:)
 Nos, jóéjt édes Olvasóim, imádlak tieket, és hogy újítsak, egy Ron Pope számmal búcsúznék:)♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése