2012. december 21., péntek

Békül és vadul

 Sziasztok Kedves Olvasóim!
 Eltelt ezeregy év, és még mindig itt vagyunk, és oly sok idő múlt el ilyen típusú bejegyzés nélkül. Szóval pótolom, mert pótolni kell! Azt hiszem most érett meg bennem az a rengeteg gondolat, hogy meg is bírjam fogalmazni őket.
 Gondolkoztatok azon, kedves Olvasóim, hogy az élet mennyire rövid, és hogy hány ember éli le ezt a rövid életet, úgy, hogy szürke? Olyan hamar eltelik tíz, vagy akár hetven év, szinte észre se vesszük, és itt hagyjuk mindazokat akiket szeretünk. Egy életünk van, ezzel kell gazdálkodni. Legalábbis azt hiszem, hogy ha így élünk, akkor amikor meghalunk, az itt hagyottaknak nem kell félniük, teljes életet élt az elbúcsúztatott. Persze az elmúlás attól függetlenül fáj, de az emlékek örökké élnek. Ez az igazi örök lét, semmi más. Én ebben hiszek, eszerint élek.
 Emiatt próbálok úgymond, teljes életet élni. Ösztönösen, és mégis úgy, hogy ne bánjak meg semmit. Ez a két dolog néha tökéletesen ellentmond egymásnak, de ez van. Sokszor, azonban inkább az utóbbira hagyatkozok, aminek általában meg van a böjtje. Úgy gondolom, hogy az eposzi pillanatok csak ösztön által keletkezhetnek: egy ösztönös vicc, szófordulat, csók, vagy bármi. Ha akarunk valamit, vigyük véghez, törjünk utat az akaratunknak, akár ösztönösen, akár tudatosan. Sokan mondják, inkább bánd meg, hogy megtetted, mint azt hogy nem. Talán ez így is van, egy bizonyos pontig. Utána már inkább átesünk a ló túloldalára, ami szintén nem jó. Kedves Olvasóim, ti mit gondoltok? Ki akartok törni, vagy már kitörtetek?
 Szerintem, küzdeni kell. Ha indul a harc, hát induljon! Perzse, van mikor összezavarodunk, meghanyatlunk, de fel kell állni. Nem csüggedhetünk, mindig tudnunk kell, hogy mennyi lakozik bennünk, és erőt kell merítenünk ebből.
 Emellett, minden elmondásom egy Depresszió számmal szeretném alátámasztani, hallgassátok mostani kedvencemet! Ja, és mindenkinek nagyon jó szórakozást a téli szünetben, lazuljatok, bulizzatok, olvassatok, éljetek! szeretlek titeket

"Ismét rendbe teszem, a lelkem és az eszem, de ha nem megy indul a harc, amíg jobb nem lesz az az arc."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése