2012. augusztus 6., hétfő

Gyorsan, talpra!

 Sziasztok kedves Olvasóim!
 Bevallom, nem terveztem, hogy ma még írok nektek, de -külső ihlet hatására- mégis megteszem.
 Éppen zenét hallgatok, az egyik kedvenc együttesem számát. Tudom, hogy veletek is volt már olyan, hogy egyszer csak rátok szakad a felismerés, hogy valójában, mindennek úgy kellett lennie, ahogy volt, hogy a kialakult helyzetre nincs más megoldás, mint az idő. A türelem. Nos, nekem ez sose volt kenyerem, az élet rövid, felesleges vitákra, összeveszésekre pazarolni, gondoltam, és gondolom is. Viszont, ahogy kezd benőni a fejem lágya rá kell jönnöm, hogy bukni is kell, ahhoz életünk végén olyan emberek lehessünk, akik lenni akarunk. Nem tudom melyik korosztály olvas engem, gondolom a korombeliek, de ez itt lényegtelen! Van, hogy a kor tényleg nem számít, egy harminc éves felnőtt is lehet ugyan olyan elveszett, magányos, bizonytalan, mint én, mint ti. A sebeket csak az idő gyógyítja meg, ha lefedjük őket nem jutnak levegőhöz, és van, hogy a teljes felépülés érdekében újra el kell törni a csontot. Ez igaz az emberre is. Olyan múlandó az életünk, mégis meg kell tanulnunk azt, hogy várni tudni kell. Őszinte leszek, ez szerintem szőrnyű. Szinte fáj belegondolnom. Most mégis azt hiszem, képes leszek valamelyest lezárnom a múltat, beleolvasztanom a jelen  személyiségembe, több lehetek a hibáimtól, a csalódásaimtól, az egykori barátaimtól, akik úgy érzem eldobtak-persze ebben benne voltak az én hibáim is-, és a mostani barátaimtól, akik velem vannak, és elfogadják azt, aki vagyok, aki a türelmem által lettem, aki legyűrte a mérgeket, amiket szépen lassan adagoltak belé, úgy hogy észre se vette. Ebből adódik, hogy hegek borítják az emberek testét, de ezek is mi vagyunk, ettől vagyunk erősebbek, ettől vagyunk azok akik. Ha megtaláljuk magunkat, az a siker.
 Elmentem egy olyan vonalba ezzel a bejegyzéssel, amit nem biztos hogy akartam. Köszönöm, ha elolvassátok. Drága olvasóim, van egy barátom, blogol, olvassátok el őt is. Higgyétek el, benne van valami ami belőlem hiányzik, más, mint én, ettől olyan jó. Ha nem hiszitek, győződjetek meg saját szemetekkel róla.
http://thethree-daysfever.blogspot.hu/ ez itt a blogcíme. Hajrá!♥

10 megjegyzés:

  1. Köszönöm♥ Annyi mindent tettél már eddig is értem, hogy tudnám ezt valaha is meghálálni?:O

    VálaszTörlés
  2. Írj, és ne beszélj nekem olyan hülyeségeket mint most! Ennyi megteszi, és törlesztve♥

    VálaszTörlés
  3. Aláírom:) Teljesen egyet értek a Vikivel, és ne add fel!
    Ja, és Vick! Nem kell amiatt aggódnod, hogy olvasom- e a blogod. Legalább két naponta nézegetem:D

    VálaszTörlés
  4. Tesék, legalább egy ember, aki szerint van értelme is annak amit mondok, köszönöm Reni:))♥

    VálaszTörlés
  5. Héé én is itt vagyok ám, nem csak egy ember szerint van értelme a gondolataidnak! :)
    Amúgy egyet értek, szerintem is iszonyatosan pokoli a várakozás, de a régi közhely megállja a helyét, "Az idő mindent megold." és ha nem is mindent, de a legtöbb problémát orvosolja..:D

    VálaszTörlés
  6. Ennek nagyon örülök! Végre elmondhatom, hogy egy teljesen ismeretlen emberre gyakorlok egyfajta hatást, és mivel eléggé rég írok, ez hatalmas áttörésnek számít! És igen, talán közhely, de igaz, és itt is megállja a helyét: Türelem, rózsát terem:)

    VálaszTörlés
  7. szia. látom sok mindenen mentél keresztül, jó látni hogy megtaláltad az igaz barátaidat..
    nehéz volt elfelejteni az előzőeket?
    tudsz tanácsot adni, nagyjából én is hasonlón megyek keresztül...:(((
    amúgy nagyon jók a történeteid! sokat fejlődtél! csak így tovább!!:)))

    VálaszTörlés
  8. Szia. Én úgy gondolom, hogy a 'régi' barátaim is a barátaim voltak, sokszor ők segítettek nekem a múltban, amiért hálás vagyok. Annyi történt, hogy másfelé változtunk, mások érdekeltek engem, mint őket. Ezenfelül, én most is nagyon szeretem őket, mi több most sem felejtettem el őket.
    Azt tudom tanácsolni, hogy próbáld helyrehozni a kapcsolatodat a barátoddal/barátaiddal. DE! Ezt csak akkor tedd, ha látod, hogy van értelme, hogy ők is ezt akarják, ne csak te törd magad, nem csak neked kell akarnod. Ha azt látod, hogy feleslegesek az igyekezeteid, akkor vegyél egy mély levegőt, és lépj tovább. Őszinte leszek, nehéz lesz, szenvedni fogsz, fájni fog, de ami nem megy azt ne erőltesd.
    A barátom azt mondta nekem, mikor egyszer kiakadtam, hogy: Figyelj, ha valóban a barátaid voltak, akkor csak egy kis idő kell,és újra azok lesznek. Ha nem voltak azok, akkor pedig sokkal jobban jársz így.-igaza volt.
    Sok sikert neked, és ha ez megnyugtat, bár tudom, hogy nem fog, megértem a helyzeted.
    És, köszönöm szépen, hogy még ilyen helyzetben is szánsz rám pár kommentet.:))

    VálaszTörlés
  9. köszönöm,igazán sokat segítettél!
    mindenképp fogom a blogot olvasni!!:))

    VálaszTörlés
  10. Szerintem ennyi kevés, ahhoz hogy segítsek, de ha van valami, amiben még tudok segíteni, a blogomon mindig megtalálsz!:))

    VálaszTörlés