Kulcsszó

  Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
 Sajnálom, hogy ilyen régen jelentkeztem, a kifogás elolvasásához ajánlom figyelmetekbe az előző bejegyzéseket, mert már szerintem ciki mindig ugyanazzal a kibúvóval mentegetőzni. Mielőtt mindenkit elragadna a heves extázis élmény, hogy újra jelentkezek, le kell tőröm mindenki lelkesedését, ma se fogok világot megváltani, és nem tudok új történetbe belekezdeni, pedig elkezdtem becsszó! DE! Megint egy séma lett volna, rideg és üres semmiség, és én ilyet nem akarok nektek adni. Az írás, a történetek mind ajándékok, nekem is, és remélem nektek is. Egy ajándék nem lehet vacak, és semmit mondó.

 Gondolkoztam valami hangulatos, merengős témán, hogy milyen kérdésen rághatnám az agyam. Őszintén szólva, sok-sok dolog jutott eszembe, de egy sem volt átütő. Mégis, itt és most, megakarom ragadni az esélyt, és mégis megpróbálok összehozni nektek valami szellemit. ( Ne kérdezzétek, ma idiótán fogalmazok!)

 Miért ragaszkodunk valamihez, ami árt nekünk? Éreztétek már azt, hogy valami nem jó nektek, mégis akartátok és mindent beleadtatok annak elérése érdekében? Én igen, emiatt bele is ütöm az orrom olyanba, amibe nem kellene, de ez mellékes. Ragaszkodunk mindenhez, ami fontos, vagy fontos volt nekünk. Személyekhez, képekhez, plüssmacikhoz... Mindenhez. Észrevétlen nyomokat ejtenek rajtunk ezek. Ám, ha tudjuk, érezzük, hogy valami nem szolgálja a javunkat, akkor miért akarjuk azt foggal, körömmel? Van, hogy csak függők vagyunk, lásd alkohol, de van, hogy csak elvakultak, lásd szerelem, barátság. Észre se vesszük, hogy alakítanak minket azok a kapcsolatok amikbe már nem kellene benne lennünk, a körülöttünk lévőkben keressük a hibát, magányosnak és elkeseredettnek érezzük magunkat. Hol a hiba?-Kérdezzük magunktól, és nem vesszük észre, hogy egyszerű a válasz. Nehéz véget vetni bárminek is, de ha nem tesszük meg, nem adunk esélyt arra sem, hogy jobb legyen. Elhisszük azt, hogy a rossz normális. Ilyenkor nem tehetünk mást csak figyelnünk kell a külső jelekre, azokra, akik még jót akarhatnak nekünk, és mindenek előtt Le Kell Tudni Lépni. Harag, düh, és megbánás nélkül. Függetlenül végigtekintve a múltat, a hibákat, és lajstromot tartani. Végül pedig visszaállítani azt, akik valójában vagyunk, csak már bölcsebben.  

 Persze felmerül a kérdés, akárcsak a mostani osztályfőnöki órán: mi a jó, és mi a rossz? 

AWS- Takard el