Szeretnék bölcs lenni, ki tanul az élettől,
Aki nem fél nevetni, nem féli a jövőt.Szeretnék nyitni, bízni,
Megismerni mindenkit, s igazán szeretni.
Mégis menekülök, nem lelem helyem..
Elvesztem, elvesztettem mindent,
Ami lehettem,
Nem lettem semmi sem.
Hova jutok? Mi a cél? Félek, remegek...
Hol vagyok én? valahol a rengetegben
A világközepén, egyedül merengve
A tetteimen.
Lábam megremeg, nem bírja a súlyt
Amely hatalmas erővel vállamra sújt..
S, majd ha egy madár a szívem ágára ül
Talán lelkem is megkönnyebbül..
Csak halljam a zenét, mit zenél,
mely testemben lángra kél, s felemészt,
De, mint haldokló aki újra él,
feltámad fényes Főnixmadárként.
Bumm, Bumm. Megakadt a gépezet, leáll, magába szállva integet. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése