2012. augusztus 23., csütörtök

Edzsinek



"Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól."

Szepes Mária

 Ritka az, amikor az ember találkozik egy vele, nagyon hasonló alapokkal rendelkező másik féllel. Az pedig még annál is ritkább, hogy ez a két ember, az életük nehézségéből kifolyólag, mégis tökéletesen mások. Emiatt, sokszor zavarhatják a másikat, sokszor elegük lehet a másikból, de mindennek ellenére mély barátság fűzi őket össze, amit bármi áron megóvnának. Kincs, ami nem éri meg azt, hogy egyszerűen csak úgy megszűnjön
 .Sokan akartak változtatni rajtam, sokan akarták, hogy legyek hozzájuk hasonló, és én többnyire eleget tettem ennek, amit talán már bánok, igazából nem tudom eldönteni hogy bánnom kellene-e. Azonban Edzsi, és még pár barátom, akik ismernek, és minden szelepességemmel együtt elfogadnak, sose akartak még csak hasonlót se.Ezt pedig nem tudok eléggé meghálálni. Persze, még így is tudok olyan dolgokat tenni, amivel megbánthatom őket, de nem direkt, nem önszántamból, épp emiatt tudok bocsánatot kérni tőlük. Hiszen egy barátság sokkal több, mint az egyén. Arról szól, hogy ott vagyunk egymásnak ha fáj, ha éget, és ha éppen minden rendben.
 Nagyon szeretlek Edzsi, nagyon szeretlek titeket barátaim, ez a bejegyzés a tiétek♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése