Eltűntem a rengetegbe, alakított a félelem,
kiutat nem leltem,
így elnyeltek a Rettegettek.
Vergődtem a gödörbe, lélegzetem elakadt,
a lényem megállt, nem haladt.
Úgy hittem feladtam.
Aztán valahogy megleltem, felfedtem:
"Nem az az én helyem".
Erőt vettem magamon,
S túlléptem önmagamon.
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ne ijedjetek meg, nem tűntem el teljesen! Eléggé pörögtem az utóbbi hetekben, volt a szülinapom, mentünk Pestre orvosokhoz, szemészetre. Kiderült, hogy sokkal jobb a szemem mint hittem (jobb +1, bal +0,5) majdnem kiugrottam a bőrömből. Aztán részt vettem egy fantasztikus LLP próbán -Hát jó, hogy Pilis!- szóval minden fantasztikus volt. Végeredményben, mozgalmas napokat tudhatok a hátam mögött, és egy-két nagy kérdést is, mint amit ebben a versben is foglalkoztatok. Még mindig elég üresnek érzem magam, csak tengek itt a nagy világban, és írni se tudok. Valami nincs rendben, olyan mint a megfázás, rátelepszik az emberre, és van mikor enyhülnek a tünetek, a beteg jobban érzi magát, aztán visszazuhan a semmibe.Valahogy olyan fura. Mindegy is. Élvezzük a nyarat! És most a Furcsa nővel búcsúzom, a HanemBandtől. Igazi kis nyári hangzású muzsika, remélem tetszeni fog. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése