Egy ágyban találtam magam, nem véletlenül ugyanis tisztán emlékeztem az autóra és az ájulásra. Lassan nyitottam ki a szemem, és először a fehér plafont pillantottam meg. Felültem, és hitetlenkedve néztem végig a testemen. Elhúztam a takarót a lábamról, és csodálkozva konstatáltam, hogy egy karcolás sem húzódott a bőrömön. Mi a franc folyik itt? Szinte erővel kellett visszagondolnom az eseménysorozatra, amely így is homályos képekben jelent csak meg előttem, majd éles fájdalom nyílalt a koponyámba. Hátradőltem. Ez fergeteges, ujjongtam magamban. Még a szerkesztőségből is elkéstem. Egyáltalán azt se tudtam mióta vagyok itt, mi több, a cuccaimat se találtam. Egyre morcosabbá váltam. Csodás. Miközben duzzogva keresztbe fontam a karom a mellkasom előtt, egy orvos jött be. Elképedtem.
A férfinak copfba kötött gesztenye barna haja volt, éppen hogy csak sikerült összegumiznia, hiszen attól még nem volt olyan hosszú. Szemei vörösesbarnán csillogtam, arcán kaján vigyor terült el, mikor közelebb lépett. Idegesen elmosolyodtam, de észrevétlenül arrébb csúsztam a fekhelyemen.
-Jó napot Grace, már ha szabad így hívnom. Hogy van?- negédes volt, ahogy az ágyam szélére ült. Átvettem a stílusát.
- Szebb napot! Enyhén hasogat a fejem. Mondjuk az is lehet, hogy attól, mert hirtelen kevesebb lett itt benn az oxigén. Nem gondolja?- pimasz vigyor. Profi leszek!
- Szerintem tökéletes az oxigén szint, bár ön tudja.- elővett egy kis lámpát, elém hajolt a pupilláimat vizsgálta, én pedig azt hittem megvakulok. Közben kérdésekkel sorozott.-Hányinger? Emlékezet kiesés? Légszomj? Vagy egyéb?
-Nem sokára lesz. Nincs, és nincs. Egyéb meg annyi, hogy szeretnék minél hamarabb távozni..- a doktor, akit mellesleg Luce Gargamelnek hívtak (meglehetősen furcsa névvel illették, hogy őszinte legyek), nem szólt semmit, hanem a zsebében kezdett turkálni.
-Nem értem.-lassan rázta a fejét. A gumi kiesett a hajából, körülötte elektromossággal töltődött meg a tér, szinte megfulladtam.
-Mit? Mit nem ért?-erősen kellett koncentrálnom, hogy ne dadogjak.
-Azt, Csöpségem, hogy mit esznek rajtad. Éles a nyelved, mintha fel lenne vágva. - azzal előhúzott egy kisebb tőrt, amelyben skarlátvörös kő csücsült. Felugrottam, és a szoba legtávolabbi sarkába húzódtam, kezemmel valami éles vagy nehéz után kutatva. Kár volt, hogy ez csak egy kórterem.
Gargamel ledobta a fehér köpenyét és pólóját mellkasán hatalmas tetoválások húzódtak, melyek ismerősen voltak szinte ismeretlenek. Mélyen legbelül tudtam, hogy mit jelentenek. Balra tőlem volt egy tükör, amely az én ijedt, már-már bárgyú arcomat tükrözte vissza, majd hirtelen egy fekete hajú, csintalan barna szemű kedves női arcot pillantottam meg, aki ujját a szája elé tette, arra kérlelve némán, hogy maradjak csöndben.
Eközben a férfi valami borzalommá alakult, bőrét a végtagjai kezdeténél, tehát láb- és kézfején pikkelyek fedték, olyan színben, mintha lángokon járna. Felém fordult.
-Én vagyok a Gonosz. Sose kellett bemocskolnom a kezem, mindig volt, aki cselekedett helyettem, de ahhoz, hogy elkapjalak nekem kellett eljönnöm. Miért? Mert védenek!-az utolsó mondatot üvöltötte.
-Szép monológ, ötös kérem a következő fő gonoszt a meghallgatásra.-erre felém ugrott, úgy kellett elvetődnöm előle, egyenest a tükör alá. Állatiasan átnézett a válla fölött.
-Csöpségem, véged lesz.-ha még tudná mennyire de végem lesz!
Ismét rám támadt, ám akkor a tükörből kilépett valaki, és pajzsot, burkot vagy tudom is én, hogy mit vont körénk. Rám pillantott, és az a nő volt, akit láttam az előbb is. Lökött egyet a férfin, úgy hogy hozzá sem ért.
-Nem gondolod Luce, hogy nem a megfelelő a helyszín? Ez egy kórház.- az ellenfél nevét megvetéssel ejtette ki, szinte ironikusan.
-Melody, tűnj az útból... nem vagy te őrangyal kis boszorkány!-a lány eldöntötte oldalra a fejét.
-Kár.-egy kéz elkapott, és az utolsó, amit láttam, hogy a nőből még három lett.
Sziasztok kedves Olvasóim!
Először is: Boldog Születésnapot az én egyetlen és kedvenc blogomnak, ami immáron már 2 éves! Jejejeje. Igazából, negyedikén töltötte eme csodás páros számot, de hát istenem, legalább eszembe jutott. :D
Utólag pedig hatalmasan csodálatosan boldogságos újévet! Ez is megéltük. Vártunk 2014!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése