2. Az "ajándék"

 Ahogy az utolsó dalolászó, és minden elismerésével tájékoztató ember is elhagyta a házunkat, kulcsra zártam az ajtót, mély levegőt vettem, és az éterbe boxoltam. Elégedett voltam, mindennel. Természetesen a lány elmondta a számát, és megígértette velem, hogy ismerősnek kell jelölöm facebookon. Na, ja. Elkezdtem összeszedni a kiürült piás üvegeket, és miegymás már beazonosíthatatlan törött, zúzott tárgyat. Ők voltak az este hősi halottjai. Összeporszívóztam, kimostam, mi több végig néztem szinte az összes helységet, és rendet tettem bennük, ha kellett. Ahogy végeztem, már hajnali fél hat körül járt, de az egész otthonunk ibolya illatban úszott. Hatalmas vigyorral az arcomon dőltem hátra az ágyamban. A szemhéjaim önkéntelenül is le-le csukódtam, de még ezelőtt vetettem egy pillantást a plafonon lévő poszterre, amin a kedvenc bandám szerepelt. Végül elaludtam, tudván, hogy a szüleim hat óra múlva itthon lesznek, és a buliról még csak fogalmuk sem lesz. Mit is tart a mondás? Aki mer, az nyer. Nyertem!

 Anya nevetésére ébredtem, ami azt jelentette, hogy jól sikerült a fogadás, amit a leukémiás gyerekek számára szervezett apámék cége. Hallottam, amint nyílt és csukódott az ajtóm, majd ahogy a nem túl tetemes súly alatt megereszkedik a matracom. Anya keze a hátamat simogatta, a hangja szinte mosolygott.

-Boldog Szülinapot Strife!-lehajolt hozzám és megpuszilt. Húsz éves voltam, és még mindig ilyen ébresztést kaptam, azon a januári napom, mikor megszülettem. Szerencsére, most legalább nem volt hó. Rühelltem, ugyanis.
 Pislogtam párat, majd felültem, hogy anyára nézhessek, rendes, férfias mivoltomban. Természetesen ennek, ő egy mozdulattal véget tudott vetni. Végig simított a borostás arcomon.

-Borotválkozz meg, vagy tudod mit?Gyere le, apáddal van egy kis meglepetésünk számodra!-nyeltem egyet, hogy kevésbé legyen száraz a torkom, majd bólintottam. Anya megvárta, míg átveszem a fölsőm, beleborzolok a hajamba, és úgy mentünk le, ketten. Miközben lefelé mentünk a lépcsőn, fekete haján megcsillant a tetőablakon beáramló fény. 

-Reméltük, hogy nem fogod észrevenni, ugyanis már három napja megvettük, mi több háznál volt. Ezért olyan helyre "rejtettük", ahol egy: elfér, kettő: ritkám fordulsz meg.-szürke szemeivel rám pillantott, szemöldökét kérdőre emelte, és a karomba csimpaszkodott. Elmosolyodtam. 

- A garázsba?

-A garázsba!-mondta apa, ahogy a kezében egy almával csatlakozott hozzánk. Még rajta is a fogadáson viselt gönc volt, mint anyán, de tekintetük csillogott.-Na gyere fiam!-vállon veregetett, és így mentünk hárman, az ajándékom felé.

 Amint anya levette a kezét a szememről, elámultam. Egy pillanatra azt hittem, hogy a szüleim csak viccelnek velem, és mondjuk kapok egy új bmx-et, de nem. Ez komoly ajándék volt, komolyabb, mint amit megérdemelhetnék. Végigsimítottam a motorháztetőn, az ablakokon, és csodálkozva néztem a döbbent arcomat, aminek tükörképe visszaverődött a tükörsima felületről.

-Egy porsche?-néztem apámra, akinek kék szemei úgy csillogtak akár egy gyereké. Nem habozott, hanem kinyitotta az anyósülés ajtaját, és beült.

-Most állni fogtok, vagy beszálltok és kipróbáljuk?-nevetett, nem tudtam megállni, és csatlakoztam hozzá. Elfoglaltam a helyem volán mögött, anya pedig hátra, apa oldalára szállt be.
 A kulcs már a helyén volt, és csak arra várt, hogy elfordítsam. A szívem a torkomban dobogott, szinte éreztem a pillanat pulzálását, éltem. A szüleim megvették álmaim autóját, és az enyém volt. Bőrülésestől, csúcs motorostul.

 Elindítottam, és kigördültünk a feljárón, majd a sztráda felé vettem az irányt. Amíg összpontosítottam, apa egy gombnyomással lehajtotta az ablakokat, a szél a hajunkba kapott. A rádióból pedig a kedvenc együttesem legújabb száma szólt. A felhők fölött éreztem magam.
 Kikerültem az autókat, nem maradtam mögöttük, senki mögött nem kullogtam. Nem bírtam megállni, a gázra tapostam, és felkurjantottam. Csodás volt, ahogy szinte suhantunk, a sebesség, a mámor.
-Strife lassíts, anyád kezd rosszul lenni, tudod, hogy nem bírja a mi tempónkat!-vigyorgott apa, de tudtam igaza van. Óvatosan a fékre léptem, de nem történt semmi, erősebben próbálkoztam. Apa szeme elkerekedett, ahogy továbbra is igyekeztem kerülgetni az autókat. Rémület ült ki az arcomra, és a többiekére is.

-Bassza meg!-ordítottam el magam, ahogy az egyik autós hirtelen befékezett. Apa félrerántotta a kormányt, de emiatt a szalagkorlátot "szakítottuk" át. Egy szempillantás alatt egy fa tíz méteres távolságról egy miniméternyire került, és becsapódtunk. Bevertem a fejem.

 Kinyitottam a szemem, és láttam. Megmozgattam magam, mindent éreztem. Kiakartam nyitni az ajtót, nem sikerült. Az anyós ülésre tekintettem, apát keresve, de csak a fa törzsét láttam apába trancsírozódva. Minden véres volt, sőt a benzin szag, még ha lehet, ennél is ijesztőbbé tette a helyzetet. Apán halott, hasított belém a felismerés. Meghalt. 

 Hátra pillantottam, ahol anya éppen most kezdett magához térni. Próbáltam elérni őt. 

-Anya, jól vagy?-megérintettem remegő kezét, amit kicsit megráztam, hogy valami választ csikarjak ki belőle. Rám nézett.

-A..apád?-megráztam a fejem, mire sírásbab tört ki.

-Anya, figyelj rám. Anya!-minden hangomat össze kellett gyűjtenem, hogy egyáltalán meghalljon.-Tudsz mozogni? Ki tudod nyitni az ajtót?-fekete loknijai vadul ellenkeztek.

-Nem érzem a lábam, és a kezem is eltört azt hiszem... te tudsz csinálni valamit?-elengedtem anyát, és az ablakot kezdtem méregetni. Megrepedt az ütközéstől, meg volt már gyengítve. Enyhén hátra dőltem, de épp csak annyira, hogy ne dőljek a fának, és kirúgtam. Anya zokogása vadabbá vált.

-Richard.. istenem...- gombóc volt a torkomba, ahogy mit sem törődve az ajtóban maradt szilánkokkal kimásztam.

Sziasztok kedves Olvasóim!

 Nem szokásom így befejezni valamit, de úgy érzem túlságosan hosszú lenne. Szóval mára ennyi lenne a csemegézni való. Remélem eddig tetszik nektek, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy örülnék a kommenteknek. Részben miattatok is írok, és ha nem kapok visszajelzést, akkor nem fejlődök, nem tudok jobbat írni nektek. Számítok rátok.♥

http://www.youtube.com/watch?v=dv0ZFhUWCuY