kikívánkozik minden, ami félelem.
Öl, s gyilkol, mint fegyveres őr!
A hajsza végéért küzdeni kell!
A hajsza végéért küzdeni kell!
Kerget, s nem ereszt, de talán
ez ellene semmit sem teszek, én se.
Beletörődve ásnám, nem érdekelve ki látná:
sírom, mibe leírom: szerettem.
Bumm! Nem értek már semmit...
szeretnék élni, de véget akarok vetni,
annak, ami van, és ami nincs.
Összedől a vár, várnak még a harcok,
nem hatja meg az ellenfelet,
hogy a bástya elbukott,
csak jön, támad monotonon.
Nincs hős, ezen a szívnek
nevezett szemétdombon.
Rombol, sisakját leveti, arcát felfedi:
Én láttam őt, s látom is...
nem tűnt el, pedig már reménykedtem,
hogy elhagyott, s nem marcangol tovább az érzelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése