Ősz

Elérkezett ez is:
Ősz barát is bekopog.
Levelek elfedik,
míg szívem toporog.
Eltakarja az avar,
nem leli senki azt.
Látnak, amit látni akarnak.
Gyerekek játszanak,
ugrálnak a falevél kupacban.
Élnek a színek, majd lecsupaszodnak.
Hosszabbodnak a sorok,
akár az éj.
Tél közeledik a porondon,
de ne félj!
Szíved édes otthon,
meleg, boldog hon.
Nem leli senki,
csak az,
ki nem restell beleesni.
Csak az,
aki az övét is felfedni meri.

 Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

Igazság szerint, most fogtam fel, hogy ősz van. Nagyon nem szeretem, maximum úgy, ha nem kell kitennem a lábam, vagy úgy ha olyan szép még az idő, mint ma. A színe ellenben varázslatosak. A kezdeti hűvösség ellenére kellemes meleg színekben pompázik a táj, és ez mesés. Ha valami, ez szép ebben a letargikus évszakban. 

 Más részről, nem sokára itt az őszi szünet. Az első lélegzetvétel, a megnyugvás. Kedves Olvasóm, kérlek téged, hogy ülj le, és gondolkodj, rakd össze a képet a kusza fejedben. Vegyél egy mély levegőt, lazítsd el az izmaid, hogy tovább lépj, hogy elhervadj majd újra virágozz. 

 Na igen, én is ilyen szentimentális, letargikus hangulatomban vagyok, szóval eleve fantasztikus minden. Nézzétek el, ha megint hülyeségeket írok. :D

 Eldobnak, majd rájönnek, hogy újra kellesz. Összezavarodsz. Mi értelme az egésznek? Újra és újra ugyan az a történet, és a szíved szakad meg, mert nem érted, nem tudod mire megy ki a játék. Fontos vagy, vagy csak játék? Bizonytalanság bizonytalanságot szül, úgy dereng ezt már egyszer így leírtam a blogom valamely bejegyzésében. Hát nem győzőm hangsúlyozni ezt. Állj a sarkadra, és vedd kézbe az irányítást, Tiéd a pálya és a nyeremény, csak merj! Zenét most nem tudok csatolni, mert kaki a gép, szóval ennyivel kell beérnetek, sziasztok ♥ :D