Amethyst
Apám vadul dörömbölt a bezárt ajtón, amellett ordítozott is. A fülemre szorítottam a kezem, ahogy összehúztam magam az ágyamban. A szívem hevesen vert, a bőrömön még éreztem az előző eset nyomait.. fájt mindenem.
-Amethyst, nyisd ki az ajtót!-minden egyes szavát egy-egy ütéssel erősítette meg, amibe beleremegtem. Összeszorítottam az ajkaimat, majd felugrottam az ágyból. Ekkora már az apám teljes testével igyekezett betörni a szobám ajtaján. Nem habozhattam. Kivettem a szekrényemből egy nagyobbacska táskát, és belepakoltam a legszükségesebb dolgaimat. Felvettem a kabátom, a sálam, sapkám, és a bakancsom, majd felkaptam két-három festővásznam, kinyitottam az ablakom, amin azonnal betört a hideg, és lemásztam a tűzlépcsőn. Apának akkor sikerült bejutni, ahogy leértem a földre, és rohanni kezdtem. A hangja még elérte, de már nem néztem hátra.
Az első adandó alkalommal, ahogy kellőtávolságba értem, felhívtam Cassie-t, akire tudtam, hogy innentől kezdve bármikor számíthatok. A leheletem csendesen gomolygott felfelé, miközben körülöttem a házak díszesen világítottak.. a város legszebb részében voltam, körülvéve emberekkel, impulzusokkal.
A telefon kicsöngött, majd Cassie felvette.
-Szia, otthon vagy?-támadtam le rögtön.
-Nem, éppen a kedvenc kávézónkban ülünk Luke-kal, és Strife-val, gyere ide.
-Rendben, innen körülbelül tíz perc és ott vagyok.-azzal letettem.
Sóhajtottam egyet, és emelt fővel végig mentem a tömegen. Mindenki boldognak, elégedettnek tűnt. Tűnt. Mert mindenkinek volt titka, múltja a mosolya mögött... az "egyén" mögött, amit rejtett. Látszat csupán, mint minden ebben a világban. Vajon képesek leszünk megismerni a másikat? Felfedni a rejtelmeit, mélységeit, feltárni a személyisége színeit, és ennek ellenére elfogadni? Szerettem volna bízni ebben, de eddig minden tény ennek lehetetlenségére utalt. Anyám is elhagyta apám, amint felszínre került a valódi énje, nem törődött velem, nem törődött semmivel, így ő sem volt sokkal különb, mint az a féreg.
Lefordultam a legközelebbi utcán, de azzal a lendülettel bele is botlottam, Keith-be, akitől azonnal elhúzódtam.
-Oh, szia, hova készülsz ilyen késő este?-nyeltem egyet, és a kék szemekbe néztem, amik türkizként csillogtak. Imádtam azt a színt, a képeimen mindig jól mutatott. Felém lépett, és a kezét nyújtotta, amin nem feszült kesztyű, pedig mivel rengeteget biciklizett, mindig volt nála.
-Segítsek valamiben?-a hangja sértette a füleim, azt hittem véglegesen sikerült kizárnom őt az életemből. Abba a hitbe ringattam magam, hogy ha újra találkozunk, nem fog semmi sem történni, nem így lett. Mindenem tiltakozott a látványa, az érintése ellen.
-Nem kell, nem kell semmi... ha megbocsátasz...-azzal igyekeztem elmenni mellette, de megragadta a karom.
-Mi történt?-kérdezte komolyan. A hó szállingózni kezdett, a barna haja nemsokára fehéressé vált. Festői volt, és veszélyes... mindennél veszélyesebb.
-Talán nem kellene magad ennél jobban beleártanod.-azzal kirántottam magam a szorításából.- Nincs időm, se erőm, szia.
Átfagyva ugyan, de elértem a kávézóhoz. Ahogy beléptem, láttam, hogy Cass-ék a legtávolabbi sarokba ültek, halkan beszélgettek. Feléjük indultam. Mielőtt odaérhettem volna, Strife felnevetett. Hamiskásan csengett, de mosolygott... szeme alatt egy lila karika virult, Luke-nak pedig a szája volt felhasadva.
- Mi történt veletek?-igyekeztem mosolyogni, de valahogy idegennek éreztem. Inkább leültem. Strife felém pillantott, nemesi egyszerűséggel vállat vont.
- Mi ezt rehabilitációnak hívjuk.-bólintottam... nekem sem ártott volna egy alapos verés. Cassiehez fordultam, aki merengősen Luke-ot nézte, aki pedig egy szelet tortával bajlódott.
-Cass, szeretnék nálatok aludni, vagyis inkább élni, amíg nem találok albérletet.-Luke felköhögött, Strife szemei elkerekedtek.
-Persze, gyere bármikor!-a barátnőm azonban mindent értett. Elmosolyodtam. Elvettem Luke elől a tortát, és ettem egy falatot.
-Farkas éhes vagyok.
Sziasztok kedves Olvasóim!:))
Már december van, nem sokára itt a hó, a fehérség és minden, amit amúgy nem szeretek. Remélem ezzel ti máshogy vagytok. Élvezitek még ezt is. Tegnap voltam Bécsben, ahol összeszedtem egy barátságos megfázást, de legalább a fele ajándék meg van, amit a barátaimnak szánok.
És ha már itt tartunk, tegnap volt egy barátnőm szülinapja, itt is szeretném felköszönteni: Boldog Szülinapot Harcos! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése