Éj-pillangó szárnyat bontva
holdfényben rebben a távolba,
lebben át a sztratoszférán,
hogy teljessé váljon, akárcsak más.
Más. Mind más.
Egyik pillangó, oly illanó;
másik lepke, ki epedne jól
jóként Utánad, csak várj rá
álombéli, mesés Császár!
Éj-pillangó, te világot álmodó
kedves kedvetlen,
makacs és hajlandó,
szép hajadon, szenvedélyes szerető,
örök vesztes, mindig megnyerő.
Legyél te a vezetőnk!
Sziasztok !
Megígértem, és itt vagyok! Igyekszem kötni magam a karóhoz, és megtenni mindent annak érdekében, hogy visszazökkenjek a kerékvágásba. Vágyok arra, hogy adhassak, és tegyek már valami hasznosabbat, mint a lélegzés. Múltkor elmerengtem. Mégpedig azon, hogy ahány embert ismerek, és minél többel közelebbi kapcsolatot létesítek, annál jobban fog fájni ha elhagynak. Nem akkor, ha önként választják ezt, hanem akkor ha nem tehetnek mást csak ezt. És fájni fog, nagyon. Életem legtöbb részét ez az érzés tette ki. Én pedig nem akarok így járni. Igaz, nehezebben alakitok ki kapcsolatokat, magamnak valóbb lettem, de próbálok nyitott lenni afelé, hogy ha el kell engednem valakit, akkor sikerüljön. Persze ez nem mindig megy, és alapból azt vallom, hogy Küzdj ember és bízva bízzál! Szóval kicsit ambivalens, de véleményem szerint nehezen lehet az életet egy vonalat, ösvényt szorosan követve leélni. Minden helyzetre más és más megoldás létezik, amit nekünk kell kitapasztalni, és magunkénak tudni. Tehát az én életfilozófiám, személyiségem is egy összefércelt Frankestein utánzat. Ám nekem ez segít. Magamnak kell megfelelnem, mert saját, önálló értékrendet tudok magaménak, és ez jó. Piszkosul jó, hogy tudom, hogy a kis ovis dalolászó kislány, aki olykor kemény volt, máskor sírós, megért a feladatra, hogy elkezdhesse megismerni önmagát, és változhasson. Ma pedig egy számomra nagyon inspiráló számmal búcsúzom, érdemes a klipet a zenével együtt fogyasztani, ugyanis ez a művészet magas foka! Mármint a kortárs művészetéjé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése