Üzenet

Szétfeszít, elaltat.

Zengi a dalokat.

Ellazít, megtagad.

Reménnyel tölt el:

Emel fellegekbe.

Ti bennetek lángol,

Engem magához láncol.

Táncolva kering,

Békéjét nem leli.

Eltanulja a mesterséget,

Ne csak élj, érezz!

Angyalokat látni, félig megőrülni,

Zarándokká lenni, közben cél: A Semmi.

Imádni azt, ki közel áll hozzám.

Gyaláznak, mert látják, ha tele a pohár.

Azt hittem, és hiszem erős vagyok,

Zarándokként célt és ént kutatok.

Számomra csak a harc marad,

Álmodok, s a had halad:

Gratulálok, meglelted a titok nyitját.

Vigyázz, mert az álnok manipulál,

igazságérzeted elaltatván.

Kérlek, ne haragudjatok, bocsássatok.

                      *

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

 Enyhe náthával, de kirándulás túlélve. A programok kegyetlenül jók voltak, bár egy momentumot kihagytam volna, aminek több mint valószínű megiszom majd a levét. Bár fogjuk fel úgy, hogy legalább kijött minden, ami nyomasztott.. kitomboltam magam, hiába nem volt túl etikus. Köszönöm Szívemcsücske, és Edzsi, hogy ott voltatok, és még jó pár szobatársamnak is köszönettel tartozom. Hiába, időről időre, kicsúszik a talaj alólam, és lehullik a közönyösség maszkja. Szívemcsücske!! Köszi, hogy megfáztál értem, ne haragudj, ne haragudjatok. 

 Ellenben, muszáj megosztanom veletek, hogy egy barátommal kitaláltunk egy történetet, amit remélhetőleg a következő blogbejegyzésemben fogok megosztani veletek. Remélem olyan jó lesz, mint amilyennek tervezem.

 Körülbelül ennyi lenne mára azt hiszem, így most egy számomra kedves számmal búcsúzom, Ákostól a Helloval.

Ákos: Hello

Pörgés, hajtás

 Sziasztok Kedves Olvasóim! :)

 Sajnálom, hogy csak most jelentkeztem, mint utaltam a címre is, nagy a pörgés így sulikezdés táján. Emelt magyarfaktos lévén, sorra bújom a könyveket, és meg sem állok mivel a matekot (kedvenc ex-matek tanárom szerint: mateket!) is szeretném minél jobban elsajátítani!

 Tegnap majdnem kiműtötték a bölcsességfogaimat, de mondhatom, hogy megúsztam, mivel most hétvégén Villányba megyünk osztálykirándulásra, és még az orvosok is azt mondták, hogy kár egy ilyet kihagyni egy műtét miatt, amit át is lehet tolni, na akkor szerintem 15 kilónyi sziklatömb esett le a szívemről. Na, de két hét múlva nem lesz kimenekülési út.

 Ígértem nyárzáró képeket, ám ezeknek fele elveszett, mivel szerencsésen szervizbe küldtem a telefonom, na igen, ne is kérdezzétek. Láthattátok már a sütögetős képeket, így inkább egy sokat mondó idézettel zárnék, melyet régebben mentettem le a gépre, ami szintén nincs éppen jó formájában, átkozottul lassú, tehát a szerzőt nem tudom megnevezni, emiatt bocsánat.!

"Szeretet. 

Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak,

 egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek."

 Sokan még a számukra fontosnak hitt embereknek is, csak a felszínét ismerik, és ezzel az ismerettel mernek valakinek olyat mondani, hogy "szeretlek", "gyűlöllek", és most csak a két legellentétesebb példát hoztam fel.

Persze én is beleestem ebbe a hibába, megfontolatlanul helyezünk személyeket számunkra bizalmas titulusba, és bele sem gondolunk abba, mi van akkor, ha csak a látszat az, amit szeretek, vagy éppen mint említettem gyűlölök. 

A róka

Lesett a róka, kiugrott a bokorból,

csálén állt füle, a hattyút nézte a tón.

Oldalra döntötte fejét, elvarázsolta 

a meseszép vidék, a kecses hattyúnak.

Pillanatok teltek el, epekedett:
Kellett neki a szeretet, szerelem.

Fehér tollazat, kecses mozgás,

álomba illő: széles szép szárny.

Szerelem volt ez, második látásra,

s a róka nagy ámulására.

Plátói kedveséért vízbe vetette magát,
ezzel elkövetett egy életébe kerülő hibát,

elfelejtette, hogy nem tud úszni,
s nem létezőtársáért most vízbe fog fúlni.

Elrebbent a hattyú, ott hagyta a rókát,
így ért véget az el sem kezdett románc.

Koncert utáni sokk-hatás!

 Sziasztok Kedves Olvasóim! 

 Ahogy a cím is utal, koncerten voltam a barátaimmal, méghozzá egy dobhártyaszaggató Depresszión, Pesten a Zp-ben. Mivel hat előtt ingyenes a belépés, mi már jóval azelőtt elindultunk a célhoz, vettünk itókát, ételt, mindent ami szem, s szájnak ingere. Ahogy illet, összetoltunk két asztalt és a koncert kezdetéig ültünk, beszélgettünk, oldódtunk és iszogattunk. Voltak kellemes meglepetések, és ideget őrlő orbitális hülyeségek is, mindegyikből szépen tudnék szemezgetni. Üzenem pár embernek, hogy legalább bámulni tanuljon meg szolidabban! Nem csak engem, mást is zavart, olyat, akire inkább kellett volna figyelnie.

 Ennek ellenére minden nagyon klassz volt, ahogy sötétedett egyre többen jöttek, a fények villództak és megszólaltak az első ütemek, riffek. Mondanom se kell, hogy én, és a másik lány, aki velünk volt tüdőrekesztő csatakiáltással ünnepeltük a Depi kezdetét. Onnantól kezdve elszabadult MINDEN!! Ugráltunk, énekeltünk -vagy inkább üvöltöttünk :D-. Túl jó volt, és túlságosan rövidnek éreztem. Sugárzott az energia, a jókedv, és uuuh visszamennék. 

 Aztán mikor már csak a két ráadás szám maradt, visszaültünk pihenni, körülbelül egy korty víz erejéig, mert a Te vagy a szerem volt az egyik plusz szám, amit játszottak, és hát na, az egy kegyetlen jó szám, és előre futottunk. 

 Végeredményben én azt hiszem, hogy egy remek estét zártunk, a kellemetlen momentumok leszámítva, amiket csak én, és még maximum két ember vett észre.

 Sajnos képet nem csináltam, mert féltem, hogy a telefonom a földön fog landolni, és egy acélbetétes bakanccsal kap majd a kijelzőjére, szóval bocsánat.! Ellenben egy jó kis Depresszió számmal búcsúzom, hátha ti is kedvet kaptok egy hatalmas bulihoz! :D

Depresszió: Álom az álomban

 "Érzem végre hol van a helyem,

Nem nyomják le a vízbe a fejem,

Annyit kérek, amennyit adok,

Ha békén hagysz, én nem támadok."

Késve, de boldogan

Sziasztok Kedves Olvasóim!
 Azt hiszem, igazi lincselésnek vethetnétek alá, mivel ilyen pofátlanul hosszú idő után sikerült írnom nekem. Bumm: egy pofon a blogvezetőnek.Mentségemre szóljon, élményeket gyűjtöttem, és képeket csináltam, amiket az utolsó nyári blogbejegyzésben fogok közzé tenni. Addig is belefogok a lecsóba, és elmesélem mit történt azóta, mióta utoljára hallottatok rólam.
 Elsősorban, volt Pilisen a legeslegkedvesebbb Cicafiú, aki végre megízlelhette a pilisi rock'n'roll-t, na meg a csodás természet védelmi területünket a Gerje-forrást.Számomra már bevett szokás, hogy a szívemnek kedves embereket, akik nem helyiek, elviszem a Gerjére, hogy kis településünkről ne csak rosszalló véleménnyel legyenek.
 Aztán volt egy jó kis party, méghozzá majdnem a szomszédba, ugyanis Drága Zoli szülinapját ünnepelte a nép.Volt dráma, sírás, öröm, tánc, tűz és zene. Megismerkedtem pár igen értékes emberrel, akinek üzenem -hiába tudom, hogy a blogom létezéséről sem tudnak-, hogy fel a fejjel, a világon minden okkal történik, és a mű végén össze áll a kép, hogy ez nem tragédia, hanem igazi boldog befejezés. Köszönöm Zoli, hogy így összehoztad az embereket, nem is tudod milyen fontos vagy!!
 Ja, és szeretlek Szívemcsücske, nyugi! :)
 Hm, volt egy random mozizás is Pesten, ahol megnéztük a legújabb Farkas filmet a Társasággal. Azt kell mondanom, hogy nem olyan eget rengető az új szerzemény, de határozottan csattanós volt a vége, és csak tátottam a számat a hátsó tartalomra. Majd erről is osztok meg képeket.
 A bejegyzés címében szereplő harmadik szót is kifejteném, ugyanis rájöttem mi is a boldogság. Nem abban merül ki, hogy mid van, hanem abban, hogy azzal amid van mennyire tudsz azonosulni, mennyire érzed magad otthon. Nem attól függ mennyi barátod van, hanem attól, hogy teljesen meg tudod-e mutatni magad nekik, anélkül, hogy fújognának rád. Remélem ezt a "tudást", megtudom tartani innentől kezdve az életembe.
 Most hirtelen nem jut eszembe más, maximum annyi, hogy kiélem az olvasás mániám és falom a könyveket.
 Na mára ennyi, még egyszer bocsánat, hogy ilyen későn jelentkeztem. Kárpótlásul egy jó kis muzsikával búcsúzom, ami Lana del Rey-től szól.

Lana del Rey-Summertime Sadness remix

Furcsa nő

Eltűntem a rengetegbe, alakított a félelem,
kiutat nem leltem,
így elnyeltek a Rettegettek.

Vergődtem a gödörbe, lélegzetem elakadt,
a lényem megállt, nem haladt.
Úgy hittem feladtam.

Aztán valahogy megleltem, felfedtem:
"Nem az az én helyem".
Erőt vettem magamon,

S túlléptem önmagamon.

 Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ne ijedjetek meg, nem tűntem el teljesen! Eléggé pörögtem az utóbbi hetekben, volt a szülinapom, mentünk Pestre orvosokhoz, szemészetre. Kiderült, hogy sokkal jobb a szemem mint hittem (jobb +1, bal +0,5) majdnem kiugrottam a bőrömből. Aztán részt vettem egy fantasztikus LLP próbán -Hát jó, hogy Pilis!- szóval minden fantasztikus volt. Végeredményben, mozgalmas napokat tudhatok a hátam mögött, és egy-két nagy kérdést is, mint amit ebben a versben is foglalkoztatok. Még mindig elég üresnek érzem magam, csak tengek itt a nagy világban, és írni se tudok. Valami nincs rendben, olyan mint a megfázás, rátelepszik az emberre, és van mikor enyhülnek a tünetek, a beteg jobban érzi magát, aztán visszazuhan a semmibe.Valahogy olyan fura. Mindegy is. Élvezzük a nyarat! És most a Furcsa nővel búcsúzom, a HanemBandtől. Igazi kis nyári hangzású muzsika, remélem tetszeni fog. :D

HanemBand- Furcsa nő

Tüzeskedés

Sziasztok Kedves Olvasóim!

 Telnek telnek a nyári nappalok, és éjszakák kegyetlenül. Slamasztikában is vagyok, ahogy az illik, de ez lényegtelen. Mondhatni élménybeszámolóval készültem ma nektek, a tegnap esti, ma hajnali sütögetéses-zenélős délutánról, ami nálunk zajlott. Sajnos, elég kevés képet csináltam, szóval azzal kell beérni, ami van. A srácok, nagyjából 6 körül estek be hozzánk, bár addig Joe szórakoztatott engem, és a a húgom. Tehát eseménytelennek nem volt mondható a nap. Igazából anyáék 1 éves évfordulójára jöttek muzsikálni egyet a srácok, és azt kell mondanom, hihetetlenül büszke vagyok rájuk, mert ügyesek voltak, színpadra készek. Természetesen szendvicsekkel, anya által készített palacsintával -mivel én utálok palacsintát sütni-, és felesekkel vártuk a vendégeinket. Végeredménybe, nagyon elfáradtam, de fantasztikusan éreztem magam velük. És itt van pár kép is, élménybeszámoló zárásként. :)

A másik része a posztnak, azaz, hogy mennyire rossza szűklátókörűség. Azt hiszem, ezt régebben rengetegszer felhoztam, és most a saját bőrömön is tapasztalom, úgy nagyjából fél éve, annyi különbséggel, hogy most egy olyan embertől, akitől nem tudom, és nem is akarom eltűrni ezt. Ha számomra fontos két ember, akkor ne, ismétlem NE, akarják azt hogy döntsek közöttük. Megoldom én, lavírozok én, és döntök én, ahogy jónak látom. A két félnek nem kell szeretnie egymást, tudjanak egymásról, fogadják el egymást, de ennyi. Se többet, se kevesebbet nem kérek. Majd én vállalom a többiért a rizikót, csak úgy mint most. Csak mint mindig, vannak, akik nem látják a fától, az erdőt.

Nos, a képek "tömkelege"

Kockák! 1.

Kockák, még békességben. 2.

Ne facebookozzá', szépen beszéljé'. Piff, a rendfenntartó. :)

A fonást én csináltam, legközelebb lefényképezem rendes fényben is. :D

A Társaság, sajnos két fő hiányában. Ennünk is kellett valamit. Na jó, vicc volt. :)

Fotók

Sziasztok Kedves Olvasóim! :)
Ilyen se volt már vagy egy éve, hogy egy nap két poszttal jelentkezzek. Ígértem képekkel tarkított nyárzáró bejegyzést nektek, hát most itt van az előszele. A húgommal elkapott minket az alkothatnék, így pár képet, a rock fogalmának keretein belül csináltunk, bár bevallom nagy részt csak a húgomról készültek ilyen típusú képek, amik bevallom nagyon tetszenek. Szóval, jó szórakozást nektek!! :)

A húgom beleélte magát! :)

Talán mind közül erre vagyok a legbüszkébb!

30 Seconds to Mars- Up in the air

Remélem jót nevettetek! :D