Ajaj, múlik az idő, múlik meg nem állíthatatlanul. Emlékszem, annyira tisztán arra, mikor betöltöttem a tizenegyedik életévemet. Igazából azt, egy mérföldkőnek éreztem: Én a nagy tizenegy éves. Azóta kereken eltelt öt év. Öt olyan év, amiben megismerhettem a Poklot, a Mennyet, szereztem barátokat, és ellenségeket. Talán ebben az egészben az a legijesztőbb, hogy tudom más is így élte meg ezt az öt évet. Annyi különbséggel, hogy mások voltak a történetek főszereplő, más meglátással voltak a történésekre. Ami elmúlt azt elmúlt. Szerintem, nem is jönnek vissza ezek a momentumok, maximum csak azok érzések, amiket akkor éreztünk, amikor történt velünk egy sorscsapás, vagy hatalmas öröm.
Igazából nem terveztem semmiféle nagy dolgot, és igazából csak annyit szerettem volna mondani, hogy ma van a születésnapom. Köszönöm, hogy Ti, Olvasók, ennyire támogattatok, ha nem is szavakkal, hanem pusztán a jelenlétetekkel. Többet jelent számomra bárminél, és remélem a továbbiakban is sikerül tartalmasan írnom nektek. Ezt vegyük szülinapi ígéretnek: sose szeretnék megszűnni írni, mert ha ez bekövetkezne, bennem is meghalna valami. Az írás a képzelet fellegvára, ahova annak van bejárása, aki mer kockáztatni, újat kipróbálni, és kész azt megosztani azzal, aki fél megmutatni az Ő gondolatainak színe-javát. Éppen ezért, ez hatalmas fegyver. Igen, sose szeretnék megszűnni, mindig szeretnék írni.
Negatív hangulatúra kerekedett ez a poszt, sajnálom, azt hiszem Öregszem!
Szeretlek Titeket♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése