Hu, ezer meg egy éve, hogy írtam nektek valami értelmes, és felhasználható dolgot. Próbálok eltekinteni a bennem kavargó érzésektől, és valami használhatóval szolgálni nektek, ugyanis kicsit eltértem a blog eredeti témájától, ami a "filozofikus megközelítése a dolgoknak, eszméknek", és az irodalom.
Egy elég furcsa témát szeretnék felhozni nektek, amit lehet, hogy nem csak ebben az egyetlen egy bejegyzésben szeretnék taglalni. Ez a dolog, fogalom pedig a vallás.
Bevallom őszintén, hogy nem tartom magam egy hívő embernek, sőt sokáig ateistának is vallottam magam.
Hitre szükség van. Mert azok, akik az igazságot keresik, mindig elesettebbek, mint azok, akik pusztán csak hisznek.
Egyszerűen nem bíztam, nem akartam hinni Istenben, de valahogy mégis, mindig sikerült megbizonyosodnom arról, hogy azok, akik hisznek, boldogabbak, jobban tudják kezelni az útjukba kerülő problémákat. Ez megdöbbentett, és gondolkozásra késztetett. Sokszor voltam már annak közelében, hogy elkezdjek imádkozni, esélyt adni magamnak a hitre... de mindig eltántorodtam, meginogtam. Most se tudom azt mondani, hogy "Igen, én hiszem Istenben, és a gondviselésében", de azt tudom, hogy az Istenbe vetett sziklaszilárd hit, igenis meg tudja változtatni az embert, mi több, én magam látom, és tapasztalom ezt az egyik kedves barátomon. Ez pedig csodálatos, és engem is ösztönöz, arra, hogy legalább ne zárkózzam el ettől.Lilli Promet
Igazság szerint, én azt hiszem, hogy nekünk embereknek mindig kell hinnünk, sőt szerintem ha tényleg van Isten, akkor az életünket mindig igyekszik maga felé terelni, ezt mi vagy észrevesszük vagy nem. Valószínűleg ez a nekünk ajándékozott szabad akarat miatt van.
"Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet szomorúság"
(Péld.14:13)
Ez az idézet azt mutatja, hogy minden jóban lehet rossz, a mi életünk nem tökéletes, és amit már oly' sokszor kifejtettem: az életünk hullámvasút, amiben a barátainkon és szeretteinken kívül, talán a vallásba is kapaszkodhatunk. A környezetemben ez nagyon sok embernek segít, ez engem is kezd meggyőzni.
Neked Kedves Olvasóm, nem tudok tanácsot adni, én magam is vacillálós helyzetben vagyok, nem tudok dönteni bizonytalan vagyok: szeretnék hinni, de félek.. és szerintem ezzel sokan vannak így. Néha túl sok rossz történik velünk, ahhoz hogy merjünk bízni valamiben, valamiben ami ennyire megfoghatatlan.. hiszen már egymásban sem, sőt van hogy testvér testvérben nem bízik.. és ez ijesztő. Egyetlen egy dolgoz tudok mondani: Legyél nyitott, és ha itt az idő, talán mindet megértesz. Perpillanat, én ebben hiszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése