Egy mezőn találtam magam, ezernyi mesés, szép virág nyílt és hervadt el körülöttem körülbelül egy per leforgása alatt, ami azt okozta, hogy a táj folyamatosan más képét mutatta nekem. Elámultam a gyönyörűségtől, hiába sejtettem, hogy csak a fantáziám játszik velem, vagy csak álmodom. Vagy talán meghaltam? Nem voltam benne biztos. Miközben a táj ütemesen változott, úgy peregtek le előttem az eltelt órák és perceknek az eseményei. Valami mélyebb titkot rejtett magába, vagy csak bediliztem. Eddig egyik variáció se kecsegtetett túl nagy megnyugvással.
-Nyugalom, mindent kézben tartunk, ameddig csak lehet.-szólalt meg a hátam mögül valaki, mire lendület teljesen hátrafordultam. A felemás szempárral találtam szembe magam, azzal aki megmentett az autótól is, azzal akit a ismertem. Nem tudtam honnan, csak ismertem.
-Mit kell egyáltalán kézben tartani?-fontam össze a karom a mellkasom előtt. A furcsa szimpátia ellenére sem bíztam benne. Szerintem ez érthető volt.
-A saját szemeddel láttad Grace.
-Ami az utóbbi két napban történt? Egybeesések sorozata, se több se kevesebb.
-Konokságból sosem kellett újból sorba állnod. Mindig tiszteltem benned, hogy a saját fejed után mész, de a lényegi összefüggéseket nem látod át, ami érthető, mivel a lényeget se érted tudáshiányból adódóan.- a férfi arcéle határozott volt, sötét barna haja kuszán állt összevissza, rendezetlenül az arca körül. Magas volt, és erős, hiába csak egy szerzetei reverenda volt rajta, ezt akkor láttam. Sőt mikor megmentett éreztem is. Ellenben a stílusa, amit ha más embertől hallok biztosan sértésnek és felvágásnak titulálnék, inkább csak kíváncsibbá tett, és arra, hogy én is megtegyek mindent, hogy átlássam azt, amit ő már tud. Persze, nem jöttem rá.
-Remek! Akkor kezdjük a lényegnél. Sosem találkoztunk mégis tudod a nevem. Sose tapasztaltam ilyen különös dolgokat, most mégis. Mi folyik itt?-közelebb lépett.
-Többek közt egy folyó.-majdnem felnevettem, hogy hiszen itt nincs semmi féle csermelyecske nem hogy egy folyó! Ám ekkor megláttam a háta mögött hömpölygő két méter széles folyót.
-Ez eddig nem volt itt!-döbbentem meg, amire elvigyorodott.
-Vagy csak nem láttad. Amúgy találkoztunk, csak te nem emlékszel, szóval nem lövöm le a poént, hogy most szépen elmeséljem. Kíváncsi leszek a reakciódra. Mellesleg az egész életedben voltak jelek. Gondolj arra, hogy hányszor voltál kórházban, vagy az édesapád korai halálára, vagy a többire! Mindig pályáztak rád, sőt volt, hogy már közel jártak, ahhoz is, hogy megkaparintsanak... Akkor jöttem képbe én, és Melody. Most már mondjuk többen vagyunk. A legjobb barátnőd is, csak az ő emlékeit is "hibernáltuk". Szerintem te is észrevetted, hogy mennyire mások vagytok, mégse bírod nem kikérni a véleményét és fordítva is.-konkrétan, ha nem uralkodtam volna a mimikámon, most leesett volna az állam. Koncentrálnom kellett, hogy ne áruljam el magam. Igaza volt, amit elmondott az pont úgy volt, ahogy mesélte. Mert ennyinél nem állt meg, fölsorolta az életem legfőbb eseményit, a kórházas eseteimet, a családtagjaim elvesztését, és mindent. A végére már könnyek ültek a szememben.
-Nyugalom Grace, ez nem a szembesítés ideje, csak túl nőtt rajtunk a feladat, és túl sok mindent veszíthetsz, hogyha minden a hátad mögött zajlik. Valljuk be, hogy nem lenne fair tovább titkolózni.-megsimogatta a vállam.- Vissza kell menned, Avery már vár.-elhúzta a kezét a szemem előtt, és elsötétül az utolsó hervadó pipacs is.
Avery mellett ébredtem. Csendben, mélyen szuszogott a tipikus alvós pózában. Megnyugodtam, és lehunytam a szemem.
-Minden rendben Grace?-felpillantottam, és elmosolyodtam.
-Persze, csak egy furcsa kis érzés van a mellkasomban, de nincs baj. Jó napod volt?
-Hát, ameddig meg nem tudtam, hogy baj volt veled még egész jól telt...-azzal mesélni kezdtünk, és hajnali háromig nem is aludtunk el.
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Itt egy újabb bejegyzés, egy remek hetet záróan. Félévben hamarosan finishelünk, és mindenki újult erővel vethetjük bele magunkat mindenbe! Kitartást a továbbiakban is. :) Ja, és bocsi, hogy csak ennyit írok, több feladatom is van, és örültem, hogy ezt a kis caffanatot megkaptátok. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése