2012. május 26., szombat

Csodák, márpedig vannak


A szeretet hidat képez olyan pontok között is, melyek között lehetetlennek tűnik a kapcsolat.
Paulo Coelho
 Reménytelen. Ez az a szó, amely nagyon sok ember szívébe beleégette már magát. A hit, és az ember utolsó sóhaja a vég előtt, az eszmény előtt. Ez történt velem is. Engedtem, hogy ez az egyetlen szó felcsillanjon előttem, halovány, metálosan kegyetlen valójában. Igazából, talán mindig reménykedtem, mindig hagytam egy kis esélyt arra, hogy "talán mégis..", és csak felszínen voltam lehangolóan reménytelen, azért meggyőződésem, hogy ez tartott életben. Tudjátok, elég nehéz arról írni, beszélni, mikor az ember igazán, de igazán nem lát kiutat egy csapdából, egy veremből. Személy szerint, én már elég sok ilyen helyzetben találtam magam, sőt mi több, most is egy eléggé hasonló szituációba keveredtem. A régi barátok, már nem azok, akik voltak, és én se az vagyok, aki velük voltam. Remélem, ez az ügy is egyszer csak lezáródik, és majd mint egy heg, úgy fog csak emlékeztetni erre a korszakomra, amikor minden olyan kuszának, esetlennek, és gonosznak tűnt. Említettem már, hogy az utóbbi időkben sok bántást kaptam olyanoktól, akiktől nem vártam volna, de még jobban ki kellett volna emelnem azokat az embereket, nem is embereket, őrszemeket(!), akik vigyáztak rám, akik azt sulykolták a fejembe, hogy bárki bármit tesz ellenem ők szeretnek. Ők az én apró, és földi csodáim.       
 Kivételesen, és mélységesen tiszteletben tartva a személyazonosságukat nevükön nevezném őket: Edit, és Reni akik nélkül az elmúlt félévem a megtestesült pokol. A Robi, és a B.Zoli nélkül, akik megígérték, hogy megvédenek a szerelmi csalódástól, és akiken annyit, de annyit tudok nevetni. A Dia, akivel ha nem is beszélek annyit, tudom, hogy mindig ott lesz nekem, és mond valamit, amitől összeszedetebbnek érezhetem magam. P. Zolit, hogy hagyhatnám ki? Ő az, aki már majdnem tizenhat éve minden fázisát látta az életemnek, ő az, aki sose árulna el, és sose árulnám el. Na, és a családom, akik minden hülyeségem elviselik, köztük az írói szenvedélyeimet (mindig, mindenhol tollakba, lapokba botlanak a házba), és az üvöltő zenét. 
 Azt hiszem, a blogbejegyzéseim nagy részét annak kiemelésével töltöm, hogy mennyire fontosak a barátok, a család, vagyis a körülöttünk lévő emberek. Ezt nagyon fontosnak tartom, ugyanis az, hogy milyen emberekkel
vesszük körül magunkat, sokat árulkodik, arról kik is vagyunk, és nagyban befolyásol is minket. Nem tudom elégszer elmondani, hogy ez talán mindennél fontosabb, hogy az ember nem magától lesz olyan, amilyen. Haha, vicces, hogy valaki semmilyen behatás nélkül lesz bunkó, csak nem igaz. Mindennek oka van, nyomos és mély oka. Egy hege, egy fájdalmas, és viszkető emléke. Én is eléggé defektes vagyok, engem is tarkítanak már csúnya hegek, semmivel sem vagyok különb nálatok, és nem tudom segítek-e bármit is ezekkel a dolgokkal, amiket leírok, vagy csak magamat szórakoztatom, de szeretnék hinni abban, hogy igenis számítanak valamit a lekörmölt sorok, és az hogy a szavaknak ereje van.
 Nos, most viszont kitérnék az idézetre, amit az egyik legnagyszerűbb költőtől, művésztől vettem: Paulo Coelho-tól. Igen, a szeretet az, ami képes legyőzni nagyon sok dolgot, és képes lerázni az emberek szívéről a kátrányt. A szeretet az, aminek ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. Őszinte leszek, a fent említett nevek közül kihagytam egyet. Egyet, aki van olyan fontos számomra, mint a csillagok az éj fekete égbolton. Körülbelül  nem is lehetnénk különbözőbbek, nem is csesztethetnénk egymást jobban, mégis megmagyarázhatatlan módon ismét összehozott minket a sors, a végzet, Isten, vagy tudom is én mi. Pedig higgyétek el, hogy csoda számba ment volna ez a gondolat egy hónapja. Igazából, már semmi reményt nem fűztem hozzá, kettőnkhöz. Az Te, és én-című bejegyzésem róla szól (most már elmerem mondani), ez is mutatja azt, milyen reménytelenül éreztem magam ebben az ügyben. És végre, itt és most, leírom nektek, hogy nagyon szeretem Őt, sokat tanulhatok tőle, és úgy érzem ő is tőlem. Szeretem őt, úgy ahogy van, és azt, hogy elfogad. Olyan, mintha a barátom lenne, bár jóval több annál. Szeretlek Pali!!♥ -bár úgy se fogja valószínűleg elolvasni-. Ezzel is bizonyítani szeretném, hogy csodák, márpedig vannak, csak hagyjátok, hogy az ár elragadjon, hunyjátok le a szemetek, és legyetek önmagatok. Ennél többet se magatokért, se a világért nem tehettek. 
 Köszönöm, hogy meghallgattatok, elolvastatok, és figyeltek rám. Edzsi remélem tetszik a bejegyzés, majd írok neked egy kis novellát, ami remélhetőleg a következő bejegyzésem lesz. Szeretlek téged, és titeket is drága Olvasóim!!


23 megjegyzés:

  1. Várom a novellám, amúgy egy albínótörténet folytatással is bőven beérem♥

    VálaszTörlés
  2. Nem kétséges, hogy van helyed a magyar irodalomban. Ötletes és jól megfogalmazott szövegeket írsz, DE kérdemén. Mi volt ez az alpáriság? Ki a lóhugyozást érdekli ez?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na álljunk csak meg egy parasztszóra drága névtelen puzsér fan. A tinik 90%-a amiről te beszéltél, összeteheti a két kezét, ha voltak már ilyen boldogok, mint most a viki. a fent említett lóhugyozások mi lennénk, és marhára nem itt van a helyed barátom, ha ilyen paraszt vagy, hogy véleménynek mered nevezni a kommented második részét. te honnan tudod mi érdekli az embereket? nekem tetszik pl., hogy leírja mindazt szépen megfogalmazva, amit nekünk suliba elmesél. ha nem a magánélete érdekel téged, gondolom észrevetted, hogy a történetei előtt vannak számok, amik a részeket címezik. na és talán egy bocs, meg egy köszi a minimum a vikinek, hogy így reagálta le ezt az egészet, lehetne benned ennyi alázat a másik ember felé.

      Törlés
    2. Köszönöm Zoli, hogy kiállsz mellettem, nagyon sokat jelent számomra♥!! Megértem Névtelen barátunkat is, nem ismer engem, őt ez nem érdekli. Szerintem tegyünk pontot az ügy végére. Ő nem tartozik nekem alázattal, örülök, hogy olvas, és köszönöm neki, hogy olvas. Remélem ez nem fogja letörni a kedvét és továbbra is követni fogja a történetem cselekmény fonalát, sőt remélem tetszeni fog a már kialakulóban lévő végkifejlet is!!
      És Zoli, még egyszer Köszönöm!!

      Törlés
    3. Negatív kritikát is kell kapjon, értem hogy barátja vagy ezért megvéded eféle "bántalmazásoktól", de ha negatív kritikát nem kap akkor nem fogja meg tudni mibed rossz és miben lehet változtatnia. Ja és Puzsér csíra, nem tud érékelni, az jó neki ami mánk rossz, a szart szereti a jot meg le ocsmárolja, csak gondoltam egyszer élek ezért ide írtam ;)

      Törlés
    4. Nézz hülyének, de örülök, ha negatív kritikát kapok. Mivel a barátaim is olvasnak, csak ők adnak véleményt, ami jó, és hasznos, csak kicsit elfogultak, bár igyekeznek:).
      Ha te is elfogadsz egy kritikát, akkor szerintem ne csak a témát boncolgasd ízekre, hanem a stílust, az ötletet, és azt, ami történetet tartalmaz. Tényleg köszönöm, és remélem máskor is hangot adsz ennek a kritikának, és talán legközelebb jobban megfelelek neked is.

      Törlés
  3. Köszönöm szépen a kommented első felében rejlő dícséretet, nagyon jól esett! Emellett, felhívnám a figyelmed a blogom legelső bejegyzésére, ahol megemlítettem, hogy igaz, hogy elsősorban az olvasóimnak írok, de mindez az érzéseimből, a gondolataimból származik, amelyeket szeretnék megosztani másokkal is, hátha tanulnak a hibáimból, vagy csak megmosolyogtatják őket. Ja, és ha alpáriságról beszélünk, kicsit moderálhatnád magad, és fogalmazhatnál emberségesebben. Nem egy irodalmi alkotást szóltál le, hanem engem. És most kérdem én, csak ezzel az egy ilyen típusú bejegyzéssel volt bajod vagy minddel? Bocs, hogy ennyi időt kellett erre pazarolnod, de hidd el, lesz még ilyen bejegyzésem.:)

    VálaszTörlés
  4. Ja, és ha ismerlek, akkor még külön elismerés is jár neked, hogy névtelenül ugyan, de leírtad a véleményed! Ha meg nem, akkor vedd úgy ,hogy a második komment nem létezik!;)

    VálaszTörlés
  5. A kommentem 2. része is vélemény volt, ugyan is engem nem a magán életed érdekel, hanem az hogy mennyire vagy kreatív, és ötlet dús. Igen többet olvastam nem csak ezt a bejdzésed. Jól írsz, de olyat írj ami érdekli az embereket, ne olyat ami már szinte mindenkivel meg történt. Ez a dolog a mai tinik 90%-ával meg történt. Velem még rosszab is ;)

    VálaszTörlés
  6. Hidd el, az én életem sem fenékig tejfel. Igen, a tinik 90%-ával megtörténnek hasonló események, de ezt nagyon sokan nem mondják ki, elfojtják. Mi több, én is ezt csináltam, aminek mondhatom "csodálatos" eredménye lett, amit többé nem szeretnék viszont érezni az életemben. Ez a blog számomra olyan, mint egy napló, egy falat én. Értékelem, és köszönöm, hogy elmondtad a véleményed, de ha nem érdekel a blog vezetőjének unalmas, eseménytelen belső világa, akkor olvasd a számozott bejegyzéseket, én pedig igyekszem azokat színessé, és eseménydússá tenni. Amúgy, örülök, hogy így vélekedsz a fogalmazási stílusomról, azonban nem ismersz, így kicsit rosszul esik, hogy azt, amibe annyi munkám van, neked "alpáriságnak" számít. Azért remélem, nem csak hasonló hangvételű "kritikákkal" fogsz megörvendeztetni, és előbb-utóbb megszokod azt is, hogy igenis van magánéletem, amit ebben a blogban is közzé teszek, ha úgy hozza kedvem. Remélem nem tűntem lekezelőnek, csak értsd meg, megvédem azt, ami az "enyém". :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell ezt be mutatnod, tudom miről van szó, joban mint hinnéd. velem is történtek hasonló dolgok. volt pár meg rázó élményem, stb.. Én viszont, mivel csak olvasni szeretek nem blogba írtam az érzéseim, hosszú ideig el folytottam őket, egy darabig jó is volt. Aztán egy nap egy olyan megrázó dolog történt, amire senki nem tud felkészülni, és akkor ezeket az érzéseket az útjukra kellett engedem. A barátaimhoz fordultam, és nekik ki tergdtem a lapjaim. Csodálkoztak is, hogy mivan velem, ilyennek még nem láttak. De ők voltak azok akik ugymond lábra állítottak. Bocsánat az "alpári" kifejezésért és a "lóhugyozásért". Tényleg jól írsz! Csak így tovább ^^

      Törlés
  7. Nekem is mindig ott voltak a barátaim, segítettek is, de az ami igazán "megoldást" nyújtott, már ha ilyen dolgokra van megoldás, az az írás volt. Számomra ez az, ami az élet. Ennek élek, és egyre jobb, és jobb szeretnék lenni. Szeretném, hogy mások is olvassák a történeteim és verseim. Ehhez a negatív kritika is hozzá tartozik, és bocsánat hogy ilyen hevesen reagáltam le, de ez ép egy olyan bejegyzés volt, amit a számomra nagyon fontos embereknek szántam.
    Szent a béke, és köszönöm, hogy így gondolod.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szent a béka :'D
      Még meg gondolom, de leht terbe veszek én is egy ilyen blogot ^^

      Törlés
  8. Tűkön ülve várom!:D Lehet, hogy még rajongód leszek;)

    VálaszTörlés
  9. http://myplanisiwillfree.blogspot.com/b/post-preview?token=FCSmlDcBAAA.pvbez1J2YeLwuQXS5r6CnQ.Zg_Put95CAs0Gy3VHx1EjA&postId=3920690160593539348&type=POST első bejedzés :P

    VálaszTörlés
  10. azt mondtad tülkön ülve várod, szerintem még el se olvastad :D

    VálaszTörlés
  11. Mondjuk azért nem, mert elvoltam tiltva a géptől?:D Ne, aggódj, majd most!

    VálaszTörlés
  12. Válaszok
    1. http://myplanisiwillfree.blogspot.com/b/post-preview?token=hTEFmzcBAAA.pvbez1J2YeLwuQXS5r6CnQ.8paB2irrnd5kBVgoerCIbQ&postId=3920690160593539348&type=POST

      Törlés
    2. copy paste modszer :D tudod a címsorba ^^

      Törlés
  13. http://myplanisiwillfree.blogspot.com/

    Bocsánat én vagyok a hülye :D "nincs ott narancs sárga kőzzé tétel, ááá nincs" xdd

    VálaszTörlés